Ritka lap került elő Rubens egyik jegyzetfüzetéből: az egyik oldalán a mester pár zseniális vonással három alakot vázolt föl, a másikon pedig levelet írt patrónusa nevében, hogy érdeklődjön: hogy áll egy festmény készítése. A lap jóval többet árul el a flamand művészről, mint elsőre gondolnánk.
Egy műgyűjtő, megérzésének engedve, megvásárolt egy aukción egy festményt, amiről kiderült, nagy valószínűséggel Rubens festette, ráadásul trükkös is: tulajdonképpen két kép egyszerre.
Az erdélyi kisváros temploma valóságos kincset rejt, Rubens egy kevéssé ismert festményét.
Rubens molett nőalakjait, drámai oltárképeit, híres portréit mindenki ismeri – a barokk festő kétségtelenül kitörölhetetlenül beleírta magát a művészet legnagyobbjainak könyvébe. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a flamand művész mindeközben elismert diplomata is volt, akit olykor kémkedéssel is megbíztak európai uralkodók.
Nagyfelbontású képalkotási technikák segítségével kiderült: Herri met de Bles egyik festményét Rubens kiegészítette. A flamand festő egy mesterművét pedig más alkotók „folytatták”. Sokszor szinte lehetetlen megállapítani, hol ér véget az egyik festő munkája, és hol kezdődik a másiké.
Miközben szinte az összes médium, kép, táplálkozási tanácsadó és internetes fórum is a vékony és törékeny női alak szépségét hirdeti, vannak férfiak, akik továbbra is hangoztatják, leginkább a teltkarcsú idomokat kedvelik, a dús keblet, a kerek popsit. De akkor most kinek hihetünk?
