A gyász megélése természetes és kikerülhetetlen része életünknek, mindannyian kénytelenek vagyunk szembesülni vele életünk során. A közéletben elterjedten a gyász alatt egy szerettünk elvesztését értjük, de valójában sokkal tágabb értelme van: bármely, életünkben nagy változást okozó veszteségélmény okozhat gyászmegélést, akár egy költözés, szakítás vagy munkahelyváltás is – derül ki Vikár Erzsébet gyászfeldolgozási specialista írásából.
Elisabeth Kübler-Ross, a gyász öt fázisának (1. Tagadás, 2. Düh, 3. Alkudozás, 4. Depresszió, 5. Elfogadás) megalkotásáról elhíresült svájci pszichiáter az egyedi gyászmegélésben hisz, hiába épült be a köztudatba az elméletét szigorúan szó szerint vevő értelmezés.
A 2018-as Hang nélkül és a 2021-ben bemutatott Hang nélkül 2. című, Emily Blunt nevével fémjelzett horrorfilmek sikeresen úgy járják körül a gyász tematikáját, hogy nem csúsznak bele a gyászklisékbe, hanem teljes komplexitásában mutatják be a témát.
A cikk további része mindkét filmre vonatkozó spoilereket tartalmaz.
A gyászoló Abbott család – Hang nélkül
A Hang nélkül-univerzumban vak, de kitűnő hallással rendelkező földönkívüli szuperpredátorok lepték el a Földet, akik a legapróbb zajra is a semmiből előbukkanva csapnak le áldozataikra. Az Abbott család ehhez az új világrendhez alkalmazkodva éli mindennapi életét az első film kezdetekor már egy éve. Evelyn Abbott (Emily Blunt) és Lee Abbott (John Krasinski) legidősebb gyermekük, a hallássérült Regannak (Millicent Simmonds) köszönhetően ismerik az amerikai jelnyelvet, tehát hang nélkül tudnak kommunikálni egymással és gyerekeikkel, Regannal, Marcusszal (Noah Jupe) és Beau-val (Cade Woodward). Azonban megszokott életüket hirtelen tragédia rázza fel: a kisgyermek Beau-t elragadja egy szörny, amikor bekapcsol egy villogó-zenélő űrhajó játékot, amit Regan adott neki titokban a szülők tiltásának dacára, hogy felvidítsa kisöccsét.
A film zsenialitását dicséri, hogy minden szereplő gyászát árnyaltan és egyedi megélésként mutatja be a tragikus baleset után. Regan önmagát vádolja kisöccse haláláért, mivel ő adta Beau kezébe a játékot. Saját magát büntetve nem hajlandó a hallókészülékét hordani, kiszolgáltatva magát a kósza szörnyeknek. Önvádját kivetíti édesapjára is: úgy hiszi, apja már nem szereti és őt, vádolja a kisöccse haláláért, ezért ellöki magától Leet. Ezt nem csak allegorikusan láthatjuk a filmben, az egyik jelenetben Regan ellöki Lee kezét magától, amikor apja kedves mozdulattal megpróbálja Regan fülébe tenni a felerősített hallókészüléket.
Lányához hasonlóan Evelyn is saját magát hibáztatja a történtekért, nem rejti el gyászát. Mardossa a bűntudat, hogy nem a karjában vitte Beau-t a balesetkor, hiszen a keze szabadon volt, csak a hátán cipelt súlyokat. Az ő gyásza és önvádja mély fájdalomban nyilvánul meg, ő nem löki el magától családtagjait, hiszen anyaként az egész megmaradt családnak szüksége van rá.
Marcus, Abbotték középső gyermeke az eddiginél még erősebb félelemmel reagál a szörnyek járta világra öccse elvesztése után. Retteg a jövőtől, a szörnyektől és a zajcsapástól, fél attól, hogy öccse sorsára juthat.
Lee, az édesapa az, aki a legkönnyebben el tudja fogadni, hogy kisfia halála baleset volt, nem hibáztat senkit sem. Ő is hibáztathatná magát a történtekért, mint Evelyn és Regan, hiszen megpróbálta megmenteni Beau-t a szörnytől, de nem tudott elég gyorsan futni, hogy bármit is tehessen a kisfiáért. Lee is megéli a gyász fájdalmát, de rájön, csak akkor tarthatja egyben a családja megmaradt részét, ha a megbocsátást és elfogadást választják.
Lee mindenkinek segít feldolgozni a gyászát. Megtanítja Marcusnak, hogy nem kell túlságosan rettegnie a szörnyektől, a természeti alapzajok mellett halkan akár meg is szólalhat. Evelynt rávilágítja, hogy ha nem lép ki az önostorozásból, sohasem lesz képes túljutni a gyászán, és teljes életet élni. Regannak pedig bebizonyítja, hogy továbbra is szereti, és nem hibáztatja Beau haláláért, amikor a film végén magára vonja a gyerekeit megtámadó szörny figyelmét, és közben jelnyelven elmondja a lányának, hogy mindig is szerette. Lee életébe került ez a tette.
Továbblépés a gyászból – Hang nélkül 2.
A Hang nélkül 2. Lee halála után veszi fel a fonalat. Evelyn, Marcus és Regan Evelyn újszülöttjét cipelve felkerekednek más túlélők után kutatva. A második film is ugyanazzal az érzékenységgel kezeli a gyászfeldolgozást, mint az első film. Az Abbott család megmaradt tagjai nem süllyednek vissza az első filmben bemutatott veszteségük fájdalmába. Szívüket ezúttal már erősíti a Leetől tanult egészséges gyászfeldolgozási stratégia.
Célokat tűznek ki maguknak, és próbálnak előre, a jövőbe tekinteni, miközben nem nyomják el magukban a szeretetet elhunyt családtagjaik iránt. Egyik céljuk egy új közösségre, más túlélőkre találás. Miután volt családi barátjukat, Emmettet (Cillian Murphy) felfedezik, és neki köszönhetően Regan rájön, hogy a közelben működik egy rádióállomás, ami rejtjellel hirdeti a lokációját, Regan eltökéli, hogy a rádióállomást felhasználva legyőzi a szörnyeket. Hallókészülékének magas frekvenciáját sugározza a rádióállomásról, amitől a szörnyek lefagynak. Regan ezzel akarja megtisztelni apja emlékét, hiszen Lee szerelte meg Regan hallókészülékét úgy, hogy ezt a szörnyekre ártalmas frekvenciát ki tudja bocsátani.
A kutatók is ezt javasolják
A Harvard Egyetem kutatói is hasonló megküzdési stratégiát javasolnak a mély gyászban szenvedőknek: a célok és a jövővel kapcsolatos vágyak megfogalmazását ajánlják a mély gyászba süllyedteknek, hogy könnyebben tudják továbbélni a hétköznapjaikat – írják a 2013-ban Clinical Psychological Science című lapban megjelent tanulmányukban.
A Hang nélkül és Hang nélkül 2. című filmek tehát valósághűen ábrázolják a gyászt és annak feldolgozását, példát mutatva a nézőknek, mivel jár és hogyan lehet túlélni egy szerettünk hirtelen elvesztését. A készítők nem használják azt a bevett hollywoodi klisét, hogy a gyászt a gyász öt fázisának szó szerinti értelmezésére redukálják. Négy különböző gyászmegélést mutatnak be: Regan másokat ellökő önvádját, Evelyn magába roskadó bűntudatát, Marcus félelmét és Lee a családját összetartó elfogadását és megbocsátását. A második film pedig bemutatja, hogy az életben maradt szereplők miként tanulták meg a gyászuk egészséges feldolgozását, és hogyan mennek tovább az élet útján.
