Korábbi cikkem óta megfordult a világ. Napközben a nap süt, este a hold világít. Nappal játszunk, este pedig alszunk. És nem szoptatunk. De nem ám!
Egy örömhírről szeretnék beszámolni nektek. Én, dexterke, már nem szoptatok éjszaka! Se háromszor, se kétszer, még félszer se. Este nyolctól reggel hatig alvás. És igen, el tudtunk menni a pasimmal a születésnapomon vacsorázni, együtt, egyidőben, egy helyre, a Samu fel se ébredt, a bébiszitter meg tök csalódott volt.
Hát igen, nagyfiú már, egy éves. Tulajdonképpen nem is tudom, miért nem csináltam meg előbb. Semmi baja nem lett tőle. Na nem húzom tovább az idegeiteket, elmondom, hogy történt. Az a lényeg, hogy csak az apja ment be hozzá éjjel, hogy még csak eszébe se jusson a tej. Még megetettem éjfél körül, de utána szigorúan a papa, reggel hatig, utána megint kaphatott tejet.
Az első pár éjszaka persze cudar volt. Én elvileg alhattam, gyakorlatilag fent volt egész Újlipótváros, annyira üvöltött. Először két és fél órán keresztül. De nagyon el voltunk szánva, úgyhogy másnap is folytattuk, és akkor már csak tíz perc sírás volt. A harmadik nap is valami olyasmi. Egy hét alatt pedig eljutottunk oda, hogy elhagytuk a késő estit is. Asszem másfél hét után aludta át először az éjszakát (na jó, az véletlen volt, de akkor is).
Azóta telnek-múlnak a napok, hajnalban általában felébred, de egy simivel, cumival simán visszaalszik. Most már én is bemehetek, szerintem eszébe se jut a téma. Ha meg nagyon sír, akkor kap vizet, és rögtön durmol. Remélem nem nyomtok fel az LLL-nél, a szemránckrémemet pedig lecserélem olyanra, ami a nevetőráncaimat tünteti el. Haha!
