Víz, víz, víz

Ma voltam a Fecskében.

Ma voltam a Fecskében. Ez egy új bulihely itt a közelben, amit a Mama feltétlen meg akart mutatni nekem. Elég jó volt, csak sajnos azt a részt, ahol leültünk, valami furcsa, puha morzsával borították, amire nem hogy a kezem, de még a lábam se nagyon mertem letenni.

A Mama megpróbált egy kis énekléssel meg cicivel lelket önteni belém, a Papa is viccelődött, de nem hagytam magam. Úgyhogy hamarosan szerencsére sikerült rávennem őket, hogy induljunk. Végül a Mama is örült, mert így hazaértünk a vihar előtt, és ő nagyon fél a dörgéstől meg a villámoktól. Persze ezt nem vallja be magának, inkább rám keni, hogy Leácskának megárt az eső. Biztos túl sokan mondták rám, hogy cuki vagyok, és most azt hiszi, elolvadnék a víztől.

Pedig tudhatná, hogy nem, például fürdéskor sem. A Papa iszonyú jó játékot talált ki a kádban (a halacskákat is tőle kaptam, meg a menő sapkámat és zoknimat is, nem tudom, mi lenne velem nélküle, az anyám nem nagyon tud a kiegészítőkre gondolni, szerencsére a Papa tudja, mi teszi a nőket). Szóval a hőség miatt, meg mert annyira jól sikantgattam közben, már nem csak fürdünk, hanem zuhanyozunk is, finom, csiklandós langyos vízsugarakkal. Király.


Jut eszembe, a Mama tényleg elvitt a strandra. Az nem semmi. Először is a mama felvett egy csúnya fekete ujjatlan bodyt, csak nem alulgombolós, aztán kimentünk egy baromi nagy kádhoz, amiben egy csomóan voltak már. A mama bemászott a vízbe, közben sziszegett és arcokat csinált, szerencsére nem kezdett el bömbölni. Biztos keresett benne valamit, mert elment a másik végéig, de nem találhatta meg, mert visszajött az elejére. Nagyon csalódott lehetett, mert megint nekiindult, és ezt ismételgette kétségbeesetten, annyiszor, hogy nézni sem bírtam. Inkább elmentem játszani a grószmuttival a fűbe. Ezért mondjuk szerintem kár volt oda menni, otthon is játszhattunk volna, és van kádunk is. Persze legalább nem kellett pelenkában feszítenem.


A szórakozóhelyek közül eddig mindenesetre a KÉK jött be legjobban, van gyereksarok, csomó filc, pokróc, dobogók, kedves emberek, mesemondás, lehet a földön mászkálni, és például egy frankó mézespuszedlit is találtam, csak a mama, amilyen irigy, elvette. De helyette adott vizet meg valami ragacsos kekszet, amitől persze el kellett menni a mosdóba. Na ezt az egyet nem találták ki eléggé, mert gyereksarok ide vagy oda, a toi-toiba nem voltam hajlandó bemenni kezet mosni. Szerencsére sikerült bemosolyognom magam egy közeli múzeumba.


Egyébként nem volt valami jó hetem, kettő plusz egy félről három plusz két félre bővítettem, és a jobb alsó egyes rendesen megkínzott, ráadásul a mama folyton etetni akart, végül megállapodtunk a kalács, alma, banán témában. A melegben különben sem kíván semmit az ember, csak egy kis tejet, a mama meg mindig azt mantrázza, hogy nincselégtejem, de hát ha nem vagyok éhes, akkor vajon mire kell még neki a tej? Biztos ő is akarna inni, és így csak víz jut szegénynek. Persze az is jó, én például rengeteg vizet iszom, mert egészséges, meg mert szeretek poharazgatni, van vagy 5-6 saját poharam is már. Ti is igyatok, ki ne tikkadjatok!


Sziasztok,

Lea baba