A szocialista propagandának megfelelően a szépségápolást is az egyszerűség és a praktikum jellemezte, ám az 1960-as évektől kezdve megjelentek a női lapokban a nyugati típusú kozmetikumok és a szépségápolási tippek is arra sarkallták a nőket, hogy minél több időt fordítsanak a szépségükre. Magyarországon a Kádár-korszak kozmetikái modern fonókká váltak, ahol a nők nemcsak megújulni, hanem csevegni is jártak.
Bizonyára sokan emlékeznek még a ma már retró számba menő arckezelésekre, a kamillás gőzölésre, az orrfacsaró szagú gyantára és a csípős szempillafestékre – ezek ugyanis elmaradhatatlan “kellékei” voltak a szocialista kozmetikáknak, még a 80-as évek végén is.
Nem kellett előre bejelentkezni a szocialista kozmetikákba
Már az 1950-es évektől kezdve fejlődésnek indult a kozmetikai ipar a szocialista országokban: ez egyrészt azzal járt együtt, hogy megjelentek a nyugati szépségtrendek, a professzionális eszközök és kozmetikumok, valamint nőtt a kozmetikus szakma népszerűsége, másrészt egyre több nő áldozott pénzt és időt a szépülésre.
A kozmetikába járás azonban egyfajta énidős tevékenység is volt: ugyanis míg a hölgyek a szalonokban várakoztak, bőven akadt idejük arra is, hogy egy kávé mellett megbeszéljék nőtársaikkal az aktuális gyereknevelési kérdéseket vagy éppen pletykáljanak.
Akkoriban a kozmetikákba nem is kellett előre bejelentkezni, ezért sokan a munkaidő rovására ugrottak ki a szalonba, hiszen egy szempillafestés vagy bajuszgyanta nem vett igénybe tizenöt percnél többet, az ember viszont máris jobban érezte magát, és ezektől nem is lett vörös az arca, mint egy rendes arckezeléstől, amit viszont kizárólag munka után volt érdemes megejteni.
Egy-egy ilyen arckezelés viszont akár másfél-két órát is igénybe vett: az arc tisztítása után jött a gőzölés, majd a kézi tisztítás, a fertőtlenítés, majd arcpakolások sora, majd egy úgynevezett zárókrém felvitele,
amelytől mindannyian azt vártuk, hogy eltünteti a bőrpírt, ám az valójában csak másnapra enyhült.
Modern eszközök is megjelentek a kozmetikákban
A gőzölést kezdetben búrás eszközzel végezték, majd ezeket felváltotta egy másik eszköz, amely már mindenfelé fújta a kamillás gőzt. A Viót, amely eredetileg gyógyászati célból készült, a kozmetikákban arra használták, hogy elektromos kisüléseivel összehúzzák a pórusokat az arctisztítás után, és stimulálják vele a bőr anyagcseréjét és így a regenerálódást.
A szolárium a 80-as évektől vált a kozmetikák elengedhetetlen felszerelésévé, amelyet a napbarnított bőr elérése érdekében alkalmaztak, ám akkoriban kevés szó esett arról, hogy ezeknek az eszközöknek akár egészségkárosító hatásai is lehetnek hosszú távon a rendszeres használat mellett.
Mindenesetre az bizonyos, hogy a szépségipar térhódításával és a poltikai rendszer átalakulásával megjelentek az állami kozmetikák mellett a magántulajdonban lévő szalonok is, ahova már időpontra kellett bejelentkezni, hiszen a kapacitásuk eltörpült az “ipari” méretű kozmetikák mellett,
ahol több szakember is dolgozott egy műszakban és a vendégek váltották egymást a székekben.
A magánkozmetikákban jellemzően a tulajdonos munkáját maximum egy ember segítette, viszont itt jelentek meg az újabbnál újabb külföldi kozmetikumok is, amelyek bár árukat tekintve drágábbak voltak, összetételük jóval korszerűbbnek számított akkoriban.
(Címlapfotó: Fortepan / UVATERV)
Ha arra is kíváncsi vagy, melyek voltak a történelem legfurcsább szépségtrendjei, ezt a cikkünket ajánljuk.
