Azon szerencsés anyák közé tartozom, akiknek a párja nem utasítja el csípőből a pelenkacserét.
Azon szerencsés anyák közé tartozom, akiknek a párja nem utasítja el csípőből a pelenkacserét. Nem mondom, hogy mosolyogva és fülig érő szájjal teszi tisztába a bűzölgő gyereket, de ha úgy adódik, megcsinálja. (Ez a jó tulajdonsága különösen jól jött a második babavárás hányingeres-hányós időszakában.)
Némelyik apukának azonban hatalmas kihívást jelent eltakarítani a végterméket a bébiről. A máskor oly erős, rettenthetetlen férfiállatok egy pillanat alatt érzékeny, sebezhető kisnyulakká válnak, mi meg mosolyoghatunk, hogy egy egyszerű peluscsere kifog rajtuk. Öklendeznek, felfordul a gyomruk, káromkodnak, és még védőfelszerelést sem átallnak felvenni, hogy túléljék ezt a rémes feladatot.
<embed height="327" src="http://content2.porkolt.com/miniplayer/player.swf?parameters=http://datas2.porkolt.com/datas/6787" type="application/x-shockwave-flash" width="400"/>
Leendő apukák ne keseredjenek el, abszolút tárgyalóképesek vagyunk. Az anyukák többsége boldogan elcseréli a mosogatást a tisztába tevésre. Vagy a bevásárlást. Talán még a porszívózást is.
