Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olyannyira introvertált volt Madách Imre, hogy még közeli ismerőseit is meglepte, amikor nyomtatásban látták meg a nevét. Az író a szabadságharc során is szerepet vállalt, még börtönbe is került. Ott kezdte el írni az Az ember tragédiáját.
Ha végigtekintünk Madách Imre felmenőin, utólag nem lepődünk meg azon, hogy írói affinitása miatt vált később ismertté. Kortársai azonban a nemesi származású, alsósztregovai fiatalemberről nem gondolták volna, hogy egyszer irodalmi munkássága miatt válik ismertté. Már-már legendásan zárkózott természetű volt, így mindenkit meglepett, amikor megjelent fő műve, Az ember tragédiája.
Felmenői között több ismert, a korszak irodalmára komoly hatást gyakorló költő is megtalálható, Madách Gáspár a 17. század kiváló poétája volt, nagy-nagybátyja, Rimay János pedig Balassi Bálint barátja, tanítványa, a késő reneszánsz, manierista költészet egyik emblematikus figurája volt. Madách Imre fiatalon vált felnőtté, tizenéves korában elhunyt apja helyett vette át a stafétát, alig 20 esztendősen már királyi táblabíró volt.
Kossuth titkárát rejtegette Madách, börtönbe is zárták érte
A zárkózott, magának való férfi az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején annak ellenére, hogy egészsége miatt katonai szolgálatra nem volt alkalmas, részt vállalt a feladatokból. A közigazgatás szervezéséért felelt, a nemzetőrség egyik megalakítójaként támogatta a forradalmárokat. A szabadságharc leverése után Kossuth Lajos titkárát, a halálra ítélt Rákóczi Jánost otthonában rejtette el. Emiatt került börtönbe.
Már házas, sőt édesapa volt, amikor 1852 nyarán zsandárok törtek a házára, és börtönbe vetették. Egy évig raboskodott pozsonyi és pesti kaszárnyákban azért, mert egy szabadságharcost bújtatott.
A börtönben töltött időszaka során kezdett komolyan írni. A dráma legelső változata Lucifer címen ekkoriban készült el, öt évvel később pedig a második változatot is papírra vetette. Saját feljegyzései szerint végül 1859. február 17-én állt neki a ma ismert verziónak, melyet a következő év március 20-ra be is fejezett.
Egyetlen ember olvasta el Az ember tragédiáját
A legendásan introvertált Madách zárkózottságának okát általában elszigetelt gyermekkorában keresik. A család sztregovai kastélyában nőtt fel négy testvére mellett, azonban nevelői még tőlük is viszonylag elzárva tartották, kortárs kapcsolatot gyerekekkel nem igazán sikerült kialakítania. Apja korai halálát követően anyja támaszává kellett válnia, az ő furcsán szoros kapcsolatuk később házassága sikertelenségére is hatott. Anyja és felesége között, mintegy dróton rángatott bábként vált valóságos nőgyűlölővé.
Olyannyira magának való volt, hogy még ismerősei sem tudták, micsoda munkát végzett Az ember tragédiájával. Egyedül Szontágh Pálnak mutatta meg a kéziratot, majd az ő hathatós ösztönzésére küldte el Arany Jánosnak is, aki kevésbé volt lelkesítő a kritikát illetően. Arany először félre is dobta a kéziratot, mert silány Faust-utánzatnak tartotta, majd hónapokkal később újra elővette, és már felfedezte a mű értékeit. A visszaemlékezések szerint még ekkor sem volt maradéktalanul elégedett azzal, amit olvasott, hiszen a szöveget sok helyen túl nyersnek érezte, és mintegy ezer sort javított a 4141-ből. Ezek többsége stilisztikai, helyesírási változtatás volt. Az első kiadás végül 1862-ben, Madách halála előtt két évvel jelent meg, és rögtön kedvező fogadtatásra talált. Madáchot a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották.
Ha érdekel, milyen volt a viszony Madách felesége és anyja között, s hogyan tette tönkre mindez az író mindennapjait, ide kattintva érdemes tovább olvasnod.
