Rengeteg kérdőjel kapcsolódik a pannóniai római kori központ egyik dúsgazdag lakója, Seuso nevéhez. Hogy ki lehetett ő, arról a világon sehol nincs adat, egyedül a legendás ezüstkincsen szerepel a neve.
A kincsleletről és Seuso életének apró, eddig megismert darabkáiról Kovács Loránd Olivérrel, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum szakmai igazgatójával beszélgettünk. Ő egyben a táci Gorsium Régészeti Park vezetője is, így szinte testközelből ismeri Seuso nyomait.
A táci Gorsium Régészeti Park munkatársai régóta kutatják Seuso nyomát. Az azóta legendássá vált római polgár neve még az 1980-as években vált ismertté egy azóta sem tisztázott, tragikus eseménysorozat miatt. Egy katona bukkant rá az általa használt és elrejtett színezüst edényekre, majd kezdte azokat más római kori leletekkel együtt értékesíteni.
Seuso kincsénél csak élete rejtélyesebb
Később az életébe került az, hogy megtalálta Seuso kincseit, melyek számos pert követően végül két kontinenst megjárva kerültek vissza hazánkba. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
„Maradjanak meg neked sok évszázadon át ezek az edények, Seuso, és utódaidnak is méltón a hasznára váljanak”.
A fenti felirat az egyik edény oldalán szerepel, és ma már tudjuk, hogy a kedves kívánság nem segített a tulajdonoson. A lelet egyes darabjain találunk utalásokat a helyi állat- és növényvilág mellett a közeli Balatonra is, ezért szinte sosem volt kétséges, hogy az Amerikában felbukkant leletegyüttes magyar kötődésű. Nem véletlenül folytak évtizedekig tárgyalások annak érdekében, hogy visszakerüljön Magyarországra.
A kincs művészi, és anyagi értékét tekintve is a leginkább kiemelkedőnek számít világszerte a már ismert, ezüstből készített ötvösművészeti tárgyak között saját korából, a késő római császárkorból. Jelenleg 14 darabja van meg, de azt gyanítják, sokszor ennyi rejtőzik valahol belőle.
Hogy kik birtokolják, arra a magas nyomravezetői díj ellenére sem sikerült még rábukkanni.
Műkincsrablók és szakemberek járják Seuso nyomát
A lelkes kincsvadászok mellett azonban a régészeket is foglalkoztatja Seuso, igaz, egészen más szemszögből, ők magára az emberre is kíváncsiak. Kovács Loránd Olivér szerint azonban egyszer össze fognak állni a mozaikok Seusóval kapcsolatban.
A szakemberek szerint kora leggazdagabb tisztviselője lehetett
az általa birtokolt kincsek értéke alapján, azonban egy barbár támadás miatt menekülésre kényszerült Gorsium környékéről, ekkor ásta el a kincset menet közben, a Szabadbattyánhoz közeli mészkőbányában. Ott találta meg aztán Sümegh József, a pápai kiskatona 1976-ban. Azt, hogy Seusóval a támadást követően mi történt, nem tudni, ahogy azt sem, hogy mi lett végül Sümeghgel.
Amint azt Kovács Loránd Olivér a Díványnak elmondta, már a Seuso nemzetiségét érintő kérdésre is nehéz válaszolni, mert ahogy napjainkban, úgy az ókorban is hódoltak a divatnak az emberek, többek között más népek kulturális elemeinek átvételével.
Ebben az időszakban épp a keltákért voltak oda, a történettudományban ezért ezt kelta reneszánsznak nevezik.
Nemcsak a díszítőművészetet tekintve merítettek az eltérő kultúrából, de beceneveket is választottak annak nyomán maguknak, vagyis korántsem biztos, hogy Seusót valójában Seusónak anyakönyvezték másfél ezer évvel ezelőtt.
Hogy családja kiemelkedően vagyonos volt, az a kincs értéke alapján biztos, számunkra pedig még az is növeli a jelentőségét, hogy Magyarország területén élhetett. Éppen ezért tartják fontosnak, és reménykednek abban, hogy az idén év elején ismét elkezdett, vele kapcsolatos kutatásoknak köszönhetően egyre több részletre derül majd fény életéből, és talán a hiányzó tárgyak is felbukkannak.
A Seuso-kincs rejtőző darabjai utáni civil kutatásról ebben a cikkünkben írtunk.
