Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mindannyian találkoztunk már olyannal, akik imádta a veszélyt, az izgalmakat, és gyakorlatilag bármit megtett volna egy kis adrenalinlöketért. Mi történik vajon akkor, amikor ez a típusú ember még azt is a fejébe veszi, hogy miután a nácik megtámadták és elfoglalták a hazáját, visszavág és ott tesz nekik keresztbe, ahol tud?
Nos, feltehetőn az ilyen emberekből lesz a legjobb kém, aki nemcsak elhivatott, hanem okos, és semmitől nem riad vissza, legyen szó egy német tiszt megvesztegetéséről, vagy mikrofilmek csempészéséről. Ha már elképzeltük, hogy milyen lehet ez a titkos ügynök, akkor vélhetően Christine Granville alakja rémlik fel előttünk, még akkor is, ha soha nem hallottunk róla, ugyanis amellett, hogy ő volt Nagy-Britannia első és leghosszabban szolgáló kémje, az egyik leghatékonyabbnak is bizonyult.
A kém már kész tervvel ment az MI6-hoz
Maria Krystyna Janina Skarbek, ez volt Granville valódi neve, lengyel arisztokrata családba születetett, az édesapja gróf volt. Gondtalan gyermekként nőtt fel, fel-alá szaladgált a hatalmas családi birtokon, lovagolni és lőni tanult, semmire nem volt gondja. 1939 szeptemberében már második férjével – egy lengyel diplomatával – utazott Afrika déli részére, amikor a németek megtámadták Lengyelországot. A házaspár azonnal Nagy-Britanniába utazott, hogy kivegye a részét a nácik elleni harcból.
A férje végül Franciaországban csatlakozott a szövetségesek csapataihoz, Granville pedig gyakorlatilag beviharzott az MI6-hoz, és követelte, hogy vegyék fel ügynöknek. Rátermettségét nem kellett hosszan bizonyítania, ugyanis amikor előállt a tervével, hogy a Kárpátokon keresztül szállítson szövetséges propagandaanyagot és pénzt Lengyelországba, visszafelé pedig kulcsfontosságú információkat, a britek azonnal felvették, és útlevelet is kapott, ebben szerepelt először a Granville név.
A kém élete sokszor hajszálon múlott
Granville számtalan sikeres akciót hajtott végre három hadszíntéren, és nem tántorította el sem az, hogy sítalpakon kell közlekednie a hegyekben, miközben a zsebében ott lapult az a mikrofilm, ami bizonyította, hogy Hitler azonnali támadásra készül a szovjet határon. Ez a mikrofilm jutott el Churchillhez, aki annyira hálás volt a nőnek, hogy kedvenc kémjeként emlegette.
Granville kulcsfontosságú munkát végzett, különösen a háború elején, amikor a briteknek minimális információjuk volt a németek kelet- és közép-európai terveiről, a nő viszont gond nélkül lépett át országhatárokat és szerzett be információt, többek között Magyarországról is.
Számtalanszor menekült kocsik csomagtartójában, vagy géppuskatűz közepette, esetleg a szeretői oldalán. Merthogy szeretőből akadt neki több is, minden ujjára egy.
Kétszer is előfordult, hogy a Gestapo elkapta, és ki akarta vallatni, de ő mindkétszer megmenekült, egyszer úgy, hogy véresre harapta a saját nyelvét, azt mondta tüdőgyulladása van, és felköhögte a vért. Egy másik alkalommal, amikor az egyik szeretőjét kellett kimenteni a németek karmai közül, akkor azt mondta, ő Montgomery tábornok unokahúga, és az amerikai támadás a küszöbön áll, tehát, ha nem engedi el a szövetséges tiszteket, akkor ő maga tesz róla, hogy német lámpavasról lógjon.
A fenyegetés megtette hatását.
Az ügynököt, noha számtalan módon szolgálta Nagy-Britanniát, végül elbocsátották a szolgálatból, azzal, hogy már nincs rá szükség.
Amikor hosszas bürokratikus huzavona után végül mégis Londonban telepedett le, egy szállodában élt. Azon a borzalmas napon egy véletlen folytán tért vissza a hotelbe: Belgiumba tartó gépe meghibásodott, a járatot ezért törölték. A szállodában azonban egy volt szeretőjével találta szemben magát, aki kést rántott, majd a nő mellkasába szúrta, halálos sebet ejtve ezzel. Az ügynök, aki milliószor megmenekült a halál torkából, egy féltékeny férfi áldozata lett jóval a második világháború vége után nyolc évvel, 1952 júniusában.
Ez az ügynök olyan eredményes volt a megtévesztés terén, hogy több országot is átvert. Róla szóló cikkünket ajánljuk.
