Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az atletikus termetű Kisfaludy Sándor rengeteg nőnek csapta a szelet, de 32 évig tartó házassága boldog és rendezett volt.
1793. január 5-én egy ifjú és daliás huszártiszt, Kisfaludy Sándor érkezett Bécsbe. A Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Nemesi Testőrség tagjaként irigylésre méltó élet jutott neki a császárvárosban: az estéket katonatársai, valamint írók és művészek társaságában töltötte; megismerhette Antonio Salierit és Beethovent, szabadidejében pedig nyelveket tanult és verseket fordított. Még idős korában is örömmel emlegette azt az estét, amikor pongyolában, pipával a szájában fordította Tassót, s így fogadta a gárda főkapitányát, Esterházy Antalt.
„A legényszerelem egész pokoltüzével szerette”
Az izmos, fiatal férfi természetesen nem csak rég halott mesterektől tanult olaszul és franciául. A bécsi balett koreográfusa, Salvatore Viganò felesége, bizonyos Maria Viganò (művésznevén Media Maria) is szívesen adott nyelvleckéket az egyenruhás fiatalembernek. „Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szerette több mint egy éven át Kisfaludy.
S Medina, bár rajongott érte Bécs egész férfiközönsége, a magyar testőrt tüntette ki, pedig ennek semmi kincse nem volt, csak deli szép alakja volt”
– írta a kapcsolatról kortársa, Eötvös Károly.
Kisfaludy Sándor, a nőcsábász
Kisfaludy 1795 nyarán szabadságot kért, és a Badacsonyba utazott. Egy szüreti mulatságra volt hivatalos, ahol a 19 éves Szegedy Rózával is találkozott. Nem ez volt az első találkozásuk: a befolyásos Zala megyei család szép és gazdag lányát korábban egy baráti összejövetelen, majd egy hintó ablakában pillantotta meg. Egy fontos körülmény azonban megzavarta az ismerkedést: „...igen szép és igen okos lány, de igen nagy úrnő.
Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve”
– figyelmeztette Kisfaludyt egy barátja.
A költő érdeklődését azonban felkeltette a kisasszony, és úgy intézte, hogy a vashosszúfalui szüreten „véletlenül” találkozzon vele. A szüreti vigasság egy hétig tartott, s ennyi idő elég volt ahhoz, hogy Kisfaludy szándékai komolyra forduljanak. Az esténket táncmulatság zárta, és Róza remek táncos volt; Kisfaludy előtt még balett-táncos bécsi szerelmének alakját is elhomályosította:
„Úgy lebegett e szüretkor
A táncosok sorában,
Mint a Zephyr szürkületkor
A rét szélte-hosszában,
Mely nemes volt mozdulása,
Mely felséges lépése,
Mely gömbölyű fordulása,
Milyen könnyű lejtése,
Teli keble mint pihegett,
Rózsaszája mint lihegett –
Hajh! midőn így táncolt:
Mennyi szívet láncola!”
Kapcsolatuk minden bizonnyal egy szigligeti kocsikázás alkalmával fordult komolyabbra. Évekkel később Szegedy Róza így emlékezett erre az estére egyik levelében: „Általában sokféleképpen vélekednek az emberek felőlünk, mert Badacsony!
S mi ott együtt! Ezt ki nem verhetni a fejükből.
Közel is járnak az igazsághoz.”
Kisfaludy olyannyira tűzbe jött, hogy feleségül kérte Rózát, de a nő nemet mondott: elriaszthatta, hogy hódolója nagy nőcsábász hírében áll, és valószínűleg a tempót is túl gyorsnak ítélte. A visszautasításhoz nem szokott Kisfaludy ekkor egy 15 éves lánnyal kezdett flörtölni, majd tánc közben megkérte az ő kezét is, a jelen lévők nem kis megrökönyödésére.
„Isteni gyönyörűséget varázsolt”
A szüret után Kisfaludy visszautazott Bécsbe, de karrierje megbicsaklott. Lázadozni kezdett új kapitánya ellen, amit a hadsereg nem tolerált, s a rendbontót áthelyezték Olaszországba. 1796. március 6-án hagyta el Bécset; búcsúestéjét „hazánk nektárjának edényi között” töltötte, barátaival „tobzódó együtt mulatásban”. Elbúcsúzott Maria Medinától is: „Soha, sohase felejtem el ezt a szeretett asszonyt, akinek karjai között a legbujább, de leggyönyörűbb szerelemnek ölében egy ideig boldognak vélém magamat”, aki „annyi boldog órát szerzett, olly isteni gyönyörűséget varázsolt”, és „egy korig a Földön idvezített” – emlékezett rá naplójában.
„Jól mulatám magamat véle”
Nőcsábász hírére Olaszországban sem cáfolt rá. Mantuában egy grófnét boldogított:
„Ma reggel ismét meg látogatám a' Grófnét; még pongyolán találám Őtet. Jól mulatám magamat véle”
– írta. 1796 júniusában részt vett Milánó védelmében. A várban hastífusz ütött ki, és Kisfaludy is elkapta a betegséget, aminek következtében elvesztette dús haját. Az ostromot követően hadifogságba esett, s egy franciaországi városkába, a Provence-i Draguignanba szállították. Itt franciaórákat vett, természetesen ismét egy nőtől: Caroline D’Esclapon őszintén bánkódott, amikor tanítványa fogolycserével szabadult.
Kisfaludy útja ezután Klagenfurtba vezetett. Itt is akadt szerelmi kalandja: egy Pepinek nevezett grófnét a „dühösségig” megszeretett. Leszerelése után azonban ismét Szegedy Rózát kérte feleségül, aki ezúttal igent mondott. Talán Kisfaludy Himfy-ciklusának első része, A kesergő szerelem is meggyőzte, amely ekkor már készen volt.
A boldog szerelem: Szegedy Róza
A fiatal pár öt évig Szegedy Róza birtokán, a Vas megyei Kámon lakott. Szőlőtermesztéssel és gazdálkodással foglalkoztak, majd 1805-ben Sümegre költöztek, ahol Kisfaludy immár A boldog szerelemről verselhetett:
„Soká fel nem támadhatott
Lelkünk részegségéből.
Enyém s tied hallatszhatott
Csak a csókok neszéből;
S midőn aztán tört hangzatban
Ő énnekem így beszél;
«Egy imilyen pillantatban
A szív - századokat él! -»
Újra záporként esének
Gyöngyhavára kebelének
Örömimnek tüzei
S örömimnek cseppjei.”
Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza 32 évig éltek boldog házasságban, egyetlen dolog bántotta őket: a gyermekáldás hiánya. A feleség biztos kézzel vezette a háztartást, de korán betegeskedni kezdett: Eötvös Károly szerint 45 évesen „sovány volt, fényes fehér arca s még akkor is gyönyörű kék szemei” voltak. A házaspár gyakran üldögélt a Badacsony oldalában egy sziklán, a csodálatos balatoni panorámában gyönyörködve: ezt a sziklát nevezték később Rózsakőnek, s azóta is a szerelmesek zarándokhelye.
Unokahúgait is feleségül kérte
Szegedy Róza 57 évesen, 1832-ben hunyt el. A gyászoló Kisfaludy sűrűn látogatta egyik testvérhúgát, s élete alkonyán, 62 évesen beleszeretett annak húszéves nevelt lányába. Házasságuk azonban rövid ideig tartott: Vajda Amália rövidesen elhunyt, így az idős költő másodszor is megözvegyült.
Ezután 18 éves unokahúgával, Terivel került közelebbi kapcsolatba, aki a válltörésből lábadozó nagybátyját ápolgatta. A legenda szerint jó barátjától, Deák Ferenctől tudakolta, remélhet-e még utódot, Deák pedig így válaszolt:
„Reményleni nem remélhetsz, de félni félhetsz tőle.”
A házasság végül Teri korai és váratlan halála miatt meghiúsult. Kisfaludy egyedül, visszavonultan töltötte öreg napjait Sümegen, ott is halt meg, 1844-ben, 72 éves korában.
Kapcsolódó: Egy másik reformkori írónk a nevelt lányát vette feleségül
