misztikus romok

Legalább 11500 év telt el azóta, hogy a Göbekli Tepe különleges formájú falait felhúzták Délkelet-Törökországban. A geometrikus formákat egyesítő őskori építményt azóta is számtalan vizsgálatnak vetették alá. Egyesek azt sejtik, meteorbecsapódásról adnak hírt különös mintái. 

 

Şanlıurfa ősi városától nem messze, a két legendás, már az ókorban is hatalmas tömegeknek otthont nyújtó, termékeny partvidékű Tigris és Eufrátesz forrásvidékétől nem messze, a teljes Dél-Törökországon átívelő hegyek déli domborulatainál egy különös épületegyüttest fedeztek fel. Itt a hegység egy lágyabb ívű, oldalsó nyúlványaként mered az ég felé a Göbekli Tepe, vagy ahogy a helyiek nevezik, a Pocakos-hegy. 

Misztikus romok a hegy lábánál

12 kilométerre a beszédes földrajzi képződménytől különös romokat rejt a föld. A Chicagói Egyetem régészei már az 1960-as években helyszíni bejárást végeztek a területen, ám a környéket és a Göbekli Tepét nem tekintették jelentősnek akkoriban, feltételezésük szerint valószínű volt, hogy a bizánci időkben katonai telephely lehetett, a rendre előkerülő, törött mészkőtömbök pedig sírkőtöredékek lehettek egykor. 

35 évnek kellett eltelnie, hogy Klaus Schmidt, a Német Régészeti Intézet munkatársa 1994 őszén belebotoljon a méltatlanul hanyagolt romokba. Miközben Törökország délkeleti részét járta, feltárásra váró helyszínt keresve, elolvasta a chicagói kutatók leírását, és úgy döntött, megnézi magának Göbekli Tepét. A hegytetőre felérve szinte pillanatok alatt pattintott kőszerszámok szilánkjaira lelt.

1995-ben Schmidt visszatért a helyszínre a Német Régészeti Intézet munkatársaival, és a sanliurfai városi múzeum támogatásával feltárásba kezdtek Göbekli Tepében. Már centiméterekkel a talajfelszín alatt mívesen megmunkált kövekre bukkantak, hamarosan feltártak egy álló oszlopok alkotta kőkört. Schmidt és kollégái később egy második kőkör maradványait is feltárták, majd következett a harmadik, és még továbbiak. A 2003-ban végzett geomágneses vizsgálatok szerint legalább húsz hasonló kőkör rejtőzik egymás mellett, látszólagos összevisszaságban a föld alatt.

A kőoszlopok hatalmasak, a nagyobbak öt és fél méter magasak, súlyuk eléri darabonként a 15 tonnát. A rajtuk lévő domborművek mind állatokat ábrázolnak más-más stílusban: vannak köztük egészen elnagyoltak, de finoman megmunkált, cizelláltabb minták is, jelentésük szimbolikus. A lapos vagy T alakú oszlopok egymás mellettisége szakrális építményeket alkot, amelyek nagyjából 12 000 éven át rejtőztek a föld alatt. Bár ezek a világ legrégebbi építményei, sok esetben még az egyiptomi piramisoknál is jobb állapotban vannak. 

Schmidt szerint a T alakú oszlopok stilizált emberi lényeket jelenítenek meg, faragott karjuk, kezük ágyékkötővel fedett hasuk felé irányul. Mindegyikük a kör közepe felé néz, ahol egykor tán a rituális gyűlés vagy tánc zajlott. A régészek ugyanis azt gyanítják, valamiféle vallási rituálé részei lehettek az oszlopok. Faragásaik leginkább gyilkos teremtményeket, mérges skorpiót, támadó vadkant, acsarkodó oroszlánt ábrázolnak. Talán totemállatok lehettek egykor. 

Elveszett civilizáció?

Érdekes módon az oszlopkörök mindegyikét nem sokkal építésük után be is temették, és újabb, jellemzően kisebb köröket hoztak létre mellettük és felettük. Később ezeket is feltöltötték, és ismét új kőkör építésébe kezdtek. Évszázadokon át folyt ez így a leletek tanúsága szerint, megépítették, majd elfedték az egyes köröket. Az idő múlásával érdekes módon Göbekli Tepe építői egyre hanyagabbul végezték munkájukat,

míg az első, korai körök a legnagyobbak és művészi értelemben is legkidolgozottabbak, úgy váltak a körök az idők során egyre kisebbé, a minták kidolgozottsága pedig elnagyolttá.

Krisztus előtt 8200 körül megszűntek az építkezések a hegy mellett, mintha teljesen elfeledték volna az egykori építtetők leszármazottai rituális építményeiket, misztikus romokat hátrahagyva.

Az ásatások során a régészek hiába keresték a környéken kőkori települések nyomát, nem találtak egyet sem. Vajon hol élhettek az építést kivitelező nép tagjai? A válasz máig ismeretlen, minden jel arra utal, hogy Göbekli Tepe kifejezetten kultuszhelyként, szertartási központként működött. 

Göbekli Tele furcsa képi világának egyike, az úgynevezett keselyűkő új megvilágításba helyezte az emberi civilizációk korai történetét. Ez az időszámításunk előtt körülbelül 10 950-ből származó kőtömb a legújabb kutatások szerint egy üstökös katasztrofális következményekkel – tömeges fajkihalással és a korai civilizációk összeomlásával – járó ütközését ábrázolta. A pleisztocén-holocén időszak idején történő, úgynevezett Dryas kihalási esemény nyitányaként egy hatalmas üstökös csapódott be az észak-amerikai kontinensen, a Nagy-tavaktól északkeletre.

Sok tudós ért egyet abban, hogy ez indíthatta be az emberiség korának egyik legnagyobb kihalási hullámát azáltal, hogy felolvasztotta az ottani jégtakaró egy részét. A Dryas miatt a Golf-áramlat időlegesen leállt, a levegőbe aeroszol került, komoly lehűlést okozva bolygónkon. Számos állatfaj, különösen a nagy testű emlősök nem tudtak megbirkózni életkörülményeik változásával. Ekkor haltak ki többek között a gyapjas mamutok, a kardfogú tigrisek és az óriásszarvasok is. A teória szerint az üstökös és a becsapódást követő, mintegy 1200 évig tartó lehűlés a felelős a paleoindián Clovis-kultúra eltűnéséért is. Némely kutatók úgy vélik, a Göbekli Tepe építésének célja is ehhez az ütközéshez köthető, netán itt igyekeztek megfigyelni az égbolt felől érkező, váratlan eseményeket. 

Ha nem csak az őskor, hanem az ókor is érdekel, ezt a kvízünket ajánljuk neked.