Azok, akik nem szeretnének utódokat, számtalan indokkal magyarázzák döntésüket: belátják, hogy ez önző dolog, mégsem akarnak feladni semmit, ami élvezetes, izgalmas, kényelmes.
A magyarázatok:
1. Nem hiányzik. Jól megvagyunk gyerek nélkül is.
2. Szörnyű gyermekkorom volt, nem akarom ezt a mintát továbbadni.
3. Nem vagyok rá alkalmas/érett.
4. Nem szeretem a gyerekeket.
5. Másban is ki tudom élni az önmegvalósítást.
6. Erre a világra minek?
7. Így is túlnépesedés van a Földön.
8. Nem büntetnék egy gyereket azzal, hogy én vagyok az apja/anyja.
9. A nyaralás sokkal többe kerül gyerekkel.
10. Nincs lakásom.
11. Nincs meg a megfelelő anyagi háttér.
12. Nem vagyok rá érzelmileg felkészülve.
13. Nem tudom magam elképzelni anyaként.
14. Nem akarok rossz apa lenni.
15. Elveszítem a barátaimat a gyerek miatt.
Kispiskóta szerint a gyerek olyan, mint a háziállat: rád van utalva, eteted, neveled, szereted, ő is szeret, időnként az agyadra megy, felidegesít. Ezért ő azt javasolja, aki nem tudja eldöntetni, akar-e gyereket, az próbálja ki, hogy vesz egy kutyát vagy macskát és így eldöntheti, alkalmas-e egy gyerek nevelésére. Mert egy gyerek felelősség, mint tudjuk.
A másik tábor (valószínűleg van gyermekük) azt kérdezi: miért ne lehetne gyerekkel teljes életet élni, önmegvalósítani?
„Nagyon sokan egyszerűen lusták – csak ezt nem mondják ki, hanem gyártanak vagy ollóznak néhány magyarázatot erre.” – írja rali.
Pataporc szerint a hobbi a gyerek mellett is megmaradhat, úgy, hogy bevonjuk őt is – persze csak annyira, amennyire neki jó. Egy kisbabát pedig ki lehet takarékoskodni.
„Ne lelkizzetek ennyit, vállaljatok egy vagy két gyereket, aztán este örültök, ha hulla fáradtan bemásztok az ágyba. Én is ezt teszem” – vigyorog murray. Hada Madrina pedig így foglalja össze: „Kényelmesebb az élet gyerek nélkül – én csak tudom, van három.”
