Ritka lap került elő Rubens egyik jegyzetfüzetéből: az egyik oldalán a mester pár zseniális vonással három alakot vázolt föl, a másikon pedig levelet írt patrónusa nevében, hogy érdeklődjön: hogy áll egy festmény készítése. A lap jóval többet árul el a flamand művészről, mint elsőre gondolnánk.
Valószínűleg mindenkivel megesett már számtalanszor, hogy kezébe vett egy tollat, ám nem volt benne biztos, hogy jól fog-e. A legtöbb ember ilyenkor néhány értelmetlen hullámvonalat rajzol a papírra, hogy tesztelje az írószerszámot, esetleg valami gyermeteg ábrát firkant. Merőben más persze a helyzet, ha az illető történetesen világhírű festőzseni – Rubens egészen máshogy próbálta ki pennáját.
Rubens számára csak ujjgyakorlat volt
A nemrég előkerült papírlap egyik oldalának tetején levő barnás hullámvonalat még bárki rajzolhatta volna. Rubens azonban – miután megbizonyosodott róla, hogy a toll fog – nem hagyta abba a rajzolást. Pár vonallal, vázlatosan három alakot vetett papírra: szakértők szerint három apostolt. Ami a legtöbb embernek sosem sikerülne, az a fiatal mester számára ujjgyakorlat volt csupán.

A jegyzetfüzetlapot 1607-re datálják a kutatók – Rubens ekkor 29 éves volt, és épp Rómában tartózkodott. Mantovából érkezett az örök városba 1606-ban, és testvérével, Philippel lakott a Római lépcső közelében. Bejárta az egész várost, és egymás után készítette a rajzokat a reneszánsz mesterművekről jegyzetfüzetébe. Sőt, jó kapcsolatokkal rendelkező ügyvéd testvére révén magángyűjteményekbe is bebocsátást nyert.
Pár lap maradt csak fönn a noteszből
A lap már csak azért is roppant izgalmas, mert nem sok hasonló vészelte át a történelem viharait. Rubens híres notesze, amelybe római tartózkodása alatt jegyezte föl gondolatait a szimmetria, a perspektíva, az anatómia, a megfelelő arányok és az emberi tudat fontos kérdéseiről, valamint rengeteget rajzolt a várost bebarangolva, 1720-ban elpusztult. Ekkor már a festő nem élt, a jegyzetfüzet André-Charles Boulle, XIV. Lajos francia király híres bútorasztalos-művészének tulajdonában állt, ám a mester párizsi műhelyében tűz ütött ki, aminek Rubens notesze is áldozatul esett. Szerencsére ekkorra már néhányan, köztük Anthony van Dyck, rengeteg oldalt lemásolt az értékes rajzok és jegyzetek közül.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Innen tudjuk bizonyos mértékben, hogy mit tartalmazhatott a könyvecske, noha az eredeti hamuvá égett. Nem csoda hát, hogy minden lapot, amely a noteszből előkerül, nagy becsben tartanak, aukciókon akár több százezer dollárt is adnak egy-egy ilyen műkincsért. Gregory Rubinstein, a Sotheby's aukciósház szakértője szerint egy-egy ilyen lap tulajdonképpen egy-egy „pillanatfelvétel arról, hogy mi járt a fejében karrierjének ezen korai szakaszában”.
Kényelmetlen helyzetben találta magát Rubens
Persze nemcsak a rajz, hanem a másik oldalon található szöveg is roppant izgalmas. Sőt, bizonyos szempontból még többet is elárul a művészről. Tulajdonképpen egy levél vázlatáról van szó, amelyet Rubens mecénása, Eleanor de' Medici nevében írt egy Cristoforo Roncalli nevű festőnek. A fiatal flamand művész kissé kényelmetlen helyzetben találta magát, valószínűleg ezért is próbálgatta, hogy pontosan milyen stílusban, milyen szavakat használva írjon pályatársának.
![]()
Roncallinek ugyanis életkora miatt kijárt a tisztelet, ám Rubens, Eleanor de' Medici tanácsadójaként, tulajdonképpen a felettese volt.

Ráadásul patrónusa már türelmetlen volt, hogy miért nem készül el a magánkápolnájába szánt festmény. Rubensben pedig némi féltékenység is lehetett amiatt, hogy nem ő kapta a megbízást. Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy a fiatal festőnek nehezére esett megtalálnia a megfelelő hangot a Roncallinak írt levélben. „Láthatóan igyekszik a lehető legdiplomatikusabb lenni, hogy elnyerje a nála 25 évvel idősebb művésztárs elismerését, ugyanakkor kétségtelenül csalódott is volt amiatt, hogy nem őt kérték fel a kép megfestésére” – mondta An Van Camp, a Rubens antwerpeni otthonában kialakított múzeum kurátora.
A festő valószínűleg már ekkor érezte, hogy milyen fontos a megfelelő kommunikáció. Későbbi éveiben ezt a talentumot tökélyre fejlesztette, és amellett, hogy zseniális festő, remek diplomata is vált belőle. Komoly szerepe volt például abban, hogy az angolok és a spanyolok közel két évtizedes háborúskodás után békét kötöttek – nem csoda, hogy I. Károly angol és IV. Fülöp spanyol király is lovaggá ütötte.
Diplomataként és kémként rendkívül változatos módszerekkel dolgozott: miközben portrékat festett Európa legnagyobb udvaraiban, kódolt levelekben adta tovább a megszerzett ismereteket – még a híres Richelieu bíboros is szerette volna megkaparintani titkos üzeneteit.
























