Vincent van Gogh életének egyik legkülönösebb és legtermékenyebb időszaka egy dél-franciaországi elmegyógyintézethez kötődik. A hely egyszerre jelentett számára menedéket, gyógyulási kísérletet és szabad alkotói műhelyt.
Az Arles-ban történt idegösszeomlás és az elhíresült füllevágási incidens után a festő saját kérésére vonult be az intézetbe 1889 tavaszán. Bár mentális állapota gyakran romlott, ecsetje alól ekkor kerültek ki pályájának talán legszélesebb körben ismert alkotásai. A kolostorból kialakított elmegyógyintézet falai között Van Gogh fájdalma művészetté alakult.
Egy inspiráló helyszín
Saint-Paul de Mausole egy 11. századi román kori kolostor Provence festői vidékén, Saint-Rémy-de-Provence közelében. Az intézmény a 19. század végén pszichiátriai gyógyhelyként működött, és a gyógyulást segítette, hogy nyugodt kertjei, ciprusfái és levendulamezői különleges atmoszférát teremtettek a mentális nehézségekkel küzdőknek.
Van Gogh itt végre olyan környezetbe került, ahol egyszerre figyeltek a betegségére és támogatták az alkotói munkásságát. Orvosa, Théophile Peyron arra ösztönözte a festőt, hogy a művészetet használja terápiaként.
A művész egy egyszerű szobát kapott, emellett külön műtermet is használhatott az épületben. Az ablakából búzamezők, olajfaligetek és az Alpilles hegyei látszottak, amelyek számtalan képének visszatérő motívumaivá váltak.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A hely szelleme pedig valóban inspirálta a művészt: egyetlen év alatt közel 150 festményt és számos rajzot készített. Itt festette többek között az „Íriszek”, a „Búzamező ciprusokkal” és a legendás „Csillagos éj” című képeket is.
A szenvedésből születő művészet
Van Gogh számára az intézet nem csupán gyógyhely volt, hanem menekülés is saját belső démonai elől. Rohamai idején nem dolgozhatott, ám amikor állapota javult, szinte megszállott tempóban festett.
Képeinek örvénylő ecsetvonásai és vibráló színei sok művészettörténész szerint éppen lelki küzdelmeit tükrözik.
A dél-francia táj fényei ugyanakkor reményt és nyugalmat is vittek műveibe. Van Gogh képeinek értelmezése egy kimeríthetetlen téma a művészettörténészek számára, hiszen a belső feszültségek és a környezet nyugalmának találkozása elképesztő szépséget hagyott a művész vásznain.
Több, mint százéves intézmény
A Saint-Paul de Mausole ma is egy működő pszichiátriai intézmény, ugyanakkor kulturális központként is látogatható. A turisták
megtekinthetik Van Gogh rekonstruált szobáját,
a kolostor kertjeit és azokat a helyszíneket, ahol a híres festmények megszülettek. Az intézményben ma is fontos szerepet kap a művészetterápia, amely a pszichológia és a pszichiátria egyik dinamikusan fejlődő területe manapság.
Ez a különleges hely így nemcsak Van Gogh emlékét őrzi, hanem azt az elképzelést is, hogy az alkotás képes enyhíteni a lelki szenvedést.
Kapcsolódó: ez a Napraforgók rejtett üzenete, Van Gogh titkát csak kevesen értik.
