Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy 40 ezer éves többkomponensű ragasztó alapos elemzését követően a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyi ősemberek okosabbak voltak, mint azt eddig gondoltuk.
A kutatók szerint az ősemberek két természetes vegyületből készítettek olyan ragasztót, amely segített nekik abban, hogy jobban meg tudják fogni a kőszerszámokat. Erről egy berlini múzeumban őrzött korabeli tárgyak tanúskodnak, melyek betekintést engednek abba is, hogy a neandervölgyi ember milyen képességekkel rendelkezett, illetve milyen volt a gondolkodásmódja.
Elfeledett leletek kerültek elő
A szóban forgó kőeszközöket, melyeket a tudósok szerint a neandervölgyiek 40-120 ezer évvel ezelőtt használtak, 1910 körül tárták fel a Le Moustier nevű francia régészeti lelőhelyen. Az eszközökről a történészek meg is feledkeztek, miután az 1960-as években becsomagolták, és a berlini Őstörténeti és Korai Történeti Múzeumban helyezték el őket. Ottlétükról csak a gyűjtemény nemrég megtörtént belső felülvizsgálata során derült fény.
A kutatókat nagyon meglepte a több tízezer éves lelet. A neandervölgyiek által készített kőeszközökön talált összetett ragasztóanyag ugyanis jóval többről árulkodik annál, minthogy az ősember milyen szerszámokat használt.
A felfedezés új információkat nyújtott a kutatóknak e kihalt emberi faj intelligenciájáról is.
Így alkották meg az ősemberek a többkomponensű ragasztót
Miután a kutatók alaposan megvizsgálták az eszközöket, azt találták, hogy a neandervölgyi ember által alkalmazott bitumen és okker keverékéből készült többkomponensű ragasztó hasonlít ahhoz a ragasztóhoz, amelyet az afrikai Homo sapiens használt. Ez pedig arra utal, hogy "ősi unokatestvéreink", akik egyesek szerint önálló fajt, mások szerint csupán alfajt alkottak, hasonló tudásszinttel rendelkezhettek, mint saját őseink, vagyis a Homo sapiens.
A korai modern emberekhez hasonlóan a neandervölgyiekről is ismert, hogy nyírfaszurkot használtak ragasztóként ahhoz, hogy a kőpengét egy fából készült nyélhez rögzítsék. Mindeddig azonban az okkert tartalmazó finomabb keverékeket csak a Homo sapiens fajhoz társították a tudósok.
A különös anyaghasználatra nem csupán a 40 ezer éves kőszerszámok újbóli elemzése hívta fel a kutatók figyelmét, hiszen a kémiai elemzéseket követően a különös ragasztót a franciaországi Le Moustier lelőhelyen kívül más európai, neandervölgyiekhez köthető régészeti lelőhelyen is megtalálták.
Tudták, mikor nem hagy foltot a ragasztó
A vizsgálatok során a szakembereket különösképpen meglepte az a tény, hogy a ragasztóanyag okkertartalma meghaladta az 50 százalékot. Ennek pedig az az oka, hogy a levegőn szárított bitumen változatlanul felhasználható ragasztóanyagként, de elveszíti tapadó tulajdonságait, ha ilyen nagy arányban adják hozzá az okkert. A kutatók ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a keverék nem alkalmas arra, hogy feldarabolják, de más funkciót betölthetett. Például az afrikai Homo sapiens esetében az okkert tartalmazó ragasztókat néha kőszerszámok markolataként használták, így nem volt szükség nyélre, és közvetlen érintkezési pontként szolgáltak az edény és a felhasználó keze között.
Annak kiderítésére, hogy a Le Moustier-i neandervölgyiek miként használták fel ezt a keveréket, a tanulmány szerzői saját kísérleteket végezték kőszerszámok és ősi ragasztók különböző formáival.A tisztabitumenből készült fogantyúk használatakor azt tapasztalták, hogy az anyag ragadós foltokat hagy a kézen, amelyeket nehéz eltávolítani.
Az 55 százalékban vörös okkert tartalmazó keverékek azonban szilárdabbnak bizonyultak, és tapintásra sem voltak ragadósak. Egy ilyen nyél vagy fogantyú megmarkolásakor nem tapadt bitumen a kézhez. Őseinknek tehát tudniuk kellett azt, hogyha nagyobb mennyiségben kevernek okkert a friss bitumenhez, akkor az mindenképpen előnyt jelent szerszámhasználat közben.
Már kognitív képességekkel is rendelkeztek
Következésképpen a neandervölgyiek használták a keveréket, mivel az elég ragacsos volt ahhoz, hogy jobban meg tudják fogni a kőeszközt, de nem annyira ragadós, hogy a kezükhöz tapadjon. Így pedig tökéletes volt arra, hogy markolatként használják.
Ez egy olyan mérnöki megoldás, amely nagyjából hasonló a korai modern emberek által Afrikában készített szerszámokhoz.
A kutatók hangsúlyozták: a két összetevő, vagyis a bitumen és az okker meghatározott célra való tudatos és együttes használata arra utal, hogy már a neandervölgyi ősember is logikusan gondolkodott, előre tervezett, és voltak elképzelései. Ennek tükrében az összetett ragasztók a modern kognitív folyamatok első megnyilvánulásai lehetnek.
Kíváncsi vagy arra is, hogy a neandervölgyiek milyen különös táplálékot fogyasztottak? Kattints ide, és megtudhatod!
