Amikor először meghallottam, hogy létezik barázdazárás, lelki szemeim előtt láttam a barázdabillegetőt és egyéb nyalánkságokat.
Amikor először meghallottam, hogy létezik barázdazárás, lelki szemeim előtt láttam a barázdabillegetőt és egyéb nyalánkságokat. Már megint valami, ami negyven év után tör csak be kis hazánkba, amúgy meg tojtam rá, gondoltam, ez is valami úri pucc (ettől még lehet), de hát szegény lányomnak bizony van már lukas foga, így mélyen gondolkodóba estem.
Miszerint de jó lenne, ha életének jelentős részét nem azzal kellene töltenie, hogy a rendelőben retteg az aktuális tömések előtt, alatt, hiába mosta rendesen a fogait (van ilyen). Rákaptam hát, mint tyúk a takonyra, belevetettem magam a témába.
Az őrlőfogak felszínét, amelyen az apró barázdák húzódnak (ezekből pedig vékony hajszálrepedések vezethetnek a fog belsejébe), levegővel letisztítják, majd megszárítják. Ezután savval érdesre marják a fogfelszínt és ecsettel felviszik a felületére a nagyon kemény tömőanyagot (amely fluoridot tartalmaz, így a baktériumok nem szaporodnak, vagy legalábbis lassabban). Végül kék fény alatt megszárítják a tömőanyagot, vagy esetleg 1-2 perc alatt megszárad magától. Mindez foganként 2-3 perc. A beavatkozást 2-3 évente kell megismételni, hogy a szuvasodást elkerüljük.
Az első maradandó nagyőrlők 5 és 7 éves kor között jelennek meg, s a szakértők azt javasolják, hogy az előtörés után hat hónappal végeztessük el a beavatkozást. Serdülő korban (11 és 14 év között) jönnek ki a kisőrlők, melyeknél szintén tanácsos elvégezni, hiszen a prevenció így teljes. Most gondolom, sok felnőtt felpattan, hogy azonnal leápoltassa a fogait, természetesen náluk is elvégezhető, de szakértők szerint kevésbé hatásos. Tejfogakon sem javasolt, de nagyon romlékony fogaknál igen. Lelki szemeink előtt látjuk, ahogy a gyermeket kötözzük az asszisztenssel a székbe, azonban minden bonyolultságával és rémisztő nevével ellentétben, fájdalommentes a beavatkozás.
Mibe fáj ez nekünk? Változó, s ha a fogunk épségére gondolunk és a borsos tömések árára, akkor a fogankénti 2000 forinttól 5000-ig terjedő összeg megítélése relatív. Mindenesetre ne rohanjunk fejvesztve a rendelőbe, vagyis rohanjunk, de tájékozódjunk. Mert mint mindennek, ennek is vannak ellenzői, történetesen a fogorvosok egy része, akik szerint ostobaság a barázdazárás, mivel a tömés alá igenis bejut az ételmaradék, amely beszorul és ott a fogat megeszi. Nem vagyunk tehát megint egyértelműen meggyőzve, de hát ilyen az élet, megint a saját és fogorvosunk belátására vagyunk bízva. De öröm, hogy már legalább van ilyen is.
