Mikszáth Kálmán titokban, szülői beleegyezés nélkül házasodott össze Mauks Ilonával, két év után azonban elváltak: az író azt állította, mást szeret. De miért kérte meg ismét volt felesége kezét nyolc év múlva?
1871-ben új esküdthivatalnok került Mauks Mátyás balassagyarmati szolgabíró hivatalába. A 34 éves Mikszáth Kálmán, bár jogi tanulmányokat folytatott, oklevelet nem szerzett, de ez nem befolyásolta népszerűségét: Balassagyarmaton hamar a társasági élet kedvelt alakja vált belőle, nem utolsósorban humorának köszönhetően.
Az első találkozás
Mikszáth hamarosan bejáratos lett a szolgabíró házába, és megismerkedett lányaival, a 18 éves Ilonával és húgával, a 15 éves Kornéliával. Ilona zongora-és franciaórákra járt, addig leginkább regényhősökről ábrándozott, és az első találkozáskor nem annyira a fiatalember előnyös külseje ejtette rabul, hanem meglehetősen furcsa öltözéke: „A fiatal emberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi különös megfigyelni való, hanem a ruhája az csudálatos volt,
kék-fehér pettyes nyakkendője mindenhez hasonlított, csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papirosokkal megtöltve, és csizmája volt.”
Ez utóbbi, mint idős korában írt visszaemlékezéséből megtudhatjuk, fiatal embereknél meglehetősen szokatlannak számított.
"Nem szaladgált udvarolni mindenfelé"
Beszélgetéseik során kiderült, hogy Mikszáth írói ambíciókat dédelget, És Ilona egyre inkább megkedvelte a jó humorú ifjút: „Többre kezdtem őt nézni minden más fiatalembernél, talán nem csupán azért, mert szellemes volt, de azért, mert nem szaladgált udvarolni mindenfelé, és soha nem mondott léhaságokat.” A vonzalom kölcsönösnek bizonyult, Mikszáth azonban nem szívelte a hivatalnoklétet. Ügyvédbojtárnak állt, de nem sokáig bírta: inkább a Nógrádi Lapokat szerkesztette, majd Budapesten próbálta írói karrierjét egyengetni.
Titkos üzenetek
Mikszáth és Ilona ekkor már élénken (és titokban) leveleztek, ám a szigorú főszolgabírónak esze ágában sem volt hozzáadni lányát a bizonytalan jövedelmű, a hivatali munkára képtelennek bizonyuló Mikszáthhoz. Amikor a levelezés kitudódott, az apa mindent elkövetett, hogy Ilonát jobb belátásra bírja: kifejtette, hogy szerinte Mikszáth „nem normális gondolkozású ember”, aki mellett csak nélkülözésben lesz része:
„Gondold csak el, milyen életed lenne, ha a felesége lennél, hideg téli időben, fűtetlen szobában, kenyér nélkül.
Ő pedig a nyomorúságtól megviselten, szárnyaszegetten, csüggedten, reménytelenül nézve a sivár jövő elé…” Ilona hagyta magát lebeszélni, de belebetegedett. Mikszáth szintén igyekezett lebeszélni magát a házasságról, de hiába: az érzelmek erősebbnek bizonyultak az akaratnál.
Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona első házasságkötése
Titokban találkozgatni kezdtek, Mikszáth pedig kifundálta, hogy szülői beleegyezés nélkül is feleségül fogja venni Ilonát. A titoktartást menyasszonya lelkére kötötte: „Még egyszer ajánlom az óvatosságot és titoktartást. Nelkában [Kornéliában] sem kell megbízni. Senkiben. Mert jegyezze meg, hogy ez a terv a legeslegutolsó.
Ha nem sikerül, akkor visszavonhatatlanul elvesztünk egymás számára.”
Végül 1873 nyarán titokban, a Kerepesi úti evangélikus templomban összeházasodtak. Ilona táviratban üzente meg szüleinek a hírt, és kíváncsian várta a választ. Jókívánságok helyett azonban öccse szűkszavú közlendője érkezett: „Mama meghalt kolerában, délután temetik. Gyula”.
Nyomorogtak az albérletben
A fiatal pár Mikszáth családjához, Szklabonyára utazott, ahol a feleség ismét reménykedni kezdett, hogy Mikszáth biztosan fizető hivatalnoki állást vállal. De az írónak esze ágában sem volt visszatérni a periratok unalmas világába: a szklabonyai birtokot kiadta bérlőknek, ő pedig Pesten bérelt egy kis lakást, és eltökélte, hogy írásból fog megélni.
Ez azonban nagyon nyögvenyelősen ment: a novellákból alig-alig folyt be valamennyi, a nyomdaköltségre szánt összeget ellopták Mikszáthtól, újabb és újabb adósságainak kamatait nem tudta fizetni. Első gyermekük, egy kisfiú 1874-ben született, de csak néhány napot élt. Mauks Mátyás jóslata valóra vált: lánya nyomorgott és didergett a nedves, pesti lakásban.
Mikszáth úgy döntött, hazaviszi feleségét Balassagyarmatra, s míg az asszony lábadozott, elhatározta: elválik, mert jobb sorsot szánt a feleségének.
Szándékát hosszú levélben tudatta Ilonával, végül kimondta: „Sokáig küzdöttem lelkemben, meg lehet róla győződve, hogy nagy fájdalommal mondok le magáról, de becsületes ember vagyok, hát ennek meg kell lenni. Ki kell mondani a nagy szót:»váljunk el«.”
8 külön töltött év
Ilona tiltakozott az ötlet ellen: bizonygatta, hogy szívesen tűri férje mellett a nélkülözést, sőt, nem is érezte, hogy nélkülöznie kellett volna. Mikszáth, látván, hogy így nem tudja feleségét rávenni a válásra, cselhez folyamodott: 1875 decemberében megírta, hogy mást szeret, s erre már Ilonának is lépnie kellett.
„Legyen úgy, ahogy maga akarja, beadom a válópert, és ne búsuljon, nem fogok alkalmatlankodni soha ebben az életben”
– válaszolta. A válást végül Mikszáth távollétében mondták ki, Ilona pedig kijelentette: „rokonszenvem gyűlöletté változott – és okom van hinni, miszerint ő is szeretet helyett gyűlölettel viseltetik irányomban.”
Ilona tehát hazaköltözött Balassagyarmatra, édesapja azonban váratlanul elhunyt. Húgával, Kornéliával kellett gondoskodnia három öccséről, ami nem volt egyszerű feladat. Minden fillérre szükségük volt: a hajdani nagy vendégfogadásoknak vége szakadt, s minden idejüket a gazdálkodásra fordították: tehenészetet működtettek, növényeket termesztettek, így, ha szűkösen is, el tudták látni a családot.
A második házasság
Mikszáth sorsa időközben nagyot fordult: a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta, a Tót atyafiak pedig meghozta számára a népszerűséget és az olvasók szeretetét is. 1882 februárjában úgy döntött, itt az ideje rendezni a kapcsolatát Ilonával, akit ismét levélben keresett fel: „Ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbját magam szenvedtem át, a jobb sorsomat szívesen megosztom ismét...
Nem tudom, szeretem-e még, de azt ígérem, hogy meg fogom mindig becsülni.
Ha pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhez ment, örülök rajta, ha boldog, vagy ha bármely okból nem teszi le többé sorsát annak a kezébe, aki már egyszer olyan rosszul bánt azzal, önhibája nélkül, én ez ellen nem zúgolódom. Mert nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám, lángra lobbanna), hanem a becsület.”
Ilona nyolc, külön töltött év után ismét igent mondott , 1883. január 1-jén kötött e k másodszor is házasságot. Három gyermekük született: az 1885-ben ifjabb Kálmánt a négyéves korában meghalt János, majd 1889-ben Albert követte. A házaspár jó körülmények között élt: a Dohány utcában, majd a Lónyay utcában vásároltak lakást, 1906-ban pedig megépítették Horpácson a családi kúriát (ma: Mikszáth Kálmán Emlékház). Az idősödő, egyre betegesebb író szívesen vonult vissza a budapesti nyüzsgés elől „a jó palócok” közé, s felesége is itt írta meg Mikszáthról szóló, bensőséges hangú visszaemlékezését.
1910-ben, negyvenéves írói jubileuma alkalmából az egész ország ünnepségsorozattal tisztelgett Mikszáth előtt: a pesti egyetem doktorrá fogadta, I. Ferenc József Szent István-renddel tüntet te ki, szülőfaluját, Szklabonyát pedig Mikszáthfalvának nevezték el . A gratulációkat azonban sajnálatosan rövid ideig élvezhette: a jubileumi ünneplés után két héttel, 1910. május 28-án elhunyt. Felesége tizenhat évvel élte túl.
Ha kíváncsi vagy arra is, miről írt Gárdonyi Géza titkosírással vezetett naplójában, ezt a cikket ajánljuk.
