Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Batu kán, a tatárjárás vezetője virágzó kánságot alapított tőlünk keletre. De miként került éppen ő Magyarországra a mongol seregek élén?
Dzsingisz kán, a mongol birodalom államszervezője, az első, igazi nagykán számos utóddal büszkélkedhetett, azonban fiai korántsem voltak egyenlő helyzetben. Batu kán apjának származása kétségesnek bizonyult.
Dzsingisz kán uralkodói nevének jelentése mongolul a tenger kánja, hiszen nagykánként, egyfajta császárként számos kánságot egyesített uralma alatt, tengernyi törzset fűzött össze egy birodalommá. Annak érdekében, hogy mindezt utódai képesek legyenek megőrizni, zökkenőmentes utódlást kellett volna biztosítania. Nem volt azonban egyszerű helyzetben. Szeretett asszonya, Börte 1179-ben a merkitek vezetője, Merged fogságába került házasságkötésük után nem sokkal. Szabadulását követően négy fiút szült Dzsingisznek, ám az első még fogságba esése előtt fogant, így sokszor megkérdőjelezték hogy vajon valóban a nagykán-e az apja Dzsocsinak. Öccseivel, Csatagájjal, Ödgejjel és Tolujjal kapcsolatban sosem merült fel kétség, ők magukat sokkal inkább örökösnek tekintették, ami
számos konfliktust okozott később még fiaik között is.
Batu kán származását megkérdőjelezték
Batura a mongol történelmi források a XIII. század egyik legfontosabb politikusaként, egyfajta királycsinálóként hivatkoznak. Nem véletlenül kapta meg a nyugat felé induló sereg vezetői rangját.
A mai Mongóliához képest nyugatabbra nevelkedett, apja ugyanis a nyugati országrész kánja volt. Mindössze 19 éves volt Batu, amikor Dzsocsi meghalt, és át kellett vennie posztját.
Nagyapja, a nagykán halála után az elsőszülöttek jogán az lett volna a logikus, ha ő örökli Dzsingisz birodalmát, azonban apja származását rendre megkérdőjelezte a fiatalabb fiú, Csatagáj. Hogy valóban a nagykán fia volt-e Dzsocsi vagy sem, sosem derült ki,
Dzsingisz azonban élete során több ízben hangot adott annak, hogy mind a négy, Börtétől származó fia sajátja.
A Karakorumban, a Fekete Városban tartott kánválasztáskor végül Ögödej kapta meg a címet. Batunak és testvéreinek hadvezéri szerepet szánt, először Kína, majd Európa felé vezettek hódító hadjáratokat. Batu bőségesen megállta a helyét ebben a szerepben, orosz és lengyel területeket is elfoglalt a Nagy Hordával Magyarország egy része mellett. Egészen az osztrák határig jutott, mikor visszafordult a kánválasztásra Ögödej halálhírét hallva, hiszen ezen az eseményen minden mongol kánnak jelen kellett lennie.
De nem magát helyezte előtérbe, hiába volt ő Dzsingisz legidősebb leszármazottja.
Batu megelégedett saját kánságával, amit eleinte Dzsocsi uluszának, majd Arany Hordának nevezett, nyugaton pedig Kunország néven volt ismert. Kereskedelmi útvonalakat hozott létre kelet és nyugat között, nagyapja örökségét követve támogatta az írásbeliséget, külföldi követeket fogadott udvarában, mindez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mongolok megőrizzék vezető pozíciójukat a kontinensen.
Nagykánná nem lett, de igazi birodalmat vezetett
A Kaszpi-tenger partján megalapította saját fővárosát, Szarajt (Bat-Saraj). Vazallusává tett több orosz fejedelemséget, a kipcsakokat, a bolgárokat és a Krím, valamint az Észak-Kaukázus jelentős részét. Országa területét és népességét tekintve vetekedett a későbbi Jüan-kori Kínával, de nagykán sosem lett belőle.
„Ez a Batu igen fényes udvartartást visz; vannak testőrei és van mindenfajta tisztségviselője, akárcsak kánjuknak. Kimagasló helyen ül, mint valami trónuson, vele egyik felesége; többi asszonya, valamint fivérei, fiai és más kisebb rangúak lejjebb, középen ülnek padon, a többiek meg mögöttük a földön helyezkednek el, de a férfiak jobbról, az asszonyok balról.
Sátrai, melyek Magyarország királyáé voltak, lenvászonból készültek, hatalmasak és nagyon szépek. A családtagok kivételével senki kívülálló nem mer hívatlanul a sátorhoz közelíteni, bármilyen magas rangú és nagy hatalmú legyen is, hacsak nem tudják, hogy ez a vezér kívánsága. Mi, ahogy mondandónkat bevégeztük, a bal oldalra ültünk,
mert jövetelükkor így tesznek a követek valamennyien, viszont a kántól való távozáskor mindig jobboldalt helyeztek el. Középen, a bejárat közelében asztal van, erre teszik az italt arany – és ezüstedényekben. De Batu meg a többi tatár herceg sohasem iszik, főképpen nyilvánosan nem, csak mikor dalolnak és kobzon játszanak neki” − írta Szarajról Plano Carpini ferences szerzetes, aki abban a kegyben részesült, hogy a kán asztalához ülhetett.
A konfliktus nem állt meg egy nemzedéknél
Bár Ögödej leszármazottai örökölték volna a birodalom trónját és a nagykán státuszát, hiszen eddigre már Csatagáj is halott volt, Batunak sikerült Ögödej halála után másik nagybátyja, a keleti irányban hódító hadjáratokat folytató Toluj fiát megválaszttatni. Ebben segítségére volt az Ögödej családján belüli konfliktus is, ugyanis míg az egykori kán unokáját,
özvegy asszonya egy másik fiát látta volna szívesen minden mongolok uraként.
Batu pedig, hogy erejét összegyűjtse, nem sietett vissza a Fekete Városban megrendezett választásra. Három évig húzta az időt, mert úgy vélte, Ögödej utódai leszámolnának vele és családjával, és a taktika megfelelőnek bizonyult, a nagykán nélküli három év alatt Ögödej családja egyre többet viszálykodott, míg Batu serege egyre erősebb lett. Mire 1246-ban odaért Karakorumba, Möngke támogatói voltak többen.
Batu ezt követően visszatért Szarajba, ott hunyt el 1255-ben. Utóda először legidősebb fia, Szártak lett, aki hamarosan követte őt a halálba. Utána unokája, Ulugcsi lett a kán, de ő is szinte azonnal meghalt megválasztása után, így végül Berke, Batu öccse, az egykori Kék Horda kánja uralkodott az Arany Hordában is 1257-től.
Ha Dzsingisz kán ükunokája, egy harcos mongol hercegnő történetével is megismerkednél, ezt a cikkünket is olvasd el!
