A biciklizést – ha egyszer megtanultad – képtelenség elfelejteni: akár többévnyi kihagyás után is meglepő magabiztossággal pattansz a kerékpár nyergébe, miközben más dolgokra pár nap elteltével sem emlékszel. De vajon mi az oka ennek az egyedi jelenségnek? A tudomány erre is pontosan ismeri a választ.
Nagy a különbség memória és memória között
A megoldás az emberi emlékezetben rejlik – magyarázza Boris Suchan idegpszichológus –, vagyis pontosabban a memória eltérő fajtáiban, hiszen az emberi agy teljesen másképp és máshová raktározza el a különböző információtípusokat. Az emlékezetnek két fő típusa létezik, a rövid és hosszú távú memória: előbbi kis mennyiségű információ néhány másodperces tárolására képes, innét kerülnek át a fontosabb, megőrzésre hivatott információk a hosszú távú emlékezetbe, melynek nincsen kapacitási korlátja.
A hosszú távú memórián belül szintén elkülöníthetünk két típust, az ún. explicit vagy deklaratív, illetve implicit vagy procedurális emlékezetet: a deklaratív emlékezet feladata megőrizni azokat az információkat, adatokat, melyeket tudatosan próbálunk elraktározni az agyunkban (például a dátumokat és különböző tényeket), illetve az átélt életeseményeket (utóbbit nevezik epizodikus memóriának). Ezzel szemben a procedurális emlékezet ösztönszinten működik, és a megtanult motorikus képességeket rögzíti az agyadban: segítségével hosszú szünet után is kiválóan tudsz biciklizni, autót vezetni vagy éppen hangszeren játszani, tudod, hol van az A betű, anélkül, hogy ránéznél a billentyűzetre, vagy gondolkodás nélkül be tudod pötyögni a kapucsengő kódját.
A procedurális és a deklaratív emlékezet két teljesen különálló rendszer, mely tényt több kísérlet is bizonyított: az 1950-es években például egy frontális lobotómiával „gyógyított” epilepsziás beteget, akinek több agyterületét is eltávolították, naponta megkértek, rajzoljon le egy napocskát egy papírlapra. A mutatvány kezdetben nehezen ment, idővel azonban rutinszerűvé vált, a páciens viszont ennek ellenére sohasem emlékezett rá, hogy korábban már rengeteg alkalommal megcsinálta ugyanezt – vagyis a deklaratív memóriája sérült, míg a procedurális memóriája ép maradt.
A túlélésünk múlt rajta
De vajon miért tárolódnak el a procedurális, képességszerű emlékek sokkal erősebben és mélyebben, mint az átélt vagy szándékosan tanult dolgok? A válasz a memóriatípusok raktározási helyében keresendő: a procedurális emlékek az agyféltekék mélyén, rendkívül jól védett helyen található bazális gangliákban, vagyis törzsdúcokban maradnak meg, ahol sokkal kevésbé éri őket károsodás, mint más agyterületeken. Ezzel szemben a deklaratív memória olyan részen található, ahol az agy folyamatosan átrendezi önmagát, így ezek az emlékek könnyen törlődhetnek, felülíródhatnak vagy meghamisítódhatnak.
És miért pont így raktározódnak el a különböző emlékek? A tudósok ebben a kérdésben egyelőre csupán találgatnak, de a legvalószínűbbnek az evolúciós magyarázatot tartják: a túlélés szempontjából sokkal hasznosabb képesség, ha azonnal tudod, hogyan pattanj biciklire és kerekezz el valahonnét, mint az, hogy pontosan emlékezz egy film cselekményére vagy a világosi fegyverletétel dátumára. Természetesen ma már nem ezen múlik az életben maradásod, de továbbra is jól jön, ha azonnal fel tudod idézni mindazokat a motorikus dolgokat, melyeket valamikor sikeresen elsajátítottál.
