Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az sokak által ismert tény, hogy a nácik elképesztő mennyiségű műkincset raboltak össze főként a második világháború alatt. Hitler célja az volt, hogy kialakítson egy úgynevezett Führer Múzeumot, ahol a világ minden tájáról származó alkotások az ő győzelmét és felsőbbrendűségét hirdetik. Megalománia felsőfokon.
Hitlernek volt egy műkincstolvaja is dedikáltan abból a célból, hogy felkutassa az általa rendkívül fontosnak tartott művészeti alkotásokat. Míg ez történt az egyik oldalon, a másikon a szövetségesek sem tétlenkedtek, és létrejött egy speciális alakulat, amely nem kisebb feladatot tűzött ki célul, minthogy megóvja a háború által sújtott területek műemlékeit és művészeti alkotásait. Ezt az egységet nevezték Monuments, Fine Arts and Archives Sectionnek – MFAA-nak (Műemlékek, képzőművészeti alkotások és levéltárak védelmével foglalkozó egységnek). Ők voltak a Monuments Menek, magyarul a „műkincsvédők egysége”.
Így szervezték meg a háborúban a műkincsek védelmét
A Monuments Men egység 13 ország szakembereit – művészettörténészeket, régészeket, könyvtárosokat, kurátorokat – tömörítette, 345 férfiből és nőből állt. Áldozatos és olykor rendkívül veszélyes munkájuknak köszönhetően több, mint ezer rejtekhelyet kutattak fel, hozzávetőleg ötmillió művészeti alkotást mentettek meg, és juttattak vissza a tulajdonosaiknak. E tárgyakat a nácik gazdag zsidóktól, egyetemekről, templomokból vagy más szent helyekről rabolták el.
A Monuments Menek feladatai közé tartozott az is, hogy a még meg nem rongált műemlék jellegű épületeket megmentsék, ezért olykor szorosan együtt dolgoztak a katonai egységekkel.
Például Firenze visszafoglalása előtt ennek a csoportnak a feladata volt az, hogy a légi fotókon jelöljék a város felbecsülhetetlen értékű műemlékeit, hogy a szövetséges csapatok bombázói ezeket, amennyiben van rá mód, elkerüljék.
Olykor, ha mégis megrongálódott valami, akkor igyekeztek menteni a menthetőt. Pisában például a Campo Santo történelmi épületének 14. századi freskóit úgy védték meg, hogy amikor a tető beomlott, akkor az amerikai és olasz csapatok egy ideigleneset építettek a helyére egy Monuments Men tiszt vezetésével.
Így találták meg a műkincseket rejtő bányát
A Monuments Meneknek olykor a szerencse is a kezére játszott, mégpedig egy rossz fog jött kapóra. Robert Posey kapitány és Lincoln Kirstein őrvezető nem a véletlennek köszönhetően találták meg az Ausztriában lévő Altaussee-sóbányát, ahol Hitler az elrabolt műkincseket tárolta. Az történt, hogy Poseynak megfájdult a foga, és kezelésre volt szüksége. Trier városában a szerencse ahhoz a fogorvoshoz vezette, akinek a veje Göring jobbkeze volt, és segédkezett a műalkotások elrablásában. A férfi, a kegyelem és a családjának Párizsba menekítéséért cserébe elárulta, hogy hol van Göring gyűjteménye, és hogy Hitler hol tárolta a mérhetetlen mennyiségű műkincset.
A Führer úgy vélte, hogy az Altaussee-ben lévő sóbánya tökéletes hely a műtárgyak tárolására, ezért a bánya folyosóit raktárnak rendezte be, emeleteket, falakat és polcrendszereket építtetett. 1943 és 1945 között teherautók tucatjai szállították ide a kincseket a világ minden tájáról.
A nácik katalógusa szerint 6577 festmény, 2300 rajz és akvarell, 954 nyomat, 137 szobor, 129 fegyver és fegyverzet, 79 kosár egyéb tárgy, 484 kosár antiknak vélt tárgy, 78 bútor, 122 goblein és faliszőnyeg, 1200-1700 doboz könyv, valamint 283 ismeretlen tartalmú doboz várt megmentésre.
A festmények között rengeteg felbecsülhetetlen értékű darab is volt, többek között Jan van Eyck a Bárány imádása című, amely a genti oltárkép része.
Ha a Monument Menek alakulata nem jön létre, ezek a műkincsek talán örökre a sóbányában maradnak, és mi soha nem láthatjuk őket. A műkincs-detektívek történetéből film is készült 2014-ben Műkincsvadászok címmel, Matt Damon és George Clooney főszereplésével.
Hitler lopott műkincsekkel akarta megtölteni a róla elnevezett múzeumot. Hogy mi történt a tervvel, arrólebben a cikkünkbenírtunk.
