Kozmutza Flóra volt az egyetlen magyar múzsa, akihez a 20. század három meghatározó magyar költője is gyönyörű verseket írt - köztük férje legjobb barátja, Szabó Lőrinc is.
Illyés Gyula és felesége, Kozmutza Flóra tihanyi nyaralójában az 1950-es évek elején a magyar irodalom számos kiválósága megfordult. Köztük Illyés egyik legjobb barátja, Szabó Lőrinc is, aki sokat köszönhetett Illyésnek; például azt, hogy többször is kiszabadította a vizsgálati fogságból, ahová németbarát újságokba írt publikációi miatt került. Illyés nem titkoltan Arany János óta a legnagyobb magyar költőnek tartotta pályatársát, arra azonban valószínűleg nem gondolt, hogy Szabó Lőrinc a feleségére is szemet vetett – mi több, viszonya volt vele.
A tihanyi nyaraló felesége, Kozmutza Flóra családjának tulajdonában volt. Illyés 1939-ben vette feleségül Flórát (aki korábban József Attila pszichológusa, majd menyassszonya volt), s ezután sokszor vendégeskedett a család „Fellegvárnak” nevezett nyaralójában is. Gyakran látogatták meg őket íróbarátaik, akik kézjegyüket, néhány sor kíséretében otthagyták a szaletli mennyezetén. (Babitsék esztergomi nyaralójában is hasonló volt a szokás, de ott az egyik fal szolgált vendégkönyvként.) Illyés a háború alatt is Tihanyban bujkált, a háború után pedig egyre több időt töltött a félszigeten.

Szabó Lőrinc a Balatonon
1950 szeptemberében Szabó Lőrinc Igalban, Baumgartner Sándor főorvosnál vendégeskedett. Innen azonban nem hazafelé vezetett az útja: „Gyuszi írja, hogy bármikor szívesen lát…” – írta feleségének 1950. szeptember 12-én a költő.
![]()
„Pénteken a déli hajóval indulok haza Gyuszihoz”
– jelentette feleségének egy hónap múlva. Egy évvel később, 1951. október 11-én pedig első szívtrombózisa is Illyésék nyaralójában érte. De a Tücsökzene születése is Tihanyhoz kötődik: Illyés az emeleten, Szabó Lőrinc a földszinten lévő szobában dolgozott, s állítólag partvissal kopogtatott a mennyezeten, amikor elkészült egy-egy verssel. Szabó Lőrinc sok időt töltött az Illyés-házaspár mellett; 1952-ben, 1953-ban és 1954-ben együtt szilvesztereztek Galyatetőn.
Káprázat a tónál
Szabó Lőrinc korábbi szerelmével, Vékesné Korzáti Erzsébettel is többször járt a Balatonnál. Például Balatonszárszón, ahová az asszony 1950-ben bekövetkezett halála után egyedül látogatott el:
Minden a régi itt: a tó, a pad,
itt vártál, itt öleltél, itt a nádas,
ezt jártuk, s itt a szobád, itt az ágyad,
benne ébredek: tavaly e falak
közt bújtunk meg…
1953 tavaszán Szabó Lőrinc új szerelmi ciklust kezdett írni, Káprázat címmel. A Vers és valóság – Bizalmas adatok és megfigyelések című, versei keletkezéstörténetét bemutató kötetében a költő azt állította: szinte mindegyik darab „költői képzelgés, ábrándozás, kitaláció, fantáziából született és valódinak ábrázolt kompozíció”, amelyek egy eszményi, elképzelt nőhöz íródtak. A magyarázatokat íródeákjának, Kozmutza Flórának mondta tollba.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Aki azonban egy kicsit is ismeri a költő munkásságát, sejthette, hogy Szabó Lőrinctől a lehető legtávolabb állt a plátói szerelem és az elérhetetlen vagy éppen képzelt múzsa utáni vágyakozás. Az 1953 tavaszán keletkezett Káprázat című versben például arról írt, hogy „veled / ölel a tavasz, becéz, rám simul / s keserű szívem a te drága, új / édességeddel édesíti meg” – s ezek a sorok nagyon is élő, friss szerelmet sejtetnek.
Titkos szerelem
Minden valószínűség szerint ekkor kezdődött a tiltott szerelem az 53 éves Szabó Lőrinc és a 48 éves Flóra között. Flóra az ország legbefolyásosabb költőjének felesége, a Gyógypedagógiai Főiskola tanára volt, s a titkos viszony igencsak kockázatosnak tűnhetett számára. Nem véletlenül írta egyik fennmaradt verstöredékében Szabó Lőrinc: „Rendetlenség, aljasság dul szivünkben: / Másé vagy; én is; halál volna, ha /megsejtenék viszonyunk valaha."
Fél évvel később, 1953. szeptember 6-án Szabó Lőrinc Igalból, Flóra Tihanyból érkezett Szárszóra. Ekkor került sor első együttlétükre, amiről Szabó Lőrincnek halott szerelme, Korzáti Erzsébet is eszébe jutott:
Tegnap egy
nő, akiről tudnom kell, hogy szeret,
akarta, hogy benne érezzelek:
egymást öleltük, minket a sirod,
élet s halál hármunkon osztozott;
és sose voltunk még oly boldogok.
Titkos találkáikat levélben egyeztették: Szabó Lőrinc egy ismerősének adta át lezárt borítékban a levelet, mondván, hogy egy Szabó Zsuzsa nevű nő fog érte menni.
![]()
„Folyton a szemem előtt reszket az arcod! Nem írok róla többet, megbolondulok, ha részletezem. Várlak, hívlak, szeretlek.
(…) Csak ölelhetnélek már! Levelet, táviratot ígértél: bár jönne már s megnyugtatóan jönne! Végleges összefoglalás: szeretlek!” Szabó Lőrinc biztosította Flórát, hogy „vasárnap, de szükség esetén már szombat du. átmegyek innen Szárszóra”, de távirat érkezett, amelyből megtudta: Flóra nem tud ott lenni a randevún.
![]()
„Egy ideig nem találkozhatunk. Mihelyt lehet, azonnal értesítlek. Vigyázz a szívedre! Nagyon hiányzol.”
Szavait Szabó Lőrinc belekomponálta Ma még című versébe.

"Nem okozhatunk fájdalmat másoknak"
Kettejük párbeszédei, Flóra szavai más versekben is megjelennek. „Várlak”, „Itt vagyok”,„Szeretsz?”, „Szeretlek!” – idézi az Örvény; az Ahogy lehetben pedig a költő kérése („Amennyire tudsz”, és „ahogy lehet”) után feltűnik Flóra válasza is: „»Ennyire«, mondtad később, s »Igy lehet!«.” Helyzetük a titkolózás, a lelkiismeret-furdalás miatt nem lehetett egyszerű:
Késő, de oly jó, oly gyönyörü ez!
Vergődsz, mint én: mig tiltasz, segitesz.
Igen és nem: minden rettenetes.
Nem miattunk az!…
Szabó Lőrinc 1953. szeptember 20-án utazott vissza Budapestre. „Vonatról láttam rétünket s a fát: megint ott voltunk, megint égetett / az égő kin, s megint öleltelek” – írta a Vonaton című szonettben. Bár megegyeztek, hogy elégetik egymásnak írt leveleiket, a költőnek nem volt szíve teljesen megsemmisíteni ezeket, s gyorsírással lemásolta őket:
![]()
„Színtelen, üres nélküled a világ”, „Nem okozhatunk fájdalmat másoknak! De azért szeress!”
– írta leveleiben Flóra, a költő pedig a Vers és valóságban azt állította: ezek „apokrif” levelek, amelyeket ő „komponált”.

A titokzatos "íródeák"
Kapcsolatuk Budapesten is folytatódott: barátoktól kölcsönkért lakásokban találkozgattak, miután pedig Flóra Szabó Lőrinc „íródeákjává” vált, találkozóik legálisan is folytatódhattak. A kapcsolat valószínűleg Szabó Lőrinc 1957-ben bekövetkezett haláláig fennmaradt; a Káprázat titokzatos múzsájának kilétére azonban csak fél évszázad múltán derült fény. Szabó Lőrinc életének és munkásságának legalaposabb ismerője, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész tudta, de a nyilvánossággal nem osztotta meg a nevet: csak 2014-ben, Péter László tanulmánya után derült ki, hogy valójában Kozmutza Flórához szólnak az utolsó szerelmes versek. (Borítókép: Fortepan / Szent-tamási Mihály)
Kapcsolódó: Szabó Lőrinc feleségének, Mikes Klárának nem jutott könnyű élet csapodár férje mellett
























