Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mary Shelley élete maga is olyan volt, akár egy romantikus (rém)regény: gonosz mostoha, hűtlen férj és elvesztett gyermekek szegélyezték az útját.
1816 hűvös nyarán három fiatal utazott Angliából a napóleoni háborúkból éppen csak felocsúdó kontinensre. Nem volt éppen ideális időszak a nyaralásra: a Tambora vulkán kitörése miatt egész Európát esőzések sújtották, kiáradtak a folyók, tönkrement a termés, ez pedig éhínséghez vezetett, és a háborúk után a tífusz is felütötte a fejét. Mindezek ellenére Mary Shelley (azaz akkor még Mary Godwin), leendő férje, az akkor még nős Percy Bysshe Shelley és Mary mostohatestvére, Claire Clairmont úgy döntöttek, meglátogatják Percy barátját, Lord Byront a svájci hegyek között.
Randevú a temetőben
Mary ekkor még 19 éves sem volt, de már két éve viszonyt folytatott az angol romantikus költővel, Percy Bysshe Shelley-vel – és túl volt két szülésen is. Megismerkedésük romantikus (rém)regénybe illő volt: a félárva Mary (édesanyja gyermekágyi lázban halt meg) otthonról, gonosz mostohaanyja elől menekült a nála öt évvel idősebb, nős Percy Bysshe Shelley karjaiba.
Első randevújukra egy temetőben került sor, Mary anyjának a sírjánál.
Shelley, aki addig sem volt a hűség szobra, először felajánlotta a lánynak, hogy éljenek feleségével együtt hármasban, de miután nemleges választ kapott, úgy döntött, elhagyja állapotos feleségét és kislányát. Mary apja éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, mi zajlik lánya és Shelley közöt; kitiltotta a költőt a házukból, Marynek pedig megtiltotta, hogy találkozzon vele. Hasztalan: a szerelmespár egy hónappal később, 1814 júliusában Európába szökött, és magukkal vitték Mary mostohatestvérét, Claire-t is.
Mindenki mindenkivel
Miközben átkeltek a háború sújtotta Európán, már Mary is a költő gyermekét hordta a szíve alatt. Shelley a feleségétől kunyerált pénzt, de nem meglepő módon a terhes Harriet nem vállalta a kockázatot, hogy a különös hármasnak személyesen vigyen pénzt Svájcba. Németországon és Hollandián keresztül végül visszatértek Angliába, és Mary igencsak nyomott hangulatba került, amikor kiderült, hogy Harriet megszülte Shelley örökösét. Ő maga 1815 elején adott életet egy koraszülött kislánynak, aki csak két hetet élt, majd rövidesen ismét teherbe esett. Shelley a szabad szerelem híve volt, biztatására Mary is kapcsolatba került egy másik férfival, Thomas Jefferson Hoggal, akit Shelley korábban hiába igyekezett rábeszélni arra, hogy feleségét, Harrietet boldogítsa az ágyban.
Utazás Svájcba
Ha még tudjuk követni a kusza szerelmi sokszöget, érdemes megemlíteni, hogy Shelley-nek Mary mostohatestvérével, Claire-rel is viszonya volt, aki ezután Shelley barátjával, Lord Byronnal kezdett szerelmi kapcsolatba. Mary 1816 januárjában adott életet második gyermekének, egy kisfiúnak, ezután került sor arra, hogy a hármas meglátogassa az időközben Svájcba menekülő Byront. Byron lába alatt azután lett forró a talaj Angliában, miután kiderült, hogy nős férfiként számos nővel, köztük a féltestvérével is románcot folytatott. Byron a Genfi-tó partján kibérelt egy házat (Villa Diodati), s a viharos-esős nyáron itt töltötték az estéket, három napig pedig szinte el sem tudták hagyni a helyet a hevesen tomboló zivatarok miatt. Fantasztikus történeteket olvastak, verseket szavaltak és kísértethistóriákat meséltek egymásnak, amelyekhez drámai hátteret biztosítottak a tó partján cikázó villámok. (Mivel mind Marynak, mind Percynek hallucinációi támadtak, talán az sem lehetetlen, hogy a laudanum, a korszak kedvelt tudatmódosító szere is előkerült.)
Frankenstein születése
Frankenstein története tehát itt, a Genfi-tó partján, a svájci hegyek közt pattant ki Mary Shelley elméjéből. Az azóta eltelt több mint két évszázadban sokan feltették már a kérdést, hogy hogyan képes egy tizennyolc éves lány egy ilyen szörnyű rémtörténetet kitalálni. Akadnak, akik szerint Mary édesanyjának szörnyű és véres halála (aminek részleteit minden bizonnyal gyerekként hallotta édesapjától), mások szerint saját koraszülése és depressziója is közrejátszott Frankenstein alakjának megteremtésében. Ugyancsak saját élménye volt, hogy akárcsak Frankensteint, őt magát is kitaszították: mostohaanyjával való folyamatos konfliktusai miatt egy időre nagybátyjához küldték, így kiskamaszként, egy rendkívül érzékeny életkorban elhagyottnak és elutasítottnak érezhette magát. Mary Shelley története szerint egy nem szeretett gyermekből akár szörnyeteg válhat, akit az emberiség határain túlra szoríthatnak. A regényben Mary Shelley nyitva hagyja a kérdést: mi történt volna a lénnyel, ha anyai gondoskodásban részesül?
Remekművek és szerelemgyerekek
Nem Mary Shelley volt az egyetlen, aki remekművet írt a svájci tartózkodás alatt. Byron orvosa, bizonyos John Polidori baljóslatú novellája, A vámpírok is itt született – ez lesz az egyik forrása Bram Stoker későbbi nevezetes Drakulájának. Byront Chillon vára inspirálta A chilloni fogoly című elbeszélő költeményének megírására, Percy pedig Himnusz az értelem szépségéhez című költeményét csiszolgatta. 1816 nyara, akármilyen hűvös és kísérteties is volt, augusztusban véget ért: a csoport tagjai visszatértek Angliába, ahol hamarosan megszülettek a szerelemgyerekek: Claire és Lord Byron lánya, Allegra (akinek születése után szüleik csúnyán eltávolodtak egymáshoz, majd a kislány ötévesen meghalt tífuszban), valamint Mary Shelley harmadik gyermeke, Clara (akit, másodszülött fiával együtt rövidesen elveszített).
Mary Shelley veszteségei
Mary és Percy 1816 végén házasodtak össze, miután Shelley első felesége, Harriet vízbe ölte magát. 1818 januárjában megjelent a Frankenstein; igaz, név nélkül, és sokan Percy Bysshe Shelley-t vélték a szerzőjének, mivel ő írta a könyv előszavát. Olaszországba költöztek, ahol azonban tovább folytatódtak a Mary Shelley életét addig is szegélyező tragédiák. Mindkét gyermeke meghalt, folyamatosan anyagi gondok gyötörték őket, Shelley pedig ezután sem bizonyult hozzá hűségesnek. Depressziós lett, eltávolodott férjétől, és keserűen vetette papírra:
„Már öt éve együtt élünk, talán ha ennek az öt évnek minden eseménye kitörlődne, boldognak érezhetném magam.”
Shelley halála után
1819-ben megszületett utolsó gyermeke, Percy Florence Shelley, aki egyedüliként élte túl a csecsemőkort. Három év múlva, 1822-ben Percy Bysshe Shelley egy heves viharban 29 évesen belefulladt a tengerbe. (Egyes források szerint csodával határos módon a szíve nem égett el a hamvasztáskor és azt Mary egy selyem erszényben ezután mindenhová magával vitte; mások szerint bár Mary szerette volna, nem kaphatta meg a testrészt.) Mary Shelley férje halála után minden erejével azon volt, hogy írásaiból eltartsa saját magát és egyetlen életben maradt fiát. Több regényt is írt, amelyet a kritikusok is elismertek, például a különös, disztópikus hangulatú The Last Man (Az utolsó ember) címűt, amelyben a 21. század végi Európában tomboló bubópestis-járványt és az emberiség kihalását festi meg. Életének utolsó szakasza (főként az előzményekhez képest) boldog és nyugodt volt. 53 évesen, agydaganat következtében halt meg, 1851-ben.
Ha szívesen olvasnál egy különcségeiről híres magyar íróról is, ezt a cikket ajánljuk.
