Budapesttől mindössze kétórányi autóútra van Makó, ahová nem csak a méltán népszerű Hagymatikum fürdő miatt érdemes ellátogatni és élményeket gyűjteni: a dél-alföldi kisvárosban járt gimnáziumba József Attila, de itt született Galamb József is, akit aztán maga Henry Ford bízott meg egy új autó tervezésével. Előbbi emlékét múzeum, utóbbiét Veteránjármű Kiállító Központ őrzi és ápolja.
Bár Jeruzsálemtől a közismert szóláshasonlatban valójában nem a magyar város, hanem egy azonos nevű lovag van messze, az azonban bizonyos, hogy Budapesttől autóval mindössze kétórányi a távolság a Dél-Alföldön található Makóig. A város leginkább a hagymatermesztésről és a Makovecz Imre által tervezett gyógyfürdőjéről ismert, de idén márciustól már a makói születésű világhírű mérnökről, Galamb Józsefről elnevezett kiállítóközpont is a kirándulók célpontja lehet.
Egy makói, aki mert nagyot álmodni
A makói születésű Galamb József 1903-ban, 22 éves korában gondolt egy nagyot: a mérnök végzettségű fiatalembernek minden vágya az volt, hogy eljusson Amerikába, a St. Louisban megrendezendő autó-világkiállításra. Két év múlva már a detroiti Ford Motor Company munkatársa volt, akinek tehetségére Henry Ford is felfigyelt, és megbízta egy új autó tervezésével. 1908-ban részben az ő tervei alapján született meg a Ford T-modell, amely rendkívül népszerű lett az elkövetkezendő években. A kiállítótérben eredeti, 1917-es Ford T-modelleket is megtekinthetünk, miközben gyermekeink a retrószobában rácsodálkozhatnak arra, milyen volt szüleik gyermekkora a létező szocializmus évtizedeiben.
Technikai kincsek, kazettás magnók, Junoszty tévék, régi motorok éppúgy láthatók itt, mint retró apróságok vagy éppen Vlagyimir Iljics fametszete.
Galamb József nem feledkezett meg szülőhazájáról sem: 1911-ben és 1913-ban is hazalátogatott Makóra, majd, miután megalkotta a Fordson-traktor terveit, Makón maradó testvéreinek is küldött néhány darabot a praktikus gépezetből, amelyet elsősorban nőknek szántak, hogy amíg férjük a fronton harcol, addig se álljon le a mezőgazdasági termelés. A családi cég egykori telephelyén, az ország első Ford-lerakatának épületében nyitott meg néhány hónapja a Galamb József Veteránjármű Kiállító Központ.
József Attila és a makói hagymatermesztők élete
Nemcsak Galamb Józsefnek szenteltek múzeumot Makón, hanem József Attilának is: a József Attila Múzeumban a gimnazista költő makói éveiről gazdag és interaktív kiállítást nézhettünk meg, megismerhetjük egykori pártfogóit és akár egykori szerelme hangját is meghallgathatjuk, felvételről. A létesítményhez tartozik egy szabadtéri néprajzi múzeum, azaz skanzen is, amely nagyon is élő hely: ottjártunkkor éppen a Múzeumi Világnap alkalmából rendeztek Kincses napot. Apró gyerekek járták a népi táncot, miközben igazi, élő zenekar húzta a talpalávalót, de különböző népi játékok és programok is várták az érdeklődőket. A múzeum munkatársai készségesen (és, hozzáteszem, nagyon izgalmasan) vezettek körbe bennünket: megtudhattuk, milyen egy hamisítatlan putri (amelyből egyet meg is tekinthetünk a maga valóságában, berendezve), mire való a kotárka, hogy nézett ki egy asztalos- vagy bognárműhely, és milyen küzdelmes volt a hagymatermesztők élete.
Itt derült ki az is, mi mindenre jó lehet a talicska: nemcsak hagymát, de akár gyereket is lehet benne szállítani,
ha pedig felfordították, már készen is volt a piaci elárusítóhely.
Piac, kisvonat, makói reggeli
Makón a századfordulón jelentős polgári réteg élt, köztük számottevő (körülbelül 20%-nyi) zsidóság, akiknek Magyarország második legnagyobb ortodox zsinagógáját köszönheti a város. A századfordulós jólét emlékét őrzik a városszerte még ma is megtalálható polgári családi házak – és azok az eklektikus vagy neobarokk épületek, amelyek egyikében nemrégiben megnyílt a Gábli étterem, ahol remek „Makói reggeli”-vel indíthatjuk a napot. (A századfordulós hangulatot erősítendő, a gábli afféle békebeli, késői reggeli volt, a témában legilletékesebb Krúdy Gyula szerint
„a férfiak ebéd előtti étkezése”, amelynek „veszedelmességét” az jelenti, hogy „olyan időpontra esik, amikor az embernek legjobban esik az étel.”)
Reggeli után érdemes ellátogatni a helyi piacra, ahol igazi makói hagymát és friss, aromás fokhagymát lehet beszerezni, majd a városnéző kisvonatra szállva megismerkedni Makó történelmével, múltjával és jelenével, köztük a számos Makovecz-épülettel, amelyek közül legismertebb a „fürdők katedrálisa”, a Hagymatikum.
Komplex élmény Makón: a Hagymatikum
A Hagymatikum fürdő valóságos gyógy-, wellness- és élménykomplexum. Beltéri és kültéri egységei egyaránt működnek télen-nyáron, hiszen a talajból feltörő termálvíz (amely több kútból is érkezik) eleve kellemesen meleg, a gyógymedencékben 35-39 fokos. A jellegzetes illatú, jódos gyógyvízzel teli medencéket minden este leengedik, majd újratöltik, napközben pedig a szűrőberendezés gondoskodik a kifogástalan tisztaságról. Az épületben ugyanakkor nyoma sincs a szokásos, illúzióromboló csöveknek: Makovecz Imre úgy tervezte az épületet, hogy épület és környezete harmóniában maradjon. (A gyógyvizet pedig akár meg is kóstolhatjuk a Zsolnay-ivókútból.)
A kellemesen meleg termálvízben ücsörögve akkor sem kell visszaslattyogni a büfébe, ha épp koktélozni támad kedvünk, hiszen a koktélbár egybeépült az egyik gyógymedencével.
A gyógymedencék után kipróbálhatjuk az élményrészleget (a bátrabbak az új részlegben, az idén átadott, adrenalinszint-emelő csúszdákon is lecsúszhatnak 12 méter magasból), majd a szauna felé vehetjük az irányt. Többféle finn szauna, aromakabin, gyógynövényes és fényözönszauna várja a betérőket, akik, ha megéheztek, a Nyugi Bárban vagy a fürdő éttermében csillapíthatják éhségüket.
Akkor sem kell aggódnunk, ha kisgyermekkel vagy kalandvágyó kamaszokkal érkezünk. Amíg koktélozunk vagy megfáradt végtagjainkat áztatjuk, esetleg masszíroztatjuk, a kicsik a számukra elkülönített vízi birodalomban Robin Hoodnak érezhetik magukat, vagy szakképzett gyermekfelügyelők vigyázó tekintete mellett játszhatnak a Mátyás királyról elnevezett játszóházban. A nagyobbak garantált izgalmakat élhetnek át, ha kipróbálják a VR-szemüveg és a vízben lebegés ötvözte különleges élményt, amellyel, választástól függően, űrhajósnak, Vörös-tengeri búvárnak vagy a sivatag fölött repülő szabad madárnak érezhetjük magunkat. De azok sem csalódnak, akik a művészetek iránt érdeklődnek: az emeleten mindenképp érdemes megtekinteni a Makovecz Imre rajzai alapján készült, az elsüllyedt Atlantisz világát idéző szoborcsoportot, amely fényjátékkal kísérve garantálja, hogy elmerüljünk a vízi csodabirodalomban.
Vidéki nyugalom és makói ízek
A kiadós fürdőzés után jólesik a vacsora, például a közeli a Szent Gellért Borházban. Csodás makói hagymaleves és kiadós lepények várják azokat, akik megéheztek, mindezt jóféle homoki borral öblíthetjük le. A parasztházból kialakított borház panzióként is üzemel, hangulatos belső udvarán nyári estéken koncertek várják a betérőket, de akár egy pohár fröccsel a kezünkben is üldögélhetünk, miközben átadjuk magunkat a vidéki nyugalomnak. Az élménydús nap után már elégedetten hajthatjuk álomra fejünket. A négycsillagos Grand Hotel Glorius gyönyörűen felújított, századfordulós épületben található a városközpontban, hangulatos tetőteraszáról remek kilátás nyílik szomszédos Hagymatikumra, különösen naplemente idején. A szálloda egy pici wellnessrészleggel is büszkélkedhet, a gyerekeket játszószoba, a romantikus együttlétre vágyó párokat pedig a De Luxe Romantique szoba várja.
Alföldi kalandok
Vétek lenne kihagyni a Maros-part fölött ívelő lombkoronasétányt. Bár manapság gyanakodni kezdünk a szó hallatán, semmi okunk rá: ez valódi, igazi, kalandos lombkoronasétány, több méterrel a föld fölött, pihenőkkel, megállókkal, és – ismét egy kis adrenalinfokozás! – csúszdákkal. Ez utóbbi persze nem kötelező, aki békére, csendre és nyugalomra vágyik, egyszerűen csak élvezze a magasban az erdő hangjait és a szél susogását. Aki viszont további kalandokra szomjazik, bátran próbálja ki az akadálypályákat vagy a canopyt, nem fogja megbánni.
Tartozzunk bármely korosztályhoz, Makó olyan programokat és látnivalókat kínál, amelyek garantáltan lenyűgözik az arra járót. De nemcsak a látnivalók miatt érdemes felkeresni ezt a dél-alföldi települést, hanem a mindenütt megtapasztalható vendégszeretet miatt is. Mert ez az, ami miatt hazafelé autózva úgy érezheti az ember: ide még biztosan vissza fog térni újabb élményekért.
Ha szívesen olvasnál még hasonló úti tippeket, ezt a cikket ajánljuk.
