Az ókori orvoslásról sokaknak gyógynövények, borogatások és misztikus rituálék jutnak eszébe. Kevesebben gondolnának arra, hogy az orvosok egészen meghökkentő alapanyagokat is bevetettek a gyógyítás érdekében. Az emberi és állati ürülék használata ma visszataszítónak tűnhet, ám az antik világban mindez a gyógyítás elfogadott – sőt dokumentált – része volt.
Egy friss régészeti felfedezés most először nem csupán írott források, hanem kémiai bizonyítékok segítségével igazolja, hogy ezek a különös gyógymódok valóban léteztek és a mindennapi gyógyító gyakorlat részét képezték – olvasható az Arkeonews oldalán.
Pergamon az orvoslás városa volt
A mai Törökország területén fekvő Pergamon az ókori világ egyik legfontosabb gyógyító központja volt. A város szorosan kapcsolódott Aszklépiosz kultuszához. Aszklépiosz Apollón és Korónisz nimfa halandó gyermeke volt, akit Zeusz az istenek közé emelt. Így lett ő a gyógyítás és a gyógyhatású szerek istene.
Bár az írott források gazdagon beszámolnak a területen alkalmazott kezelésekről, régészeti bizonyíték eddi kevés akadt, arra vonatkozóan, hogy olyan bizarr összetevőket is alkalmaztak, mint az ürülék.
Nemrégiben azonban régészek egy kis üvegcsét – úgynevezett unguentariumot – találtak, amely hagyományos illatszerek vagy kozmetikumok tárolására szolgált, ám a részletes vizsgálatok bélsár nyomait mutatták ki bennük.
Mit rejtett valójában az üvegcse?
A Kr. u. 2. században használt edényből származó mintát a kutatók aprólékos előkészítés után modern kémiai módszerekkel elemezték. Az eredmények egyértelműek voltak. Olyan molekulák kerültek elő, amelyek kifejezetten az emberi széklet jelenlétére utalnak. Ezek az úgynevezett biomarkerek az emésztés során keletkeznek. Ez volt az első alkalom, hogy egy római kori orvosi edényből közvetlenül sikerült emberi ürüléket azonosítani.
A felfedezés azonban itt nem ért véget. A mintákban egy aromás vegyületet is kimutattak, amely a kakukkfűhöz hasonló növényekre jellemző. Ez a részlet kulcsfontosságúnak bizonyult, mert pontosan egybevág az ókori orvosi szövegek tanácsaival.
Olyan szerzők, mint Galenosz, Dioszkoridész vagy Plinius Secundus részletesen leírták, hogy bizonyos betegségeknél ürülékalapú szereket alkalmaztak. Egyúttal azt is hangsúlyozták, hogy az erős szagot illatos növényekkel, borral vagy olajjal kell ellensúlyozni, hogy a beteg egyáltalán hajlandó legyen elfogadni a kezelést.
A pergamoni üvegcsében talált anyagok kombinációja azt mutatja, hogy ezek az orvosi leírások nem csak elméletek voltak, hanem ténylegesen megvalósított receptek.
Az ókorban a gyógyítás és a testápolás nem vált el élesen egymástól. Egy kenőcs egyszerre lehetett orvosság, tisztálkodószer és akár rituális eszköz is. A pergamoni felfedezés nyomán a kutatók újraértékelik azokat az unguentariumokat, amelyeket korábban szinte kizárólag illatszerek és kozmetikumok tárolóinak tartottak, mivel bizonyítást nyert, hogy ezek az edények nem pusztán tárolásra szolgáltak, hanem a gyógyítás folyamatának is részét képezték.
Ami az ókorban működött, ma is ismerős
Bár ma sokak számára taszító gondolat az ürülékkel való gyógyítás, a kutatások mégis meglepő kapcsolatot mutatnak az ókori tapasztalatok és a modern orvoslás között.
Bizonyos bélbetegségek esetén napjainkban is léteznek olyan terápiák, amelyek a székletben található hasznos összetevőkre építenek.
Az ókori orvosok ugyan nem ismerték a baktériumokat vagy a mikrobiom fogalmát, megfigyeléseik alapján mégis arra jutottak, hogy az emberi szervezet melléktermékei – megfelelően alkalmazva – a gyógyulást is szolgálhatják.
A 24.hu a Live Science beszámolója nyomán írta meg, hogy az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) először engedélyezett olyan terápiát, amely kifejezetten adományozott emberi széklet felhasználásán alapul. A Rebyota nevű készítmény célja, hogy megelőzze egy potenciálisan életveszélyes bélfertőzés kiújulását.
A kezelés lényege, hogy egészséges donoroktól származó székletmintákból kinyert bélbaktériumokat juttatnak a beteg szervezetébe, folyékony formában, végbélen keresztül. A terápia segíthet helyreállítani a bél mikrobáinak egyensúlyát azoknál a pácienseknél, akiket korábban a Clostridioides difficile baktérium ismétlődő fertőzése miatt kezeltek. Ez a kórokozó különösen akkor válik veszélyessé, ha antibiotikumos kezelés következtében a normál bélflóra meggyengül
Bár a mai kezelések már szigorú tudományos és higiéniai keretek között zajlanak, az alapelv – vagyis, hogy a bélben zajló folyamatok kulcsszerepet játszanak az egészségben – meglepően ismerősen cseng kétezer év távlatából is.
Olvasd el a következő cikkünket is, amelyben arról írtuk, hogy megtalálták a világ első vásárlói panaszlevelét, amit 3800 évvel ezelőtt írták. A tábla szövegéből kiderült, hogy a két fél közötti vita nemcsak egyszeri félreértés volt, hanem régóta húzódó konfliktus.
