Rubens molett nőalakjait, drámai oltárképeit, híres portréit mindenki ismeri – a barokk festő kétségtelenül kitörölhetetlenül beleírta magát a művészet legnagyobbjainak könyvébe. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a flamand művész mindeközben elismert diplomata is volt, akit olykor kémkedéssel is megbíztak európai uralkodók.
Ha ma elhangzik Peter Paul Rubens neve, a legtöbb embernek festményei jutnak az eszébe. A barokk mester azonban a 16-17. században nemcsak erről volt híres – több uralkodó bízta meg diplomáciai feladatokkal, szinte folyamatosan utazgatott a kontinens híres udvarai között. Titkos, kódolt üzeneteket küldött, és szerepe volt egy több évtizedes háborúskodást lezáró béke összehozásában is Anglia és Spanyolország között.
Háborús korban született Rubens
Európában rendkívül viharos volt az az időszak, amikor Rubens született és tanult. Már javában folyt a németalföldi szabadságharc, amely során az északi, protestáns holland tartományok kikiáltották függetlenségüket, míg a keresztény déliek a spanyol Habsburgok uralma alatt maradtak. A háborúskodás kisebb megszakításokkal 1568-tól egészen 1648-ig tartott (ezért szokták nyolcvanéves háborúnak is nevezni).
A festő apja, Jan Rubens sikeres ügyvéd és tanácsos volt Antwerpenben, a németalföldi szabadságharc központjában. Kálvinista volt, ami miatt a szabadságharc kirobbanása előtt el kellett menekülnie a városból – Orániai Vilmossal együtt érkezett Kölnbe, ám a herceg felesége, Szász Anna szeretője lett, ezért 1571-ben bebörtönözték. Híres festővé váló fia azonban nem ebből a kapcsolatból született; az anyja Jan Rubens felesége, Maria Pypelinckx volt (a férjet Pypelinckx közbenjárására engedték ki a börtönből).
Mestere nem csak festeni tanította meg
A család Jan Rubens halála után nem sokkal, 1587-ben visszaköltözött Antwerpenbe, amely ekkor már a függetlenségért harcoló utrechti unióhoz tartozott. Itt kezdett el festeni Rubens, aki olyan mesterek keze alatt tanult, mint Tobias Verhaegt és Otto van Veen.
Utóbbi nemcsak az ecsetkezelésre tanította, hanem – lévén a Habsburgokhoz „hű” arrasi unió vezetőinek kedvelt festője – arra is kioktatta, hogy hogyan lehet sikeres az előkelő körökben.
Több nemesnek, arisztokratának is bemutathatta pártfogoltját ebben az időben, és Rubens tehetsége mellett ennek is köszönhette, hogy Vincenzo Gonzaga mantovai herceg udvarába került. Nyolc évig maradt az itáliai városban – ebben az időben megismerkedhetett a legkiválóbb olasz meseterek munkáival, festészetére például Caravaggio és Leonardo da Vinci óriási hatást gyakorolt. Itt tartózkodása azonban mást is eredményezett:
a mantovai herceg hamar felismerte, hogy az öt nyelven beszélő, finom modorú, kellemes társalgónak bizonyuló művész diplomatának sem utolsó.
Kém és festő – összeillett a két feladat
A két tevékenység remekül kiegészítette egymást. Diplomataként bejárása volt Európa legbefolyásosabb udvaraiba, ahol könnyen összeismerkedhetett a potenciális megrendelőkkel, támogatókkal. Festményei, különösen portréi révén pedig elismerést tudott kivívni magának, amely segítette abban, hogy értesülésekhez jusson.
Annak ellenére, hogy diplomataként remekül meg tudta támogatni festői tevékenységét, elveihez hű maradt, és alapvetően békevágya motiválta „hírszerzői” munkáját. A katolikus németalföldi érdekeket szolgálta, és mantovai évei után a spanyol Habsburgok szolgálatába állt. Miközben Medici Mária francia királyné megbízásából nagyszabású festménysorozatot készített a Luxembourg-palotába, a francia uralkodó terveiről, az udvar politikai erőviszonyairól küldött haza jelentéseket. Legfontosabb informátora Nicolas-Claude Fabri de Peiresc csillagász volt.
Kódolt leveleket küldött megbízójának
Rubens jól ismerte az udvari intrikák világát, így pontosan tisztában volt azzal, hogy milyen következményekkel járhat, ha üzenetei illetéktelen kezekbe kerülnek. Épp ezért kódokat használt: fennmaradt levelezéseiből tudjuk, hogy az embereket például számok jelölték.
A 104 Izabella infánsnőre vonatkozott, a 87-es szám pedig I. Károly angol király bizalmas emberét, George Villierst jelentette.
Jó okkal volt ilyen óvatos: a Medici Mária pártjától egyre inkább fia, XIII. Lajos felé húzó Richelieu bíboros folyamatos veszélyt jelentett, rendszeresen próbálta megkaparintani Rubens leveleit és megfejteni kódjait. Legfontosabb diplomáciai feladatát IV. Fülöp spanyol királytól kapta, és a festőnek komoly szerepe volt abban, hogy az angolok és a spanyolok közel két évtizedes háborúskodás után békét kötöttek.
A megállapodás után I. Károly és IV. Fülöp is lovaggá ütötte.
Abban, hogy Rubens ebben az időben olyan nagy lelkesedéssel vetette bele magát a politikába, az is szerepet játszhatott, hogy ekkoriban hunyt el első felesége, Isabella Brant. Az asszonyt Rubens nagyon szerette, így a diplomáciai feladatok segíthettek elterelni figyelmét a gyászról. Ezt támasztja alá az is, hogy 1630 után, amikor feleségül vette Isabella Brant unokahúgát, a 16 éves Hélène Fourment-t, mindenfajta közéleti tevékenységtől visszavonult.
Nem diplomata- és kém-karrierje az egyetlen furcsaság Rubens-szel kapcsolatban: a festő előszeretettel mázolta át más művészek képeit.
