Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A régészeti leletet elemeire bontották, hogy kiderüljön, hogyan készítettek több ezer évvel ezelőtt kenyeret elődeink. A recept nem is olyan bonyolult, akár te is megsütheted. De lássuk először azt, hogy miért fontos ez a felfedezés!
A Törökország középső részén fekvő Eskisehir városától nem messze található küllüobai ásatások során világviszonylatban is elképesztő lelet, egy egészében megmaradt kenyér került elő a föld alól. Az ehhez hasonló igencsak ritka dolog a feltárásokon, legfeljebb morzsák szoktak előkerülni, hiszen a kenyeret általában megeszik.
Ez a kenyér viszont évezredeket vészelt át, a föld alatt elásva, ugyanis sütés közben megégett, lehet, hogy ehetetlennek bizonyult az ősi pék számára?
Az őskenyeret te is megsütheted
A 12 centiméter átmérőjű, lapos, kerek kenyér még 2024 szeptemberében került elő Küllöobában. A vizsgálatok szerint a bronzkorban sütötték meg, majd egy Krisztus előtt 3300 környékén épült ház küszöbe alatt ásták el. Ekkoriban ezen a területen a hettiták ősei, az anatóliai hattik éltek itt, azonban nagyon kevés írásos emlék maradt fenn róluk. Érdekes felfedezésnek bizonyult az is, hogy mielőtt elásták volna, letörtek belőle egy darabot. Az ásatás vezetője, Murat Türkteki emiatt arra a következtetésre jutott, hogy
mindez egy szertartás része lehetett.
A kenyér elemzése során kiderült, hogy durván őrölt kétszemű búzából illetve lencséből sütötték, a kelesztéshez pedig egy ismeretlen, még elemzés alatt álló növény levelét is felhasználták. Az érdekes ősi leletet kiállították az eskisehiri múzeumban, a város polgármestere pedig úgy döntött, újra megsütik, nagyjából a régi recept alapján.
A pékké avanzsált városvezetésnek azonban nem volt könnyű dolga, ugyanis az a búzafajta, a tönkebúza, amiből az 5000 éves ősi kenyeret sütötték, ma már nem terem meg az országban. A tönkebúza a mediterrán területek ősi durumbúzaféléje volt, melyet a fáraók gabonájának is neveztek. Ma ősdurum néven ismert. Az igénytelen, betegségeknek ellenálló búza volt az első, amit termelésbe vontak a bronzkor emberei.
Mivel nem állt a városvezetők rendelkezésére, egy másik, ősi, de még termő búza, a kavilca búza mellett döntöttek, melyet bulgurral és lencsével kevertek, kovásszal kelesztették, majd méretarányosan megsütötték. Jelenleg napi 300 cipó sül az ősi recept alapján a városban a régészeti lelet és a régi korok lakói előtt tisztelegve.
Ha kíváncsi vagy arra, miként éltek a bronzkor idején hazánk területén, olvasd el ezt a cikkünket is!
