Heltai Jenő első házassága alatt igen ritkán tartózkodott otthon, amikor viszont 52 éves korában rátalált az igaz szerelem, mintaférjjé vált.
1950. december 10-én Heltai Jenő második felesége, Gách Lilla férje tudtán kívül, titokban levelet írt Rákosi Mátyásnak. Az akkor már nyolcvanadik évében járó Heltai, az 1910-es és 20-as évek sikerszerzője már több mint tíz éve nem igazán jutott nyilvánossághoz: előbb zsidó származása miatt, a későbbiekben pedig azért, mert kispolgárinak bélyegezte az uralkodó ideológia. Gách Lilla végső elkeseredésében fordulhatott Rákosihoz, akitől – mint később kiderült, talán nem is alaptalanul – azt remélte, hogy Heltai visszakerülhet az irodalom fősodrába, és megkaphatja a neki járó elismerést.
„Hogy mi a kérésem? Tegye lehetővé, hogy Heltai Jenő legjobb írásai megjelenhessenek összegyűjtve könyvalakban, és tegye lehetővé, hogy legjobb darabjai színpadra kerüljenek, és ezzel teremtse meg az erkölcsi és anyagi lehetőségét annak, hogy újult erővel dolgozhasson az országért és népért, amelyet annyira szeret és olyan hűségesen szolgál” – áll a levélben, ami Rákosi kézjegyét is magán viseli. Az írói „feltámadásra” egészen 1955-ig kellett várni: ekkor mutatták be ismét Heltai talán legismertebb darabját, A néma leventét, amelynek rendhagyó, az író Pozsonyi úti lakásában zajló főpróbájáról a Szabad Nép is tudósított.
Heltai Jenő, a szerelmes költő
Heltai Jenő Herzl Eugen néven született 1871-ben. Herzl Tivadarnak, a cionizmus és a zsidó állam megálmodójának nem csupán névrokona volt, hanem apai ágon unokatestvére is. (Herzl megpróbálta Heltaiban is felébreszteni a rokonszenvet a cionizmus iránt, de nem járt sikerrel: az író inkább még a felekezetből is kilépett.) Heltai költőként indult: kiskamasz korától kezdve verselt, 14 éves kora óta publikálta költeményeit. Versei könnyed, frivol, franciás hangulatúak, leginkább a nagyvárosok lakóinak apró-cseprő dolgait és szerelmi ügyeit örökítik meg, meglehetős nyíltsággal:
Olyan kevés amit kivánok…
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.
Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek
– írja például Vallomás című versében. Ismert, hogy mozi szavunk „szülőatyja” is Heltai: Dal a moziról című kupléjában ír Bertáról, aki, mivel „nagy liba, // Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.” (Berta azért érdemelte ki a kevéssé hízelgő jelzőt a versben, mert az első látogatást a moziban továbbiak követték, végül pedig „észrevette, hogy gyanúsan // Gömbö-gömbölyödni kezd”, azaz teherbe esett.)
Szerelmes verseit leginkább egy bizonyos Katóhoz írta, akiben a kortársak Küry Klára operettprimadonnát vélték felismerni (róla itt írtunk bővebben), de mivel szerelmi ügyeit mindig diszkréten kezelte, nehéz beazonosítani, ki mindenkivel volt viszonya. Egy anekdota szerint az is megesett, hogy éjjel, a kávéházból kilépve egy prostituált karon fogta, és arra kérte: mondja azt a razziázó rendőröknek, hogy össze fognak házasodni. „Valóban néhány lépés után megjelent egy nyomozó, aki kérte a lány papírjait. Mire én: »Felügyelő úr, a hölgy a menyasszonyom.« A közeg tisztelgett és távozott.
Majd kis idő múlva félrevont, és a fülembe súgta: »Író úr, ne vegye el!«”
Ritkán tartózkodott otthon
Heltai végül egy sváb származású, szabadszájú, temperamentumos, 18 évesen már elvált, kétgyermekes fiatal nőt vett feleségül. Vállalta Hausz (más források szerint Hansz) Valéria korábbi házasságából született gyerekeinek nevelését is, de bohém életmódjával házasemberként sem kívánt szakítani. „A házasságkötés első napján történt minden a dolgok kitaposott útján. Másnap a férj a szerkesztőségbe ment, délben otthon megebédelt, csöndes derűvel elszívott egy szivart, és ballagott a kávéházba. Hiába várták a vacsorával. A két kislány nem volt hajlandó lefeküdni apuka csókja nélkül. Hajnaltájt megjött. Vali lármázott, csapkodott, míg észrevette, hogy a férj békésen alszik” – számolt be Heltaiék házaséletéről a szegről-végről rokon írónő, Thury Zsuzsa. Vali szerint „férje éppen csak arra szakított időt, hogy hozzájáruljon Zsuzsi lánya világra jöttéhez. A kicsi még totyogott, amikor Jenő egy szabad percének köszönhette Jancsi fiát.” Nappalait és éjszakáit Heltai inkább házon kívül töltötte: kávéházakban, a lóversenypályán, a Fészek Klubban, esetleg az Otthon Klubban. költő-, író- és újságíróbarátai társaságában.
Ha mégis nagy ritkán odahaza tartózkodott, „békésen szivarozott, a hangját ritkán hallatta, és lassan pocakosodott.”
Lassú, csöndes beszédű embernek ismerték, aki csak egyszer gurult méregbe: amikor nem tüntették fel nevét a János vitéz-operett plakátján, holott ő írta a szövegkönyvet. Kizárólag a felesége unszolására vett részt a premieren: Vali mindenáron meg akarta mutatni az új ruháját, s amikor az író a szűnni nem akaró tapsviharban sem állt fel, a felesége hajlongott helyette.
Veszedelmes viszonyok
Az sem hozta ki a sodrából, amikor felesége viszonyt kezdett Heltai régi barátjával és munkaadójával, Az Est -lapok befolyásos tulajdonosával, Miklós Andorral. Elváltak, Vali új férjével gyakran járt színházba, ahol sokszor lelkendezett Gombaszögi Fridáról – róla és testvéreiről mintázta Heltai A Tündérlaki lányok című darabjának alakjait. Miklós Andort sem hagyta hidegen Frida: beleszeretett a gyönyörű színésznőbe, és 1923-ban feleségül vette. Ugyanebben az évben Heltai Jenőre is rátalált a szerelem: második felesége, Gách Lilla mellett immár nyugodt, kiegyensúlyozott életet élt.
Heltai szakmai elismerésekben nem szenvedett hiányt. Az első világháború alatt a Vígszínház dramaturg-igazgatója volt, majd az Athenaeum kiadó irodalmi igazgatója, 1916-tól pedig a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke. (Ettől kezdve tisztelői „Elnök Úr”- nak, családja és barátai, nem tévedés, Jánosnak szólították.) Az 1920-as években sokat utazott, járt Franciaországban, Olaszországban, Svájcban és Ausztriában is. Hazatérve az íráson kívül színházigazgatóként is ismerhette a közönség: a Belvárosi, majd a Magyar Színházat vezette, valamint harmadmagával a Magyar PEN Club elnöke volt. 1936-ban mutatták be nagy sikerű színpadi művét, A néma leventét, amellyel nemzetközi szinten is híres lett: a darabot Bécsben és Londonban is sikerrel játszották.
Négy fal között
Az 1930-as évek végétől azonban a történelem az ő karrierjébe is alaposan beleszólt. Lemondatták az Athenaeum éléről, darabjait nem játszhatták a színházak, a nyilas uralom idején könyveit máglyára vetették. Még ekkor sem volt hajlandó kérelmezni, hogy mentesítsék a zsidótörvények alól: előbb Schlachta Margit tömegszállásán talált menedéket feleségével együtt, majd fia Logodi utcai otthonának pincéjében bujkáltak. Végül volt felesége, a sváb származású Vali sietett a segítségükre, s az ő nyaralójukban vészelték át Budapest ostromát. (Heltai ekkor írott naplójegyzetei Négy fal között címmel jelentek meg néhány évvel ezelőtt.)
Az író szellemi frissességét a nyolcvanon túl is megőrizte. Úgy tűnik, Gách Lilla Rákosihoz intézett levele eredményes volt: Heltai még megélhette, amikor 1955-ben, a pályakezdő Ruttkay Éva főszereplésével ismét műsorra tűzték A néma leventét, és 1957-ben, átvehette a Kossuth-díjat is. Néhány hónappal az elismerés után, 86 évesen hunyt el, második felesége és családtagjai körében. (Borítókép: Emőd Tamás, Szép Ernő és Heltai Jenő a New York Kávéházban, 1915-ben. Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár)
Ha szívesen olvasnál Heltai egyik íróbarátjáról, Jászai Mari szerelméről is, ezt a cikket ajánljuk.
