Gyereknapon ne csak a szálló vattacukrot kergető gyerekekre gondoljunk! Ne csak azokra, akik hangja visszhangzik a körhintán, és ne is csak azokra, akik este izgatottan számolják, hány lufit gyűjtöttek aznap. Gyereknapon azokra is gondolnunk kell, akiknek valamiért túl korán kell felnőniük.
Mert vannak gyerekek, akik már az anyaméhben érzik, hogy a világ – vagy legalábbis az övék – nem mindig biztonságos hely. Gyerekek, akik nem is álmodhatnak arról, hogy reggel lustálkodjanak szüleik ölelésében még öt percet. Gyerekek, akiknek attól függ az élete, hogy nap nap után anya vagy apa milyen hangulatban ébred, vagy akik rettegve figyelik, mikor fordul a kulcs a zárban. Gyerekek, akik az otthonuknak nevezett falak között félelemben, bizonytalanságban, magányban élnek.
Függőségek között cseperedő gyerekek
Sok gyereknek túl korán kell felnőnie azért, mert a szülei függőséggel küzdenek. Alkoholista, kábítószer-, gyógyszer- vagy szerencsejátékfüggő felnőttek között cseperedve aligha létezik olyan, hogy felhőtlen gyerekkor. Vannak viszont elrejtett félelmek, titkok, állandó alkalmazkodás, belülről feszítő, folyamatos készenlét, szeretetlenség és magány. Mégis bármennyit hazudnak a szüleikért az iskolában, és még akkor is őrzik családjuk titkait, amikor a cipelt terheik már elbírhatatlanok.
Gondviselővé vált gyerekek
Rajtuk kívül olyan gyerekek is élnek Magyarországon és szerte a világban, akiknek azért kell túl korán felnőniük, mert rájuk marad a kisebb testvéreik nevelése: ők adnak vacsorát, ők ringatnak álomba, ők vigasztalnak, és adnak biztonságot az egyébként biztonságosnak cseppet sem mondható világukban.
Gyerekek, akik szeretethiányban nőnek fel
Mások a hiány miatt nőnek fel túl hamar. Bár mély sebeket hagyhat a pénztelenség miatti szégyen és fájdalom is, a gyerekkorban átélt figyelem-, biztonság- és szeretethiány begyógyítására sokaknak egy élet sem elég.
A családi békét fenntartó gyerekek
Sok gyerek idő előtt megtanulja azt is, hogy rajta múlik a család békéje, így ha a szülők kedvében járnak, ha jobb jegyeket visznek haza az iskolából, ha kevesebbet kérnek, akkor talán nem lesz feszültség és vita. A vállukra veszik azt a súlyos batyut, amelyet a felnőtteknek kellene cipelnie – pedig egy gyereknek nem szabadna jobbá tennie az otthonát.
Gyerekek, akik szégyellik a körülményeiket
Vannak gyerekek, akik nem merik meghívni délután magukhoz a barátaikat, mert szégyellik az otthonukat, a kiabálást, a rendetlenséget, a részegséget vagy a szegénységet. Rengeteg gyerek megtanul akkor is mosolyogni, ha belül ordítva zokog.
Gyerekek, akik felnőttek a családban
Vannak olyan gyerekek is, akik a saját szüleiket vigasztalják. Olyan terheket cipelnek magukkal, amelyeket még felnőttként sem mindenki képes elbírni: pénzügyi gondokat, párkapcsolati fájdalmakat, összeomlásokat.
Őket, miközben támaszt nyújtanak, senki sem emlékezteti arra, hogy gyereknek kellene maradniuk.
Sok gyereket bántanak
Sok gyerek túl korán találkozik a súlyos betegségekkel, veszteséggel vagy épp a halállal. Másokat bántanak szóval-tettel, vagy azzal, hogy egy felnőtt sem veszi észre, ha a csendje és mosolya mögött a legmélyebb fájdalom ül.
Egyetlen gyereknek sem szabad hősnek lennie
Gyereknapon rájuk is, mindannyiukra kell gondolnunk! Azokra a gyerekekre, akiknek nem egy játék, egy színes, hatalmasra csavart vattacukor hiányzik a legjobban. Azokra, akik nem új ajándékot szeretnének, hanem egy estét félelem nélkül. Azokra, akik nem tökéletes szülőkre vágynak, csak olyan felnőttekre, akik mellett végre nem kell erőt mutatniuk.
Egyetlen gyereknek sem szabadna hősnek vagy megmentőnek lennie, és még csak túlélőnek sem. Egyszerűen csak gyereknek – és nem csak gyereknapon.
Kapcsolódó: Bajcsi Norbert felépülő függő története is nehéz gyerekkorból indult
