A névtelenségben maradó „kis női csukák” közt azért volt két asszony, akik iránt hevesebb érzelmeket táplált Ady.
1912 tavaszán Ady Endre a budapesti Városmajor Szanatóriumban tartózkodott. A Léda-kapcsolat már kihűlőfélben volt, s a költő rendszeresen válaszolgatott rajongó fiatal lányok leveleire – egy bizonyos Boncza Bertáéra előző év decemberében felelt először. A szanatórium főorvosa, Kozmutza Béla és kollégái gyengéden, de határozottan igyekeztek Ady egészségét és zilált idegeit kisimítani. Ennek a tervnek a része volt az is, amikor a költőt bemutatták egy fiatal, aradi nőnek: Bisztriczky Józsefné Csutak Médinek.
A szanatórium főorvosa hozta össze őket
Adyval való megismerkedése idején Csutak Médi már kétgyermekes anya volt, aki egy családi halálesetet követően depressziós lett, és a Városmajor Szanatóriumban próbált megnyugvást találni. Csutak Károly temetkezési vállalkozó leányát hivatalosan ugyan Valériának hívták, de mindenki Médinek szólította, kivéve Adyt, aki
a saját vezetéknevére hajazó Ada becenevet adta neki.
„A finom megjelenésű, vörhenyesszőke hajú, kékszemű, fogékony lelkű, művelt, fiatal nő hamar felkeltette Ady érdeklődését. A megismerkedést a szanatórium kiváló főorvosa közvetítette azzal a nem titkolt célzattal, hogy az asszonyból sugárzó érzelmes, finom, szelíd varázs jótékony hatással lesz a költőre” – ismertette találkozásuk körülményeit 1933-ban a Pesti Napló.
„az életet már nem akarom Maga nélkül”
Az Ada-szerelemről szóló szakirodalom „csendes, derűs órák”-ról, „hosszú beszélgetések”-ről számol be, „egy fehér idill”-ről, amely új költői impulzusokat adott Adynak. Ez kétségtelen, de Ady Bisztriczkynének írott levelei arról tanúskodnak, hogy a maga részéről nem bánta volna, ha több is történik közöttük. 1912 áprilisában (tehát már a Lédával való szakítás előtt) szenvedélyes sorokat írt Adának:
„Magát minden mivoltával a lelkemben, magamban érzem, mindig, örömmel és fájdalmasan. Maga mellett vagyok mindig, s úgy kell nekem a Magával foglalkozás, mint az élet vagy ennél is jobban. Mert az életet már nem akarom Maga nélkül vagy legalábbis a nélkül, hogy tudjam a Maga szíves hajlandóságát.
(…) És gondoljon arra, hogy megérdemeljük a boldogságot s hogy talán sietnünk kellene egymást megnyugtatni” – írta. Ada viszont józanabbul válaszolt, amit Ady „hideg mosolygás”-nak érzett.
„egész valómmal imádom”
A költő nyugtalankodott, hogy Ada a szanatóriumban megismerkedett egy másik férfival, aki nála „jóval kedvesebb és több”. A Petőfi Irodalmi Múzeum által kiadott, Ady szerelme: Ada című kötetből úgy tűnik: jogos volt a félelme, mivel egy másik férfi is gyengéd érzelmeket táplált Bisztriczkyné iránt, aki 1912 júniusában még egyszer visszatért a Városmajor Szanatóriumba, ekkor két hetet együtt tölthettek. Ady ezután már kendőzetlenül vallotta meg érzéseit: „Félek, hogy nem tudtam még magának megmondani sem lelkem szerint, hogy végzetesen, minden akadálynak ellentmondva, egész valómmal imádom.
Hogy soha nő annyi nyugtalan, fájdalmas-kedves gondolatot nem ébresztett bennem s hogy a Magára-emlékezés minden percemet, ügyemet, álmomat át és átsuhanja.”
A szép szavak után Ady 1912 júliusában meglátogatta családja körében Bisztriczkynét, de aradi látogatása kijózanítóan hatott: ekkor döbbent rá, hogy választottja nem független nő, hanem kétgyermekes anya. A helyi sajtó pedig, név nélkül ugyan, de sokat sejtetően szellőztetni kezdte kapcsolatukat, ami miatt Ady nyilvánosan magyarázkodni kényszerült.
Az Adához írott versekből („Kérdés kék szemekhez”, „Hűség aranyos kora”, „Találkozás egy Senkivel”, „Az ismeretlen Ada”) a kezdeti lelkesedés után kiérződik a bizonytalanság, a szerelem pedig lassacskán kihunyt közöttük.
Bisztriczkyék néhány év múlva Budapestre költöztek, a férj egy párbajban életét vesztette, Ada pedig ismét férjhez ment. 1960-ban hunyt el Budapesten.
Böhm Aranka válla
Ady ezután sem búslakodott sokáig: tovább folytatta levelezését (Boncza Bertán kívül Duschnitz Alice és Baróti Marika kapott tőle leggyakrabban levelet), de megesett, hogy személyesen is megismerkedett egy-egy rajongójával. Például a 19 éves Böhm Arankával, Karinthy Frigyes későbbi feleségével, aki előszeretettel hangoztatta idősebb korában is, hogy hozzá egész ciklusnyi verset írt Ady. Aranka Ady Lajos, a költő öccse szerint kisebb szívrohamot is okozott Adynak. Az Ady verseiben Aranynak szólított Arankához ilyen szenvedélyes versek íródtak:
Ájultan és káprázón néztelek,
Arany, valóság, kóborlás, itthon
S láttam mindent
Mitől borongtam s bolondultam titkon
És ha szivemet százszor döngetem,
Rosszul dobog tovább is ez az állat
S csak a szemeim becsületesek,
Jók és biztosak,
Végig simítják édes testedet
És azután havasan megmarad,
Havasan, csillogón, de melegen
A vállad, a vállad.
Rohantak a nők a fodrászhoz Ady hírére
Az „ifjú karok kikötője” azonban nem segített a megviselt idegrendszeren, így Ady a nagy hírű pszichoanalitikushoz, Ferenczi Sándorhoz fordult. Az ő tanácsára vonult ismét szanatóriumba 1913 márciusában, ezúttal Mariagrünbe, hogy elvonó- és hízókúrán vegyen részt. Ott ismerkedett meg a 25 éves Machlup Henrikné Zwack Micivel, aki a híres Zwack-család sarja és egy jómódú bankigazgató felesége volt, mellesleg szintén kétgyermekes anya. Zwack Mici így emlékezett vissza az első találkozásra:
„1913 tavaszán hidegvízkúrán voltam ott. Egyszer csak elterjedt a híre, hogy Ady Endre érkezik. (...) Ott az asztalnál mindenki erről beszélt, óriási izgalom volt a nők körében. Fodrászhoz rohantak, ruhákról volt szó. Én nagyon mulattam ezen, és azt gondoltam, hogy ez nem nekem való, én ebben nem veszek részt. Különben is, annyira imádtam Ady verseit, nem akartam az emberrel megismerkedni. Hallottam a hírét, tudtam, hogy kicsapongó életet él, tudtam, hogy beteg, tudtam, hogy iszik... (…) Akkor aztán megérkezett, és vele Fehér Dezső. (…) Én mindig félrehúzódtam előlük. De aztán Fehér Dezső nagyon hamar megkörnyékezett. Nem volt nekem szimpatikus, rossz volt a híre. Azt mondta nekem valaki, hogy ő hajtja föl a nőket Adynak. (…) De aztán egy alkalommal Fehér Dezső mégis bemutatta Adyt. Nem lehetett elkerülni, mert a szanatórium kicsi volt. Tudom, borzasztóan bántotta Ady hiúságát, hogy én nem akartam megismerni, és kitértem előle. (…) Amikor aztán összeismerkedtünk, hamarosan, sőt, mondhatni azonnal baráti lett köztünk a hang. Gyorsan megértettük egymást, és elkezdtünk együtt járni. Sétáltunk a szanatórium körül az erdőben.”
„hatással volt rám Ady vonzódása”
Hogy mennyire mélyült el ez a kapcsolat, kérdéses: a nő „macskás, ifjú feje” lenyűgözte a költőt, több mint harminc szerelmes vers íródott Micihez, azaz Mylittához. (Mylitta az asszír mitológiában Aphrodité, a szépség és a szerelem istennőjének megfelelője.) Machlup Henrikné a második világháború után Kanadába emigrált, magával vitte Ady neki írott leveleit, de ezek a költözködések során elvesztek. Amikor Schweitzer Pál 1977-ben felkereste az éppen Magyarországon tartózkodó, idős hölgyet, ő visszafogottan nyilatkozott az Adyhoz fűződő kapcsolatáról, bár az kiderül szavaiból, hogy a költő többre vágyott, mint ami végül kialakult közöttük: „Ady sokszor volt haragos és szemrehányó. Kevesellte a barátságot. Amikor elutaztam Grünből, kikísért a vonathoz. Búcsúzóul átöleltem és jobbról-balról megcsókoltam. Ez volt a legtöbb. Mondta is: »Ha még ennyit sem adott volna, sohasem akarnám viszontlátni.«
Igazán nem voltam prűd, de konzervatív szellemben, szigorúan neveltek. Férjnél voltam, és két gyermekem volt. Tudtam, hogy Ady beteg és iszik. Ezek visszariasztottak.
Mindig lelki és testi tisztaságra vágytam. A házasságom nem volt boldog, de elképzelni sem tudtam volna, hogy elváljak az uramtól. (…) Soha nem volt erőszakos vagy követelő, legföljebb olykor deprimált és keserű. Persze hatással volt rám Ady vonzódása és kedvessége. Az mindig hat egy nőre, ha valaki hosszabb időn át intenzíven foglalkozik vele, pláne, ha érezni lehet rajta a zseni kisugárzását. A szeme és a feje tett különösen mély benyomást az emberre. A járása viszont lompos volt, és a szája elárulta kicsapongó életmódját. Attól viszolyogtam leginkább, hogy olyan sok nővel kezdett viszonyt válogatás nélkül. Ez jobban visszataszított, mint az, hogy iszik. Igazán nem került nagy erőfeszítésembe erényesnek maradni vele szemben. Részemről némi érzelem akkor vegyült a barátságunkba, ha távol voltunk egymástól.”
A „kis női csukák”
Nem Mylitta volt az egyetlen nő Ady körül Mariagrünben: az irodalomtörténet számon tartja még a „Kicsit” (Weisz Ferencné), aki nagyon sokáig reménykedett abban, hogy komolyabbra, talán házasságra fordul kettejük kapcsolata, és szerelmes sorokat küldött Adynak: „Adykám, fenntartod azt a megállapodást, mely közöttünk fennáll?”,„Megígérted, hogy kitartasz mellettem” „Adykám, maradj jó hozzám. Nagyon hiszek és bízom benned…”, „Őrülten szeretlek…”, „Te vagy egyedül életemben, aki érdekel, akiért élek... ”, „nem élek másnak, mint neked, és csak egy vágyam van, a tied lehetni egészen…”. Weiszné sokat betegeskedett, Ady eközben Sándor Lászlónéval (Nyanyuci) vigasztalódott, akinek nem túl kedves szavakkal illette rajongóját: „A temesvári Kicsi írt egy szomorú levelet, megint vágják a beleit szegénynek, szegény, szomorú, kedves kis állat...”. Nyanyuci viszont sokáig a költő mellett maradt; rossz nyelvek szerint ő ismertette meg a morfiummal.
1913 novemberében már a hűvösvölgyi Park Penzióban élt: „Egy-két barátom keres olykor föl, s kicsi diáklányok, lelkes Ady-hívek, akikkel elmondatom, ha nem is hiszem, hogy nem vagyok még öreg” – írta egyik levelében. Itt találkozott először a Párizsból frissen hazaérkezett Dénes Zsófiával – az ő történetét ebben a cikkben írtuk meg.
