Louis de Funès spanyol arisztokrata származású édesapja, miután ügyvéd lett, családja szándéka ellenére, szerelemből házasodott, majd egész Venezueláig menekült. Ott gyémántkereskedőként próbált szerencsét, hogy közben felesége gyermeküket Párizs külvárosában tisztességben nevelhesse. Ilyen háttérrel a "petit" Louis csakis bohém ifjúvá cseperedhetett.
Louis de Funès 1914. július 31-én született a franciaországi Courbevoie-ban. Nem nagyon tudott megülni az iskolapadban nyugodtan az izgága gyerkőc, viszont ügyesen rajzolt és zenélt, de legnagyobb tehetsége mégis a bohóckodás terén mutatkozott. Ez gyermekkorban még nem ritka jelenség, de Louis de Funès, aki a színészi pálya felé csak harmincas éveiben kezdett kacsingatni, igazi legendás komikus lett, és
egy 1968-as franciaországi közvéleménykutatáson hazája legnépszerűbb színészének bizonyult.
Louis de Funèstől sokáig messze volt a színészi pálya
Nem lett belőle szűcs, ahogy baszk származású, de sevillai születésű édesapja kezdetben szerette volna, önkéntes tűzoltó is csak rövid ideig volt, és hiába szerzett fényképészként képesítést, az sem vált Louis de Funès hivatásává. Viszont kiválóan beszélt spanyolul és angolul is a francia mellett, és jellegzetes grimaszaival kitűnt minden társaságból. A második világháború kitörésekor, kihasználva zenei affinitását, éppen Párizs nyüzsgő és olykor fülledt éjszakai életéről híres Pigalle-jának mulatóktól zsúfolt negyedében dolgozott bárzongoristaként.
Ekkor már túl volt egy házasságon. Amikor Germaine Elodie Carroyert 1936-ban feleségül vette, mindössze 22 éves volt. Mivel hamar apai örömök (és kötelezettségek) elé is nézett, fenn kellett tartania családját, zongoristaként kereste kenyerüket. De a kötelék nem bizonyult elég tartósnak, hamarosan válás lett a frigy vége, így miután megismerte a híres francia író, Guy de Maupassant unokahúgát, Jeanne Barthélémy de Maupassant-t, és egymásba szerettek, 1943-ban Louis már újra kimondhatta a boldogító igent. Második feleségétől két fia született, így összesen három fiú: Daniel, Patrick és Olivier büszke édesapjává vált. Annál is inkább, mert második fiából elismert radiológus orvos lett, a legkisebb pedig sokat foglalkoztatott pilóta.
Hosszú évek után végre megtalálták Louis de Funès-t a főszerepek
Már fiatalon érdeklődött a színész pálya iránt, mégsem jártak szerencsével kezdeti próbálkozásai, ezért egészen harmincas évei elejéig várt, mire újra rászánta magát, hogy elindul a szakma gyakran rögös útján. A valódi tehetség azonban előbb-utóbb utat tör magának, s így volt ez vele is. Már 31 volt, amikor egy kisebb filmszerep végre megtalálta, s ezt közel 80 produkció követte, mire aztán egy főszerepig jutott. Előbb az 1956-os Átkelés Párizson főszerepe hozta meg számára a várva várt elismerést, majd két évvel később a legendás Horgász a pácban, melynek főhőse már végleg belopta magát honfitársai szívébe. 1964 után Lütyő felügyelőért, a Saint-Tropez-i csendőrség szuperhősőket meghazudtolóan ravasz és vér kompetens felügyelőjéért pedig még a keleti blokk országaiban is elkezdtek rajongani.
Amerikát az 1973-as Jákob rabbival vette meg magának, s onnantól az egész glóbusz a tenyeréből evett a rózsákért rajongó, kivételes mimikával rendelkező, apró termetű színészóriásért. Illetve, mégsem az egész világ, mert kollégái között akadt, aki soknak találta Funès vehemenciáját, mások pedig talán foglalkoztatottságát és népszerűségét...
Louis de Funès szíve nem bírta a hihetetlen tempót
A későn jött, de annál nagyobb siker és foglalkoztatottság közepette a felfokozott tempójú színész aztán olyan iramot diktált, amit szíve nem tudott követni. 1975-ben infarktust kapott. Miután Loire menti kastélyában letöltötte a lábadozási időt, azonnal visszaállt a kamerák mögé és a színpadra is. Beteljesítette álmát, amikor 1980-ban eljátszotta Molière A fösvény című darabjának főszerepét, és amikor a Szárnyát vagy combját című sikerfilmben érzelmesebb húrokat is megpendíthetett a már jól ismert intenzív karakter jellegzetességei mellett. Ekkor már a forgatások legtöbbször egy mentőautó és benne egy készenlétben álló orvosi stáb állandó jelenlétben zajlottak, s a biztosítók már nem tudtak felelősséget vállalni a színész állapotáért. 1982-ben leforgatta a csendőrfilmek utolsó epizódját, majd pár hónappal később, 1983 januárjában ismét infarktust kapott. Ezúttal az orvosok már nem tudtak segíteni rajta, de emlékét azóta is elevenen őrizzük.
Munkásságáról nem csak mintegy 130 filmje és 100 színházi produkciója tanúskodik, de hivatalos elismerések sora és egykori kastélyában berendezett életműkiállítása is.
Ha érdekelnek a híres színészlegendák és élettörténetük, ezt a korábbi cikkünket is olvasd el!
