Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kutatócsoport úgy véli, hogy megtalálhatta Leonardo da Vinci DNS-ét, ami segíthet jobban megérteni az ismert polihisztor zsenialitását.
A kutatócsoport egy, a Leonardo da Vincihez köthető krétarajzról vett mintákat, valamint az egyik unokatestvére által írt leveleket elemzett. A genetikai anyagok kavalkádjában olyan emberei Y-kromoszóma szekvenciák rejtőztek, amelyek ugyanahhoz a genetikai csoporthoz tartoznak, és közös ősökkel rendelkeznek Toszkánában, abban a régióban, ahol da Vinci született. Az eredmények arra utalnak, hogy a rajzon azonosított DNS a legendás feltalálóhoz tartozhat.
Új megközelítést alkalmaztak a kutatók
A tanulmány vezető szerzője, Norberto Gonzalez-Juarbe, a Marylandi Egyetem mikrobiológusa, aki évek óta dolgozik a projekten. A kutató eredetileg konzerválási célból kereste mikrobák jelenlétét műalkotásokon. Az így kapott eredmények arra késztették őt és kollégáit, hogy azt feltételezzék, a műtárgyak az emberi DNS vonatkozásában is válaszokkal szolgálhatnak.
Leonardo da Vinci személye tökéletesen illett a képbe, hiszen az elismert festő, tudós, mérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zenész, filozófus és író hiába volt az európai reneszánsz egyik legkiemelkedőbb alakja, genetikai szempontból rejtélynek számít a tudomány számára.
Bár olaszországi kutatók azt állítják, hogy közvetlen rokonságából 14 leszármazottat azonosítottak, Da Vincinek nem voltak saját gyermekei.
Maradványainak elemzése pedig nem lehetséges, mivel a templom, amelyben eltemették, a francia forradalom után romba dőlt, és a franciaországi amboise-i kastélyban lévő feltételezett sírjához való hozzáférést eddig megtagadták a kutatók számára. Az egyetlen lehetőség így a Leonardo da Vinci művein hagyott genetikai anyag vizsgálata, illetve a rokonai által írt levelek elemzése maradt.
Fontos nyomokat tartalmazott a rajz
Elemzésükhöz a kutatók Leonardo da Vinci „Szent Gyermek” című krétarajzát használták fel, amely az elmúlt 20 évben a néhai Fred Kline műkereskedő magángyűjteményéhez tartozott. Gonzalez-Juarbe 2024 áprilisában egy különleges technikával vett mintákat a rajz felületéről, hogy biológiai jeleket gyűjtsön róla.
Mivel a papír porózus felületű, megtalálhatók lehetnek rajta a bőr és a verejték maradványai, a DNS pedig mindkettőből kimutatható. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a DNS forrásait nem lehet egyértelműen elkülöníteni. A kutatók így hiába is keresnék da Vinci genetikai anyagának nyomait mondjuk a Mona Lisán, hiszen az elmúlt 50 év során rengeteg ember érintkezett vele.
Ami a Szent Gyermeket illeti, a nyálából nyert minták alapján a kutatóknak sikerült kizárniuk a 2021-ben elhunyt műkereskedőt a lehetőségék köréből, de ez csak csepp volt a genetikai tengerben. Mint kiderült, a rajzból nyert DNS-minták többsége nem is emberi eredetű.
99 százalékuk baktériumokból, gombákból és növényekből származott.
A minták egy része ennek ellenére hasznosnak bizonyult. Az egyikről például kiderült, hogy az édes narancsként ismert növényé, amelyet da Vinci korában Közép-Olaszországban, a Medici-kertekben termesztettek a család hatalmának szimbólumaként. A csapat a Plasmodium nevű egysejtű parazita DNS-jeleit is kimutatta, amely a Medici család több tagjának halálért is felelős volt. Ez azért lényeges, mert 1480-ban Leonardo da Vinci a Mediciekkel élt, és gyakran dolgozott a firenzei Piazza San Marco udvarában.
Voltak bizonyos nem emberi eredetű DNS-szekvenciák, amelyek olyan állatokhoz, növényekhez és mikrobákhoz kapcsolódnak, amelyek megfelelnek Toszkána környezetének Leonardo korában
– mondta a mikrobiológus.
A megmaradt emberi DNS-készlet leszűkítéséhez azonban szükségük volt egy összehasonlítási alapra. Itt jött a képbe Leonardo da Vinci leszármazottainak vizsgálata. A kutatók számára az Y-kromoszóma szegmensei jelentették a legfontosabb nyomot. Ezek a kromoszómák ugyanis apáról fiúra öröklődnek, és sok generáción keresztül változatlanok maradnak.
Végül megállapították, hogy mind a leveleken, mind a rajzon található minták egy Toszkánából származó genetikai csoportosulásra vezethetők vissza. Bár a kutatók még nem tudták 100 százalékos pontossággal alátámasztani, hogy valóban Leonardo da Vinci DNS-ére bukkantak, az eredmények rendkívül ígéretesek.
Segíthet megérteni Leonardo zsenialitását
Leonardo da Vinci genomjának szekvenálása számos lehetőséget nyithat meg a kutatók előtt. Azon túl, hogy fényt deríthet olyan fizikai jellemzőkre, mint a feltaláló szem- és hajszíne, valamint magassága, segíthet fény deríteni egy, a képességeit övező elméletre is.
Egyes művészettörténészek úgy vélik, hogy Leonardo da Vincinek veleszületett képessége volt, hogy több képkockát lásson másodpercenként, mint egy átlagember. Ha ez igaz, genomjának elemzése
megerősítheti, létezik-e olyan genetikai tulajdonság, amely ehhez a képességhez kapcsolódik.
Ha a kutatók sikerrel járnak, a módszer révén kideríthető lesz, hogy Leonardo kéznyomai megtalálhatók-e olyan műveken, amelyeknek az eredete nem tisztázott. Sőt, az elv más művészetekre is alkalmazható lehet, ami jelentősen megkönnyítheti az egyes műalkotások azonosítását. A kutatók a jövőben szeretnének további Leonardo da Vinci-rajzokhoz, illetve a személyéhez kapcsolódó levelekhez hozzáférni, hogy megerősíthessék eredményeiket.
Ha kíváncsi vagy, miért utálta egymást Leonardo da Vinci és Michelangelo, olvasd el ezt a cikkünket is.
