Az óvodai anyák napi műsor után nem gondoltam volna, hogy a ballagás is ennyire megmozgatja az érzelmeket.
Az óvodai anyák napi műsor után nem gondoltam volna, hogy a ballagás is ennyire megmozgatja az érzelmeket. Úgy látszik, az ovis előadások már csak ilyenek: szem nem marad szárazon. Legközelebb kénytelen leszek egy zacskó papírzsebkendőt vinni.
Vegyes csoportról lévén szó, nem az én kiscsoportos lányom volt a műsor főszereplője, mégis meghatottan és büszkén néztem a kis emberpalántákat. Elképesztően színvonalas énekes-verses-néptáncos műsort adtak elő a kicsik, látszott rajtuk, hogy élvezik a szerepeiket. Az összhatást fokozta a kislányok egyforma kék alapon fehér mintás szoknyácskája és a fiúk fekete kalapja.
A ballagó nagycsoportosok anyukái vörösre dörzsölték a szemüket: véget ért egy fontos korszak, szeptembertől iskolás lesz gyermekük. Megpróbáltam beleképzelni magam a helyzetükbe. Tudom, hogy nagyon hamar eljön a mi időnk is, most mégis oly messzinek tűnik, amikor Málni iskolába készül.
A műsor végén a nagycsoportosok meglepetése az óvó néniket is váratlanul érte. A közösen előadott köszönővers megérintette őket és még akkor is könnyeztek, amikor a virágokat és a kézzel készített ajándékokat átadták nekik a ballagók. A délután végén a gyerkőcök sáskahadként vetették magukat a megérdemelt szendvicsekre és süteményekre.
