Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szeptember 26-ától már Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban is megcsodálhatjuk az angol romantikus festészet (és irodalom) egyik legjelentősebb művészének, William Blake-nek a festményeit. Ki volt ez a különös, látomásos képeiről elhíresült művész?
Bár a gimnáziumi irodalomkönyvek is említik William Blake nevét, jómagam egy egyetemi, műfordítással foglalkozó szemináriumról emlékszem rá. Tigris című költeményét Szabó Lőrinc és Kosztolányi Dezső is lefordította magyarra, és azóta is gyakran idézgetem magamban a Szabó Lőrinc-féle fordítást:
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?
Csak tízéves koráig járt iskolába
William Blake 1757-ben, szerény körülmények közé született. Mindössze tízéves koráig járt iskolába: ezt követően édesanyja tanítgatta, rőfös édesapja pedig, felismerve fia tehetségét, rajzórákra járatta. Apja ógörög tárgyú reprodukciókat is vásárolt számára, William hol ezeket másolgatta, hol pedig Dürer, Raffello és Michelangelo munkásságával ismerkedett. Tizenöt éves korában egy ismert londoni rézmetsző tanítványául fogadta, akinél elsajátította a rézkarc és a metszetkészítés minden csínját-bínját. A legjelentősebb hatást, gyermekkorától fogva, mégiscsak a Biblia gyakorolta rá: családja egy olyan vallási irányzathoz tartozott (swedenborgianizmus), amely kivált az anglikán egyházból, és a szigorú dogmák helyett sokkal inkább a misztikus élmények megélésére helyezte a hangsúlyt.
Zseni volt, vagy őrült?
Ami azt illeti, Blake-nek ezekben nem volt hiánya. A művészt kortársai őrültnek tartották – főként misztikus élményei, víziói miatt, amelyeket a vásznon is megörökített.
Első látomását négyéves korában élte át: saját bevallása szerint ekkor látta meg Isten fejét egy ablakban.
Később Blake úgy vélte, mindenki „látó”, de az emberek többsége elveszíti ezt a képességét élete során. Mindenekelőtt a képzelet erejében hitt: "A képzelet nem egy állapot – írta egyszer –, hanem maga az emberi létezés.” A képzelőerő használatát már önmagában is spirituális, isteni cselekedetnek tartotta. Kortársai még életében elterjesztették róla a mendemondát, hogy harminc évet töltött bolondokházában, ahol Michelangelóval társalgott, Szemirámisszal vacsorázott és egy bolha szellemét rajzolgatta. A valóságban Blake soha nem volt elmegyógyintézet lakója – bár bolhát, más rovarokkal együtt, valóban rajzolt.
Elhunyt öccse tanácsára kísérletezett új módszerekkel
Blake a mindennapi életben rézmetszőként kereste kenyerét. Sajátos módszere is egy látomás során született meg benne: nemrég elhunyt öccse „közölte” vele, hogy domborműves rézkarccal kellene foglalkoznia. Az új eljárást Blake kísérletezte ki: rajzait rézlemezre festette, majd a szabadon maradt területeket saválló lakkal maratta. A képeket sokszor egészítette ki saját szövegeivel, a legkülönbözőbb témákban: írt verseket, társadalmi szatírákat, de értekezett a szegénységről, az akkoriban nagyon is elterjedt gyermekmunkáról, a faji egyenlőtlenségről és az egyház képmutatásáról. Még saját mitológiáját is megalkotta: ennek a sci-fi univerzumnak Albion, az ősember; Ork, a lázadás szelleme; és Urizen, az ész és a törvény megtestesítője voltak a legjelentősebb alakjai.
William Blake, a férj
Blake 1781-ben, 24 évesen ismerte meg Catherine Boucher-t. Éppen szerelmi bánatából lábadozott, amikor Catherine vigasztaló szavai felkeltették benne a reményt.
„Sajnálsz engem?” – kérdezte tőle, majd amikor Catherine bólintott, kijelentette: „Akkor szeretlek.”
Catherine írástudatlan volt, Blake tanítgatta írni-olvasni, viszont hamarosan nélkülözhetetlen segítőnek bizonyult férje mellett: sokszor ő festette a metszeteket. A swedenborgianizmus eszméivel összhangban Blake-nek megfordult a fejében, hogy szeretőt hozzon a házasságba, Catherine-t azonban felzaklatta az ötlet, így végül erre nem került sor. A házaspár nagy szeretetben és harmóniában élt egészen Blake 1827-ben bekövetkezett haláláig. A művész még a halálos ágyán is Catherine képét rajzolta meg, mondván, hogy „mindig is angyal voltál számomra”.
Az utókor elismerése
William Blake-et életében elsősorban rézmetszőként tartották számon. Visszavonult életet élt, írásai nem lettek népszerűek a kortársak között. Bár kapott megbízásokat – például Dante Isteni színjátékának illusztrálására – legtöbbször nem a képességeinek megfelelő munkákból kellett fenntartania magát. Több mint egy évszázad múlva fedezte fel zsenijét az utókor: különös, látomásos világa a későbbi nemzedékek művészeit is megihlette. Nem csak a festőket:Jim Morrison, Patti Smith és Bruce Dickinson egyaránt merített Blake nagyszabású vízióiból és írásaiból.
Ha egy másik meghökkentő művészről is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
