Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jól tükrözi belső bizonytalanságunkat, ha akár csak néhány órára el kell engednünk a mobilunkat. Hogy valóban függők vagyunk-e tőle, azt egy érdekes kísérlettel vizsgálták meg a hazai szakemberek.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önbevallásos kutatásának adatai alapján Magyarországon a 15-16 évesek átlagos napi képernyőideje 4 óra, a szüleik esetében pedig 3,5 óra, ami persze még nem biztos, hogy mobilfüggőséget jelent. A Mental Spa által szervezett Digital Detox Hangout kísérlete épp ezért azt a célt tűzte ki, hogy a résztvevők élőben is megtapasztalják, vajon tényleg szükségük van-e arra, hogy életük szinte minden percét a mobiljukkal töltsék, és lemaradnak-e bármiről, ha órákon keresztül nem kapcsolódnak az online világhoz.
A mobilfüggőség egészségügyi következményei
Európa más országaihoz képest sokkal kevésbé foglalkozunk a lelki jóllétünkkel. Bár a közéletben a mentális egészség egyre inkább fókuszba kerül, mégis nehéz pontos képet kapni a magyarok valódi pszichés állapotáról, függőségeiről, legyen az akár mobil- vagy játékszenvedély. A belső problémáink esetén ugyanis általában szégyellünk segítséget kérni.
A mentális egészség romlásához köztudottan hozzájárulnak a folyamatosan érkező üzenetek és értesítések, amelyek elvonják a figyelmünket, és kiszakítanak bennünket a beszélgetésekből vagy az aktuális feladatainkból. Az elmúlt években megjelenő kutatások sorra alátámasztották a közösségi média okozta magányosságról, önértékelési és testképzavarokról, koncentrációs problémákról szóló korábbi feltételezéseket. Egy friss kísérlet tapasztalatai azt mutatják, hogy a hírnyomás enyhítése a stressz csökkentésében is segíthet.
A Digitális Detox Hangout különböző korosztályokból több mint 50 résztvevő bevonásával tette próbára, hogy vissza tudjuk-e fordítani a figyelmünket saját magunk és a környezetünkben lévők felé, ha négy órán át nem használjuk a mobiltelefonunkat, nem nézzük az értesítéseinket, a mások által posztolt tartalmakat, e-maileket és egyéb üzeneteket. A szervezők a félnapos program elején arra kérték a résztvevőket, hogy kapcsolják ki telefonjaikat és zárják be őket egy borítékba, amelyre rá kellett írniuk azokat a félelmeiket, hogy miről maradhatnak le emiatt a következő négy órában.
Ezek a leggyakoribb félelmeink mobil nélkül
Néhányan enyhe szorongásról számoltak be, míg mások konkrét aggodalmakat említettek:
- „Mi lesz a gyerekekkel?”
- „Félek, hogy történik valami, és nem érnek el.”
- „Mások mit szólnak, ha nem vagyok elérhető?”
Ezek a mondatok azt mutatják, hogy a mobiltelefon elengedése kapcsán jelentkező félelmek nemcsak a technológiától való függőségről, hanem az identitás és a társadalmi kapcsolatok elvesztésétől való aggodalmakról is szólnak. Volt, aki a multitasking elvesztése miatt aggódott, hiszen a digitális eszközök állandó jelenléte lehetővé teszi, hogy egyszerre több feladattal zsonglőrködjünk.
De előkerült a FOMO (Fear of Missing Out) jelenség is, vagyis az attól való félelem, hogy lemaradnak valami fontosról – ez szintén egy jellegzetes pszichológiai tünet, amely a modern technológia által gerjesztett szorongásokat tükrözi. De az is kitűnt a feliratokból, hogy sokan nem valódi függőséggel küzdenek, csupán a mobil nyújtotta kényelmi érzéstől nehéz megszabadulniuk.
Ilyen várakozásokkal és aggodalmakkal vágtak neki a jelenlévők a kísérletnek, amelyben beszélgetések és workshopok – művészeti foglalkozások, elmélyült olvasás vagy mozgás – segítségével találhatták meg a belső fókuszukat, illetve mások felé fordulva a közös alkotásban, társalgásban a személyes jelenlétre és együttlétre koncentrálhattak.
A különböző generációk másra használják a mobiljukat
A programok között készült miniinterjúkból kiderült, hogy az idősebb generáció leginkább a praktikus appok – munkához kötődő alkalmazások, időjárás, az utazási idő kihasználását támogató hangoskönyvek és podcastek – használatával tölt sok időt, míg a fiataloknál egyértelműen a közösségimédia-felületek viszik a prímet. Utóbbiak közül a TikTokot érzik a legidőrablóbbnak, amit sokszor még ők is törölnek a telefonjukról. Azt is elárulták, hogy attól tartanak, leginkább a figyelmükre, illetve a koncentrációs képességükre van negatív hatással a digitális túlfogyasztás. Közös volt a megkérdezettek válaszaiban, hogy mindenki fontosnak tartotta a függés tudatos kordában tartását. Sokak közülük olyan megoldásokkal próbálkoznak, mint a
- „Ne zavarjanak” időszak beállítása a telefonon,
- értesítések letiltása,
- lefekvés előtti képernyő-korlátozás.
Többen említettek egy olyan alkalmazást is, amely a közösségi médiában letiltja a videókat, így ezek nem rabolják a felhasználó idejét. Az egyik válaszadó ezzel az egyszerű módszerrel napi 14 óráról 4-re csökkentette a képernyőidejét.
Ezt tapasztalhatod meg, ha leteszed a mobilt
A négyórás program végeztével mindenki elővehette a borítékból a telefonját, és megnézhette, tényleg lemaradt-e valami fontosról. A kapott válaszok alapján az előzetes félelmek a legtöbb esetben alaptalannak bizonyultak.
- „Mindenki kibírta nélkülem.”
- „Jó élmény volt jelen lenni, és nem a képernyőt nézni.”
- „Az információt ki kell gyűjteni a digitális eszközből, de tartalmat magunknak kell az életből gyűjteni”
– biggyesztették az update-et korábbi megjegyzéseikhez.
A válaszok azt mutatták, hogy a jelenlévők a telefonjuk nélkül is többnyire komfortosan érezték magukat, és az esemény ideje alatt leginkább azért hiányzott a számukra a készülék, mert szerettek volna valamit instant megörökíteni, valamilyen információnak azonnal utánanézni, és mert a telefon állandó jelenléte miatt leszoktak az óra hordásáról, így a telefonjukra van szükségük ahhoz, hogy időben orientáltak maradjanak.
Ez a szakemberek véleménye a túlzott mobilhasználatról
A szervezők emellett arra kérték a résztvevőket, hogy fogalmazzák meg egy szóban vagy mondatban azt is, mivel gazdagodtak a mobilmentes idő alatt, milyen érzéseket éltek át, mit visznek magukkal a kísérletből.
- „Szabadság!”
- „Megengedhetem magamnak az én-időt.”
- „Kitisztult a fejem – elmúlt a fejfájásom”
– erősítették meg többen.
A válaszok között többségben volt a pozitív, felszabadító érzéseket megfogalmazó észlelések aránya. Ez azonban összefüggést mutat a résztvevők életkorával is, hiszen a többségüknek volt személyes tapasztalata a folyamatos online létezés előtti életből, míg azok a fiatalok, akik már az online világba születtek (vagyis digitális bennszülöttek), nehezen tudják elképzelni, hogy van élet azon túl is.
„Határozott igény van az információfüggőség csökkentésére és a magunkhoz, illetve egymáshoz való minőségibb kapcsolódásra. Az esemény tapasztalásai alapján érdemes beiktatni időnként digitális szüneteket, hogy flow-ba kerülhessünk egy jó könyvvel, beszélgetéssel, vagy csak önmagunkkal – fogalmazott Friedl Zsuzsa, a Mental Spa életvezetési központ alapítója, aki szerint a kísérlet eredményei arra utalnak, hogy ha elég tudatosak vagyunk, akkor a digitális stresszfaktorok csökkentésével képesek lehetünk visszavenni a kezünkbe az irányítást saját életünk felett.
A szakemberek úgy gondolják, hogy a függőség felismerése a legelső lépés a leküzdés felé, hiszen a legtöbb ember nincs tudatában, hogy túlzottan kötődik a készülékéhez.
Mobilfüggőség akkor áll fenn, amikor valaki már nem tudja irányítani a telefonhasználati szokásait, és az eszköz használata befolyásolja a mindennapi életét, kapcsolatait vagy akár a munkáját
– mondta el a Díványnak Acosta Sára Diána klinikai szakpszichológus, hozzátéve, hogy bár a függő maga nem látja át a helyzetet, mindenki más könnyen felismerheti a problémát.
Ezek a mobilfüggőség jelei
A függőség kialakulásának egyértelmű jelei vannak:
- A függő azokat a tevékenységeket és embereket is kerüli, amiket és akiket korábban szeretett; nem találkozik a barátaival, kizárólag online éli az életét.
- Elhanyagolja az alapvető napi rutint: a tisztálkodást, az étkezést, az alvást. Minden más elé sorolja a szenvedélyét.
- Erős érzelmi reakciókat – dührohamot vagy akár agressziót – vált ki, ha meg kell szakítania a tevékenységét.
Egyedül is meg lehet próbálni leküzdeni a mobilfüggőséget, különösen akkor, ha valaki tudatosan kezdi el beépíteni a digitális detox módszereit az életébe. Ez magában foglalhatja a képernyőidő csökkentését, szigorú időkorlátokat, vagy azt, hogy célzottan offline tevékenységeket iktat be. Azonban komolyabb esetekben, ahol már a szociális vagy pszichés problémák is megjelennek (pl. szorongás, elmagányosodás), ajánlott szakemberhez fordulni. A pszichológiai segítség abban is támogathat, hogy az illető felismerje, milyen érzelmi vagy életmódbeli tényezők növelik a függőséget.
A küzdelem kulcsa a tudatosság. Érdemes bevonni a közvetlen környezetet is, mert gyakran ők veszik észre először a túlzott telefonhasználat jeleit. A pszichológusok szerint fontos, hogy ne tiltsuk le teljesen a mobilt, hanem tanuljuk meg tudatosan használni, különbséget téve hasznos és felesleges tartalmak között. Az önfegyelem és a környezeti támogatás együttesen segíthet az egészséges mobilhasználat helyreállításában.
Ha arra is kíváncsi vagy, milyen költségei vannak a mobilzásnak, arról ide kattintva olvashatsz.
