A temetők legendás helyszínül szolgálnak a mindenkori irodalom horror meséihez. A Fiumei úti sírkert éppen ezért nem álmodott nagyot, amikor falai közé beengedte egy csendes és sötét nyáresti éjszakára a rettegésre vágyókat.
E sorok írója azt hitte, egy temető Facebook-oldalát nem olvassák olyan sokan, hogy kiszúrják a nyárkezdet talán legizgalmasabb budapesti eseményét, azonban kellemesen csalódnia kellett. A százéves némafilm, a Nosferatu élő koncertes vetítésére több százan voltak kíváncsiak. Sokaknak ülőhely sem jutott.
Nem mindennapi élmény a sötét temetőben sétálni. A Fiumei úti sírkert, mely hazánk nagyjainak végső nyughelye, általában késő délután bezárja kapuit. Június elején azonban mégis nyitva tartott, hiszen a Nosferatut vetítették, miközben a Vass Lajos kamarakórus és Mizsei Zoltán hangszeres kíséretében a filmhez passzoló madrigáljai és zsoltárjai fokozták a horrrorisztikus hangulatot.
Horror a temetőben
1922-ben, amikor a némafilmek között is elsőként vetítették le a Berlinben forgatott horrorfilmet, a Nosferatut, hasonló élményben lehetett részük a nézőknek. A fekete-fehér, nyomasztó képkockákat szöveges leírások szakították meg, miközben vélhetően a háttérben valaki a zongoránál ülve szolgáltatott aláfestő zenét. A Nosferatu világsiker azóta is, nemrég a mozikba került modern adaptációján keresztül egy újabb generáció retteghetett világszerte az erdélyi vámpírtól.
Murnau Drakula-Nosferatu című korai mozihorrorja azonban még számukra is kötelező nézni való.
Az eredeti horrorfilm egy öt felvonásos színpadi zenemű formáját követve íródott, az eredeti kísérőzenét Hans Erdmann komponálta. A film restaurált kópiáját a szerencsés temetőlátogatók különleges, oratorikus aláfestő zenével hallgathatták meg a Fiumei úti temetőben, melyben a késői reneszánsz madrigálok világa, a 17. zsoltár, valamint egy pestis elleni imádság gregorián dallamai ötvöződtek a kortárs elektronikus zene eszközeinek segítségével.
A Nosferatu alapjául is szolgáló Drakula életéről és különös betegségéről ide kattintva olvashatsz.
