Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Falusi cigányzenészek évszázadok óta szórakoztatták a mulatni vágyó főurakat (vagy lakodalmukat ünneplő parasztokat), de az első, igazán híressé vált, hagyományos magyar cigányzenekart 1728-ban alapították. Alapítója pedig egy 17 éves lány volt, akiben az első magyar cigányprímást is tisztelhetjük. Ő volt Czinka Panna.
Czinka Panna 300 évvel ezelőtti élete sokszor a regényesség és a legendák homályába vész. Alakja a mai napig jelképes fontosságú a roma társadalom és a cigányzenészek számára; de a magyar kultúra sem feledkezett meg róla. Szülőfalujában, Sajógömörön mellszobrot állítottak neki; alakját Jókai Mór is felidézi Szeretve mind a vérpadig című regényében; de kétkötetes regényt (Dózsa Endre: Czinka Panna) is inspirált. Kodály Zoltán Balázs Béla szövegkönyve alapján 1948-ban daljátékot írt róla. (A darab egyébként megbukott: 1948-ban, az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumán mutatták be, de az operaházi díszelőadás – a protokollprogram zsúfoltsága miatt – a 3. felvonás után véget ért; s így az áruló Ocskay felmagasztalásával ért véget. Később ugyan bemutatták a teljes művet, de az sem segített.) Nevét viseli a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület, és a közelmúltban a józsefvárosi Magdolna és Koszorú utca sarkán egy parkot is róla neveztek el. Ki volt hát ez a különleges tehetséggel megáldott cigánylány, akinek a cigányzene oly sokat köszönhet?
9 évesen elbűvölte a földesurát
Czinka Panna (valószínűleg) 1711-ben született a ma Szlovákiához tartozó Sajógömörben. Egyes források szerint már nagyapja is híres cigányzenész volt: Barna Mihály állítólag II. Rákóczi Ferenc udvarában húzta a fejedelem számára a legkedvesebb nótákat. Sajógömör és környéke földesura Lányi János volt, aki felfigyelt a hegedülő csodagyerekre: Czinka Panna mindössze kilencéves volt, amikor elbűvölte játékával a földbirtokost, olyannyira, hogy az a közeli Rozsnyóra küldte, hogy az ottani karmester csiszolja tovább tehetségét. A tehetséges lány 14-15 éves korában férjhez ment; férje „civilben” kovács volt, a zenekarban pedig viola da gambán játszott. (Ez a korabeli hangszer leginkább a cselló, a nagybőgő és a gitár keverékeként képzelhető el; barokk zenei előadásokon ma is találkozhatunk vele.) Férje fivérei csatlakoztak hozzájuk; egy valamirevaló cigányzenekar azóta sem képzelhető el két hegedűs, egy cimbalmos és egy bőgős nélkül.
Ilyen volt egy falusi cigányzenész élete
Czinka Panna – természetesen – a prímás szerepét kapta a zenekarban. A falusi cigányzenészeknek, mint bárki másnak, ki kellett venni részüket a ház körüli munkákból; a világhírű, csak a zenélésből élő, külföldön turnézó cigányzenészek már a 19. és a 20. század alakjai.
Czinka Panna férje kovács volt, ő maga pedig, amikor nem hegedült, besegített a kovácsműhelyben, ellátta a ház körüli feladatokat, varrt, mosott, kenyeret sütött.
Egyes források szerint tíz (mások szerint öt) gyermeket szült. Földesura, Lányi János minden második évben új, vérvörös egyenruhát csináltatott a zenekarnak, de telket és házat is adományozott számukra, amit leginkább télen használtak: Czinka Panna családjával együtt nyaranta a Sajó partján lévő sátorban tartózkodott.
"Az ő sovány kezei csodaszép dalokat tudtak előcsalogatni"
Milyen volt Czinka Panna külseje? Egyik 19. századi csodálója szerint „maga volt a legszebb cigányasszony”, aki rengeteg ékszert viselt, egyik tisztelőjétől pedig egy vagyont érő Amati-hegedűt kapott ajándékba. Egy másik, Czinka Panna halála évében született beszámoló szerint viszont külseje sokkal inkább jelentéktelen volt, arcbőre himlőhelyes, nyakán a golyva nyomaival. (Viszont nagyon szépen és tisztán beszélt magyarul, ami akkoriban korántsem volt általános az ország területén élő bármely nemzetiség esetében.)
Jókai regényében kifejezetten csúnyának írta le Czinka Pannát: „Az arcáról nem lehetett megtudni, hogy a harminc esztendőt gázolja-e már, vagy a negyvenet, az olyan ráncos, ripacsos volt és fekete. A szája széles volt, s az egyik szeme oldalt kancsalított. A termete sovány volt, a karjain ráncot vetett a bőr.” Jókai kócosnak képzelte el Czinka Pannát, aki rongyos ruhában és piros csizmában járt, a nyakába pedig üveggyöngysor lógott.
De hegedűjének „húrjaiból azok az ő sovány kezei oly csodaszép dalokat tudtak előcsalogatni a nyirettyűvel, hogy azokon megesett a szíve annak, aki hallgatta”.
Jókai szerint Czinka Panna maga is szerzett dalokat, például a Halott-tánc, a Háromszáz özvegy nótája és az Ősapáink dala címűeket. Szívesen járt nadrágban, fején kócsagtollas kalapot viselt, rövid szárú pipáját pedig még akkor sem vette ki a szájából, amikor hegedült.
Nem volt II. Rákóczi Ferenc szeretője
Czinka Panna legendájához költötték később azt is, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek is muzsikált; sőt, a szeretője volt. A valóságban nem valószínű, hogy mindezek megtörténtek: Czinka Panna még kislány volt, amikor a fejedelem már Rodostóbanélt száműzetésben. Játszott viszont – gyermekeivel együtt, akik zenekarában felváltották a férj rokonait – grófok és egyéb méltóságos urak házánál: Magyarbélen gróf Csáky Imre udvarában, a Pálffyak Szenc környéki kastélyában, Pozsonyban, sőt, állítólag egy ízben Szentpéterváron is. Más beszámolók szerint valószínűleg soha nem járt külföldön, de több mérföldnyi távolságból hívták magukhoz az urak muzsikálni. A Magyarföld és népei című kiadvány 1846-ban így festette le egy korabeli, tiszaháti mulatság cigányzenészeit:
„Benn a lakban, az ajtó közvetlen szomszédságában a tüzelő párkányára kuczorodva, a mulatság legfőbb tényezői, a czigányok vannak, a prímás, mint nevezni szokták, két serdülni kezdő fiával, kiknek egyike a művészetnek olly fent fokára lépett, hogy egyhúrú hegedűjével a legcsiklandósabb hangokat tudja kicsalni, apja bepókhálósodott, töredezett hegedűje nyikorgó szava után (…) A 3-dik hangász a leglármásabb eszközt kezeli: nekie ugyanis egy szitaforma hangműszere van.” Czinka Panna 1772-ben, Sajógömörben hunyt el. Végrendelete szerint a Csáky gróftól kapott gyémántgyűrűt és a szívének kedves Amati-hegedűt vele együtt temették el. Temetésén énekkar és egy tizenkét tagú cigányzenekar búcsúztatta, gyermekei díszes sírkövet állíttattak neki, de ez a századok során eltűnt.
Ma már nem tudjuk, hol nyugszik. (Borítóképünk illusztráció.)
Ha szívesen olvasnád egy másik különös, pipázó nő történetét is, ezt a cikket ajánljuk.
