Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Gertrude Bell olyan korban lépett politikai pályára, amikor számos országban még szavazati joga sem volt a nőknek. A szenvedélyes régész, hegymászó és – jó értelemben vett – kalandor egész életében szívén viselte a közel-keleti országok sorsát: nevét Irakban a mai napig nagy tisztelet övezi. Nem mellesleg a brit hírszerzés első női tisztje, azaz kémnő volt.
Az első világháború éveiben a Közel-Keleten nyüzsögtek a brit kémek. A területen három birodalom osztozkodott: az Oszmán Birodalom, Perzsia és Arábia, s ezek feldarabolása igencsak érdekében állt a nagyhatalmaknak, leginkább Nagy-Britanniának. Elsősorban az Oszmán Birodalom feloszlása volt a cél, amely a világháború után meg is történt. Így jött létre – többek között – a mai Szíria, Irak és Libanon, s az új határok kialakításában nagy szerep jutott Gertrude Bellnek is. (Más kérdés, hogy ismerve a történelem alakulását, mennyire szerencsésen lettek megrajzolva ezek a határok.)
Nem vehetett részt a diplomaosztón, mert nő volt
Gertrude Bell úgyszólván beleszületett a nagypolitikába. Gazdag és befolyásos család vette körül: nagyapja és édesapja tehetős iparmágnások voltak, akik a politika világában is otthonosan mozogtak. Gertrude korán elveszítette az édesanyját, de mostohaanyjával, a dráma- és meseíró Florence Bell-lel is harmonikus kapcsolat alakult ki közöttük. Florence ragaszkodott hozzá, hogy mostohalánya a neves Queen´s College-ban, majd Oxfordban tanuljon, annak ellenére, hogy akkoriban ritkaságszámba mentek még a női hallgatók az egyetemeken. Ő volt az első nő, aki modern kori történelemre szakosodott Oxfordban, és bár kitüntetéssel végzett, a diplomaosztóra nem mehetett el: azon csak férfiak vehettek részt. Gertrude a Viktória királynő által rendezett bálon volt elsőbálozó; de nem a lányok számára kitaposott utat választotta, ugyanis nem férjhez ment, hanem – Perzsiába.
Románc Perzsiában
A törvény szerint a 24. életévüket betöltött brit polgárok szabadon utazhattak. Gertrude Bell kihasználta a lehetőséget, és meglátogatta nagykövet nagybátyját Teheránban. 1892-ig tartózkodott Perzsiában; ebben bizonyára közrejátszott a követségi titkár, Henry Cadogan iránt ébredt vonzalma is.
Szerelmüket a jómódú Bell-család nem nézett jó szemmel: a férfi szerencsejáték-függő volt, és tetemes adósságot halmozott fel.
Cadogan 1893-ban váratlanul elhunyt, Gertrude ekkor visszatért Európába és – talán azért is, hogy feledtesse a férfi elvesztése okozta fájdalmat – könyvet írt perzsiai élményeiről.
Hegymászó, alsóneműben
Gertrude nem maradt sokáig Angliában. Svájcba utazott, ahol több ezer méteres hegyeket mászott meg (a Gertrudspitze nevű csúcs ma is az ő nevét viseli). Mivel akkoriban még nem készültek megfelelő ruhák női hegymászók részére, először szoknyában próbálkozott feljutni a csúcsra, majd alsóneműre vetkőzött. A hegymászás, különösen ilyen körülmények között, nem volt veszélytelen: 1902-ben kis híján meghalt egy hóviharban, amikor két napig lógott egy sziklafalon.
Fürdőkád és kristálypoharak a sivatagban
Gertrude Bell jártas volt a lovaglásban, a vadászatban, a lövészetben és a horgászatban. Több nyelven folyékonyan beszélt: tudott arabul, fárszi (perzsa) nyelven, franciául és németül, de olaszul és törökül is megértette magát. 31 évesen, barátai meghívására érkezett Jeruzsálembe, innen hosszú utakat tett lóháton a sivatagba. Első expedíciója során fájdalmas tapasztalatok árán megtanulta, hogyan védje meg magát a zord sivatagi környezetben. Innentől kezdve hagyományos keffijét (pamutkendőt) viselt, arcát pedig egy könnyű fátyollal takarta el.
A sivatagba teherhordók, szakácsok és helyi vezetők kísérték el, ők cipelték fürdőkádját, kristálypoharait és porcelán étkészletét.
Gertrude ugyanis a civilizáció néhány vívmányáról a sivatagban sem szeretett volna lemondani.
A Közel-Kelet szerelmese
Gertrude Bell legfőbb szenvedélye talán a régészet volt. Az ásatásokban kora elismert régészei segítették, ő pedig népszerű könyvekben számolt be a tapasztalatairól. 1909-ben Mezopotámiában barátságot kötött a szintén ott régészkedő T. E. Lawrence-szel (akinek alakja az Arábiai Lawrence című filmből lehet ismerős), és mielőtt kitört volna az első világháború, keresztül-kasul bejárta a Közel-Keletet, Damaszkusztól Bagdadig. Eközben a szerelem sem kerülte el: beleszeretett Charles Doughty-Wylie őrnagyba, akivel szép pillanatokat tölthetett együtt, de mivel a férfi nős volt, kapcsolatuk nem igazán mélyülhetett el. Románcuknak a világháború vetett véget: a férfi a gallipoli ütközetben esett el, Gertrude-nak így életében másodszor is át kellett élnie, hogy elveszíti a férfit, akit szeret.
Az első brit kémnő
Az első világháború kitörése után, akárcsak Lawrence, Gertrude Bell úgy döntött, tudását és tapasztalatait a brit kormány szolgálatába állítja: ő volt az első női tiszt a brit katonai hírszerzés történetében. 1915-ben érkezett Kairóba, ezt követően Delhiben, Baszrában majd Bagdadban állomásozott. Csapatokat toborzott a helyi lakosokból, megszervezett egy felkelést a török tisztviselők ellen, és Winston Churchill meghívására Lawrence-szel együtt részt vett a történelmi jelentőségű kairói konferencián. Bell különösen szívén viselte a független Irak létrehozását: új uralkodó kinevezéséért lobbizott, női iskolákat hozott létre, majd a bagdadi régészeti múzeum létrejötte fölött bábáskodott.
Gertrude Bell, a sivatag királynője
Az 1920-as évek második felében politikai befolyása csökkenni kezdett. Egészségügyi gondjai adódtak, maláriában és hörghurutban szenvedett. Visszautazott Angliába, ám családja addigra elveszítette vagyona jó részét. Az orvosok azt tanácsolták neki, maradjon hűvösebb éghajlatú szülőhazájában, mert a tikkasztó iraki klíma nem tesz jót az állapotának, de Bell már Bagdadot tartotta otthonának:
„Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek végleg elszakadni ennek az országnak a sorsától”
– írta naplójába.
Ismerősei szerint Bell hajlamos volt a szélsőséges érzelmekre és a depresszióra. 1926. július 11-én úszott egyet, majd a hőségtől kimerülten lefeküdt. Meghagyta szobalányának, hogy keltse fel reggel hatkor, de többé nem ébredt fel: a szobalány csak egy üres gyógyszeres üveget talált mellette az éjjeliszekrényen. Gertrude Bell egy régi brit temetőben nyugszik Bagdad külvárosában. Irakban ma is „nagy tiszteletű asszonyként”, „királynőként”, „tiszteletre méltó, nemes asszonyként” emlegetik. 2017-ben A sivatag királynője címmel, Nicole Kidman főszereplésével készült film nem mindennapi életéről. (Borítókép: Gertrude Bell - balról a harmadik, teveháton - a kairói konferencia résztvevői között, 1921-ben, Forrás: Wikimedia Commons)
Ha szívesen olvasnál egy másik kémnőről is, ezt a cikket ajánljuk.
