Hányszor ordítottam belül, amikor a gyerek becsinált! Persze, természetes dolog, és az anyatejes kakinál még nem is volt ezzel problémám. Érdekes módon még akkor sem akadtam ki, mikor a néhány hetes gyermekem szó szerint a nyakáig szaros volt. Sőt, még le is fotóztam. De amikor a ded mindenféle zöldséget és gyümölcsöt kezdett magába túrni, annak végtermékét már nem szívesen törölgettem az alfélről.
A helyzet akkor sem jobb, amikor már szobatiszta a gyerek, de még nem elég önálló, hogy egyedül törölje meg magát. Ilyenkor igyekszem nem kimutatni a penetráns szag miatt fokozódó hányingerem, de odabent majd’ szétfeszít az őrjöngő gondolat: Meddig kell még szart törölnöm?
