Nem a rugalmas árképzésre hajlamos piacokról, hanem a belváros forgalmas közértjeiből szedtük össze azt a borválogatást, amelyet borászhoz vittünk, hogy vakteszttel állapítsa meg, melyik iható. Újból bebizonyosodott, hogy 600 forintért is lehet korrekt bort kapni.
Három üveg - szerintünk iható - olcsó fehér, és három üveg olcsó vörösborral állítottunk be borszakértőnkhöz, Herczeg Ágneshoz, aki a londoni WSET (Wine & Spirit Education Trust) 2010 nyarán megszerezte nemzetközi borakadémikus diplomáját és a WSET Certified Educator elismerő címet. A kérdésünk az volt, karácsonyra melyikből választhatunk nyugodt szívvel.
Ágnes azonnal bizonyította tudását, nem csak a bor fajtáját találta ki egy korty alapján, de azt is megtippelte, mennyibe került az illető palack. A borok irodalmi megközelítéséhez Szappanos Gábor műfordítót kértük fel.
Küldetésünk értelmében csak 600 forint körüli összegért vettünk bort, ám szakértőnk elárulta, hogy érték már meglepetések ebben a kategóriában is: néhány kézműves csúcsbort nem egyszer megvert egy jóval olcsóbb bolti termék.
Varga pincészet, 2010-es évjárat, Balatoni Irsai Olivér, 399 forint
Zavaros, de az illata nem hibás
A kóstoló előtt belemerültünk a bor filozófiájába: „Egy bort megszépít, ha olyan embertől kapom, akit szeretek. Ha van mögötte egy történet, egy élmény, meglátom benne az értéket. Minden bor elárulja, honnan jött. Habár még nem jártam Chilében, de ha iszom egy pohár chilei bort, megjelenik előttem a táj, ahol a szőlő termett, érzem a napot és a szelet. Ahogy a szánk tanul, ráérzünk a borok lelkére. Persze ha bírálok, akkor minden objektív kell, hogy legyen” – mesélte Herczeg Ágnes.
Gábor is csatlakozott az elhangzottakhoz: „a mai napig, ha megiszom egy pohárral nagyanyám régi, egyszerű, szépségektől mentes homoki borából, ami többféle szőlőből készült, felidéződik az egész gyerekkorom. Ugyanígy, ha megiszom egy pohár recinát – jellegzetes görög gyantás bor –, megelevenednek bennem azok a görög helyek, melyeket meglátogattam, sőt az egész görög kultúra.”
Fehérborokkal indítottunk, Ágnes pedig megvizsgálta a vakkóstolás első tételét: „zavaros bor, valami úszkál benne, ami föl is tapad a pohár szélére. Színében rózsaszínes beütés, talán héjon áztatták vagy sok időt töltött zsákban. Az illata nem hibás. Gyümölcsös. Szerintem egy olyan újborról lehet szó, melynek elsiették a kihozatalát. Ízében édeskés, cukros jellegű. Ami nagyon nem tetszik, az az állaga, mert egy fehérbornak mindig tisztának kell lennie.”
Az első korty után Ágnes arra tippelt, hogy ez egy technológiailag jól elkészített bor, ugyanakkor érződik rajta a tömegtermelés hatása. Ízében tartalmilag kicsit üres, hiányoznak belőle azok a gyümölcsök, amiket az illata ígér. „Vékony, gyengécske bor és hiányzik belőle a gyümölcsös testesség. Nyári fröccsbornak kiváló.”
Fröccs a magyar irodalomban
Felkért irodalmárunk a fröccsről így nyilatkozott. „A legendás ivó, Krúdy Gyula is kedvelte a fröccsöket, mint az óbudai kiskocsmák elengedhetetlen itókáját. Egyszer Krúdy azt mondta Márai: Szindbád hazamegy c. művében, amikor „társaságban, de órákig hallgatagon” ivott, hogy „milyen lenne 4 deci?” (Mármint borból...) Ugye, ilyen borospohár nincsen. De Krúdy ezen mégis eltűnődik.
Hamvas is ír arról, hogy bizonyos esetekben pont 4 deci bor esne jól, ez lenne az emberi mérték. Erre azt mondták neki, hogy akkor igyon meg 2 pohárból, 2 decit, de ő 1 pohárból szerette volna – pont ez a lényeg. Hamvas szerint a bor egy szent maszk, ami mögött az istenség húzódik, és derűt hoz mindenféle embernek. A könnyű borok, mint ez is, Krúdynak is ízlettek, aki a halálos ágyán zöldszilvánit (más „információk” szerint viszont tokajit) ivott. Magányosan halt meg.
Sok író szereti a kimondottan gyönge borokat. Hamvas Béla: A bor filozófiája c. művében a megfelelő helyre teszi a homoki borokat, azt írja, ezeknek is megvan a létjogosultságuk. És azt is leírja, hogy egy bor milyen női testrész olajillatát idézi. Hangot és színt is társít a borhoz. És ad még neki egy tág asszociációs mezőt, miszerint minden drágakőhöz hasonlít egy-egy bor és nő. Nála a nők, a drágakövek és borok összefüggnek. És még egy érdekes dolgot mondott: mivel az ateisták istentelenek, mégis jól jönne nekik is valami vallásféle. De mert konokok, ez nehéz ügy. Számukra a legjobb vallás lenne a bor tisztelete, mert a borban minden benne van, egy ős egység, ezért a legkonokabb világhódítókat is meg lehet szelídíteni vele.”
Szent István Korona Etyek, chardonnay 2009-es évjárat, 599 forint
Kár lenne fröccsösíteni
„Ebben az esetben nem tapad már fel a pohár szélére semmi, kitisztul, szép, tiszta bor, olyan, amilyennek lennie kell” – elemzi a következő tételt Ágnes. „Megjelenése tiszta, illatának kibontakozása kíván egy kis időt. Feltételezem, hogy ez is egy illatosabb fajta. Visszafogott illat, nem túl intenzív az előzőhöz képest. A kén intenzívebb benne. Szájban könnyű, nem túl magas savval. Itt már megjön a teste is. Könnyen iható. Egyszerű, nincs benne semmi vezető ízjegy. Kicsit jellegtelen. Jók a savai, és jó, hogy van hozzá test is. Az előzőben viszont szebbek voltak az aromák, ennek pedig a szerkezete szebb.”
Szappanos Gábornak is jobban ízlik ez a tétel: „Amit a hölgy testnek mondott, mi, egyszerű emberek, testességnek nevezünk. Ez a bor valóban jobban jelen van a szájban. De ez is elmenne fröccsnek.”
Erre Ágnes elmondta, hogy ezt a bort kár lenne fröccsösíteni, mivel a szénsav hozzáadna egy pezsgést, és ha ezt felöntjük szódával, nem lesz finom, elveszti az értékeit. „Az előző bor jobb lenne fröccsnek, ez nem. Ebben megvannak a gyümölcsök is, és van egy struktúrája. Nyílt, tiszta illat.”
Miután lelepleztük a palackot, szakértőnk elmondta, hogy a Szent István pincészet reduktív borai (előállítása során a bor nem találkozik oxigénnel) egész jók, a választott palack pedig tipikus etyeki ízeket, jó savakat hozott. Szájban is könnyű, jó struktúrájú és a gasztronómiában is határozott helye van. Utóbbi felvetéshez Gábor is csatlakozott, és elmondta, hogy szívesen lezavarná hal, vagy valamilyen jó száraz sajt után.
Hilltop Királyleányka, 2009-es évjárat, 699 forint
Mint valami második anyatej
Ágnes első szippantásra megállapította, hogy nem egy illatos fajta, de nem érez benne hibát: „Az elején van egy kis kén, de hamar kiszellőzik belőle. Kicsit szúr az illata. Visszafogott illat, nem fiatal bor, legalább 2 éves. Kicsit üres, de maga a struktúra nem lenne rossz. Sajnos a túlterhelt szőlő itt is érződik rajta. Hiányzik belőle a tartalom. De technológiailag korrekt.”
Gábor szerint ez a tétel hasonlított valamelyest az előzőhöz: ”Gazdálkodó paraszt elődeim asztalán mindig ott állt egy üveg bor. Ezek a homoki borok többnyire fehérek, de legalábbis inkább világos árnyalatúak voltak (több volt bennük a fehér szőlő, mint a kék) – úgy funkcionáltak, mint valami második „anyatej”. Talán üresek voltak, technológiailag sem voltak valószínűleg korrektek, de én szerettem iszogatni őket étkezésekhez, mert ugyanúgy hozzátartoztak a vidéki miliőhöz, mint a hajnali kakaskukorékolás vagy az estikék bódító illata naplemente után.”
A következő részben megismerkedünk a három 600 forint körüli vörössel is.
