Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Erről kérdeztük Rúzsa Magdit.
Az énekesnő elmondta a Díványnak azt is, mit tesz annak érdekében, hogy a legkilátástalanabbnak tűnő akadályokat is sikerrel vegye.
„A fák megnyugtatnak”
„Amikor csak tehetem, kimegyek a természetbe, így próbálok meg kiszabadulni abból a közegből, amiben nap mint nap benne vagyok. A szabadban fát ölelek, mert attól megnyugszom, és egyúttal letisztítok magamban mindent. Ez segít, hogy megtaláljam a lelki békémet és a lelki egyensúlyomat.”
„A boldog pillanatokat keresem”
„A meditálás is sokat segít. Ez a fajta elmélyülés sokszor nagyon mélyre levisz, és segít visszatalálni olyan pillanatokhoz a fejemben, amelyek egykor nagyon nagy boldogsággal töltöttek el. Amikor ezt megérzem, megkeresem, hogy mi volt az oka ennek a boldogságnak, majd megpróbálom azt az érzést újra előhívni magamban.”
„Meghallgatom a bölcs öregeket”
„Amikor szembesülök egy nehézséggel vagy egy megoldandó problémával, igyekszem pozitív gondolkodású emberekkel beszélgetni, olyanokkal, akikről tudom, hogy sokkal bölcsebbek, mint én. Megtapasztaltam, hogy a jó öregek ilyenkor egy kicsit többet tudnak adni az embernek. A családomban és a baráti társaságomban is vannak olyanok, akik szükség esetén tudnak egy-egy jó példával szolgálni.”
„A zene lecsillapít”
„Ha megnyugvásra vágyom, gyakran hallgatok zenét. Az, hogy éppen milyen lemez kerül elő, változó, egy a lényeg, hogy akusztikus zene legyen, mert a lelkem és az elmém lecsillapításához tisztaságra van szükségem. Ebben pedig nekem mindig az egyszerűbb, könnyebben befogadható dolgok segítenek.”
„Semmire sem gondolok”
„Végezetül pedig elmondom, hogy van egy igen különös szokásom, amivel kiválóan meg tudom nyugtatni és fel tudom tölteni magam. Ilyenkor nem teszek mást, mint hanyatt fekszem, lehetőleg valahol kint, a szabadban, és nézem az eget, miközben megpróbálok semmire sem gondolni, és kiürítem a memóriámat teljesen. Sajnos erre mostanában igen kevés időm jut.”
