Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mai harmincasok többsége még meg sem született, a negyvenesek pedig legfeljebb ködös, gyerekkori emlékeket őriznek az 1989-es eseményekről. Hogyan történt a rendszerváltás Magyarországon, és milyen volt a „változás szele”?
„A 80-as évek közepén jártunk, szügyig a szocializmusnak nevezett őrület mocskában, szügyig, de nem szívig. A szabadság kis körkörösei már készülődtek (…) az egész ország lázban égett, érződött, nem bírják már soká, tízmillió akarat állt szemben nullával” – írta Esterházy Péter A csillagos ég bennünk című esszéjében a Kádár-korszak utolsó éveiről.
A "szabadság kis körkörösei"
A nyolcvanas évek közepétől repedések kezdtek mutatkozni az addig többé-kevésbé működő gulyáskommunizmusban. „A nyolcvanas évek kicsúsztak az állami ellenőrzés alól”, írta Esterházy - így történhetett meg, hogy az ország demokratikus ellenzéke egyre inkább láthatóvá vált. A szamizdat kiadványok, a magánlakásokban elsuttogott magánvélemények lassacskán a „szabadság kis körköröseivé” alakultak: létrejött a Duna-kör, a Szárszó Baráti Kör, a Bibó István Szakkollégium, s az egypártrendszerrel egyet nem értő értelmiségiek időről időre találkoztak egymással: 1985-ben Monoron, 1987-ben Lakitelken, 1988-ban pedig Balatonszárszón. Szokatlan módon ezeken a találkozókon a Hazafias Népfront főtitkára, Pozsgay Imre is részt vett.
Glasznoszty és peresztrojka
Mindennek természetesen megágyazott az, hogy Gorbacsov hatalomra kerülésével a Szovjetunióban is a reformpárti erők kerültek többségbe. Az új, energikus szovjet pártfőtitkár 1985-ben bevezette a glasznoszty („nyíltság”), a peresztrojka („átalakítás”), és az uszkorenyije (a gazdasági fejlődés fellendítése) programját.
Kádár Jánost félreállították
1987-ben megalakult a Magyar Demokrata Fórum, rá egy évre a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz; s egyre gyakrabban hangzott el a vélemény:
„Kádárnak mennie kell.”
Az agg pártvezért az MSZMP végül valóban félreállította: 1987. június 25-én Grósz Károly lett a minisztertanács elnöke, aki maga is valamelyest nyitott volt az újításokra, bár ezek megvalósítását elsősorban a párton belül képzelte el, a „szocialista pluralizmus” jegyében. Kádárt egy évvel később az MSZMP pártfőtitkári székéből is felmentették: bár névleg a párt elnöke maradt, addigi hatalma megszűnt. Kádár János 1989. április 12-én emelkedett utoljára nyilvános felszólalásra, több mint egy órán át összefüggéstelenül beszélt az MSZMP KB bizottsága előtt.
A szovjet csapatok kivonása
Grósz Károly azonban végül nem bizonyult kellőképpen nyitottnak a változásra. Fehérterrort vizionált, ellenforradalmi veszélyt, végül 1988 novemberében lemondásra kényszerült, utódja pedig Németh Miklós lett. Az MSZMP-n belül tehát eldőlt a harc: a reformpártiak nyertek, s az állampárt 1989 februárjában elfogadta a többpártrendszer bevezetését. Németh Miklós saját bevallása szerint 1989. márciusi moszkvai tárgyalása során titokban megegyezett a szovjet pártfőtitkárral a szovjet csapatok kivonásáról is.
Tüntetés a Magyar Televízió előtt
Mindeközben a változást a lakosság is egyre inkább sürgette. 1989. március 15-én százezres tüntetést tartottak Budapesten: a tiltakozók jelképesen elfoglalták a Magyar Televíziót, s a kifeszített Szabad Magyar Televízió molinó előtt Cserhalmi György felolvasta a rendszerváltók tizenkét pontját.
Ezek között szerepelt például a szabad, független, demokratikus Magyarország, a többpártrendszer, a választások tisztasága és szabadsága, a bírói függetlenség, a sajtó- és oktatási szabadság, s a szovjet csapatok teljes kivonása Magyarországról.
Csengey Dénes beszédében kijelentette:
„Ne féltse tőlünk senki a televíziót, mert nagyon fogunk rá vigyázni, hiszen a miénk.”
A vasfüggöny utolsó napjai
A tüntetés után létrejött az Ellenzéki Kerekasztal, a rendszerváltás pedig folytatódott. Májusban a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tiltakozás is rendszerellenes hangulatban zajlott, s ugyancsak megkezdődött a vasfüggöny lebontása a határ osztrák szakaszán. 1989 áprilisában és májusában tízezer szovjet katona és 300 harckocsi, valamint 150 páncélozott harcjármű és a szárazföldi tüzérségi technika 90%-a hagyta el Magyarország területét, a részleges csapatkivonás eredményeképpen.
Nagy Imre újratemetése
A rendszerváltás következő mérföldköve 1989. június 16-a, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése volt. Egy ország követhette nyomon az egyre szabadabbá váló Magyar Televízióban az eseményeket, amit sokan a szocializmus szimbolikus zárójeleneteként értelmeztek. Kádár János – aki egy évvel korábban még kijelentette, hogy Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni – 1989. július 6-án elhunyt.
Megnyíltak a határok
Június 27-én a magyar és az osztrák külügyminiszter (Horn Gyula, illetve Alois Mock) szimbolikusan átvágta a vasfüggönyt. Augusztus 19-én Habsburg Ottó és a békés átmenetben oroszlánrészt vállaló Pozsgay Imre fővédnökségével megtartották a Páneurópai Pikniket: az osztrák határ mellett, Fertőrákosnál a határőrök szándékos félrenézése mellett a Magyarországon tartózkodó kelet-németek áttörték a határkerítést, és szabadon távoztak Ausztriába. A folyamat szeptemberben teljesedett ki, ekkor a magyar kormány hivatalosan is megnyitotta az osztrák határt az NDK állampolgárai előtt, amely után 60 000 kelet-német távozott Ausztriába.
A rendszerváltás vége
1989. október 7-én feloszlott az állampárt, október 23-án pedig kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Az első szabad választásokra 1990 márciusában és áprilisában került sor, amely az MDF győzelmével zárult, ám a demokrácia sok nem várt kihívást tartogatott a magyarok számára.
"Az ember szabadnak születik"
S vajon mit mondana a 2016-ban elhunyt Esterházy a mai választási kampányban elharapózott ellenségeskedésre és gyűlölködésre? Talán ezt:
„Könnyű azt szeretni, aki szeretetre méltó. Könnyű avval egyetértésre jutni, aki nem áll utunkba, akinek érdekei megegyeznek a miéinkkel.
De a világ nagy, és mindenféle emberek vannak benne. Magyarország ugyan nem nagy, de azért ember van benne bőven. Ilyen, olyan. Ki ezt akarja, ki amazt. (…) Maradj nyugodt, ne hörögj, próbáld megérteni a másik szempontjait, tehát hogy vannak szempontjai, meglátni a korlátait és meglátni a magad korlátait.
Próbáld megőrizni az ép eszedet, miközben tudnod kell, hogy ésszel nem megoldható a világ, de ész nélkül bizonyosan elveszik.
(…) Csak a szabad embernek van esélye a szeretetre. A Légy szabad! felszólításnak ebben áll a nagysága, ebben az esélyben, ebben a súlyban. Szabadnak lenni az nem szabadságon lenni, az nem valami könnyű felhőtlenség, szabadnak lenni nehéz. Nehéz és jó. Az ember szabadnak születik.” (Borítókép: Fortepan / Szebeni András)
Kapcsolódó: Mennyire emlékszel a rendszerváltásra?
