„A sózott, száraz kenyérhéj pedig maga volt a mennyei élvezet” – 80 éve szabadult fel a budapesti nagy gettó

Olvasási idő kb. 6 perc

Európa utolsóként felszabadított gettójában a mostoha körülmények ellenére a nagy többség túlélte a második világháborút, de Budapest mai bulinegyedének területén tömegsírokra és elkeserítő állapotokra bukkantak az országba érkező szovjet csapatok.

Az újlipótvárosi gettótól eltérően itt magas deszkafalak teremtette földrajzi keretek közé szorították a zsidó lakosság életét: 1944. november 18-án kapta a Zsidó Tanács az értesítést, mely szerint Erzsébetvárosban létre kell hozni egy gettót. Ennek 16 utca által határolt területét hosszas vita alatt jelölték ki, végül december 10-én zárták le. A gettó nem működhetett hosszan, mivel 1945. január 18-án, nyolcvan évvel ezelőtt falait lebontották, elégették – a szovjetek érkezésével lakói bő egy hónap után felszabadultak. Ezalatt is hatalmas szenvedéseket éltek meg ugyanakkor a területén élők.

A 11. században még mást jelentett a gettó

A gettó szó eredetileg nem teljesen azt jelentette, ami említésekor ma belénk villan: lassan ezer éve, 1084-ben létesítették Speyerben az elsőt. Kezdetben mindössze a zsidó közösség lakta terület megjelölése volt a gettó, mindenféle negatív jelentés nélkül, ám már 1423-ban,

Velencében azért jött létre gettó, mert rendeletben tiltották meg a zsidó lakosság számára, hogy a városon belül ingatlant vásárolhassanak.

A 16. század elején kapott az olasz város öntödéjének szomszédságában egy lakhatása céljaira kijelölt, nádasokkal teli, lagúnák által körbeölelt földdarabot a korabeli zsidóság. Itt nemcsak őket lehetett megfigyelni, de számukra is biztonságérzetet adott, hogy együtt vannak. Az olasz gettare ('önteni') szó adta a gettó szó alapját – a 20. században aztán vészterhes többletjelentéssel bővült a kifejezés.

A budapesti nagy gettó térképe
Fotó: MTI

Budapesten a „nagy” gettó előtt jött létre egy újlipótvárosi gettó is: ez nemzetközileg védett terület volt, melynek házai pápai, svájci, svéd, spanyol és portugál védelem alatt álltak. Itt nem jelöltek ki pontos határokat, így szabad volt a ki- és bejárás. A védelem ellenére gyakoriak voltak a nyilas razziák, sokakat hurcoltak el innen is. Papíron 15 600 ember élhetett itt, de sokan hamis iratokkal érkeztek ide, így akár háromszorosa is lehetett a lélekszám a fentinek.

Volt, akinek a gettó menedéket adott

Hogy miért akart volna valaki egy gettóba menekülni? Azért, hogy ne hurcolják haláltáborba. Magyarországon a deportálások 1944 novemberében indultak el: az októberi, sikertelen kiugrási kísérlet után a nyilasok kényszermunkára hurcolták a sárga csillag viselésére kötelezett zsidó embereket,

Idézőjel ikon

akiket hamarosan gyalogosan hajtottak a fagyban a nyugati határra, hogy ott a németeknek erődítési munkát végezzenek.

Aki fizikai állapota vagy életkora miatt nem volt képes az erőltetett menetben megfelelően haladni, azt már út közben agyonlőtték. A semleges országok és a pápai állam is tiltakozott a történtek ellen, és a zsidók gettókba zárását rendelték el a németek tiltakozása mellett. Ekkorra már számos haláltábort felszámoltak, de a leghírhedtebbek, az auschwitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborok még 1945-ben is működtek. Előbbi januárban, utóbbi április 11-én szabadult.

Az újlipótvárosi gettó a maga nyitott mivoltában azonban a nyilasok kénye-kedvének volt kitéve, emiatt tízezer embert a semleges diplomaták a később megnyitott nagy gettóba vittek, hogy jobb eséllyel éljék túl ezt a borzalmas időszakot.

162 házba zsúfolták össze a budapesti zsidókat

Vajna Gábor nyilas belügyminiszter a 8935/1944. B.M. rendeletben, 1944. november 29-én intézkedett a gettó létrehozásáról: itt pontosan leírták a VII. kerület 0,3 négyzetkilométer alapterületű részét, melyet a Dohány utca, a Nagyatádi Szabó István (ma Kertész) utca, a Király utca és a Károly körút határolt, itt összesen 162 ház állt ekkoriban. A mai romkocsmákba betérő külföldiek és helyiek azokat az utcákat járják be péntek és szombat esténként, amelyekre a gettó lakosainak ablakai nyíltak…

Idős asszony áll egy egykor a gettó területén belül eső ház udvarán
Fotó: Kleb Attila / MTI Nemzeti Fotótár

A december 10-i lezárás előtt 12 ezer itt élő keresztényt telepítettek ki, majd megindult a zsidók beköltöztetése. Főleg 16 év alatti fiatalok, betegek, valamint 50 év felettiek éltek a gettóban, melyet tíz igazgatási körzetre szabdaltak föl. Ezeknek megvolt a maga elöljárója helyettesekkel, a házaknak saját parancsnoka, de még a lakásoknak is lakásparancsnokot kellett kiállítania.

Kutas Péter, aki kisgyermekként élte meg ezeket a vészterhes időket, így emlékezett írásában a gettó létrehozására: „A gettó azért lett menedékhely, mert a legfőbb gyilkosokat – a nyilasokat – a magyar katonákból álló őrszemélyzet nem engedte be a gettóba. A katonaság lenézte a fegyveres nyilas csőcseléket, akiknek csak a rablás és a gyilkolás, meg persze a zsákmány volt a fontos. A falakon kívül pedig változatlanul, sőt egyre vadabbul folyt a hajsza a bujkáló zsidók és a katonaszökevények után (…) A németek a Várból ágyúkkal és aknavetőkkel állandóan lőtték a gettó területét is. Sokan pusztultak el a belövésektől, de a vérhas és a tífusz is rengeteg áldozatot szedett.

Gyógyszer természetesen sehol nem volt. Aki megbetegedett, az halálra volt ítélve.

A zsúfoltság kedvezett a járványok terjedésének. Mindennap összeszedték a halottakat, és kitették őket a ház elé az úttestre. Mindennap jött a halottszállító kocsi. Emberek húzták, emberek tolták és szedték össze a testeket az utcáról."

A száraz kenyér is luxus volt

"A gettó halottait a Klauzál téren gyűjtötték össze, ahol valóságos hegyeket alkotott a csonttá fagyott testtömeg. De nem csak gazemberek voltak, voltak hősök is, akik saját életük kockáztatásával próbáltak segíteni a gettóba zsúfoltakon, ismerősökön, rokonokon, barátokon. (…) Az élelem az életet jelentette.

Idézőjel ikon

A maroknyi főtt krumplihéj fejedelmi ebédnek számított.

A sózott, száraz kenyérhéj pedig maga volt a mennyei élvezet. Hogy honnan akadt néha az a kenyérszerű valami, sosem tudtam. Csak arra emlékszem, hogy mindig papír fölött kellett enni, hogy egyetlen morzsa se vesszen kárba.”

Ha besötétedett, tilos volt kilépni az otthonokból: az utcán plakátok hirdették, hogy aki ezt megszegi, és rajtakapják, az „felkoncoltatik”. Kardos egy nagybátyja, aki keresztény asztalosként vett el zsidó lányt, titokban megüzente a fiú édesanyjának, mikor visz számukra élelmet a gettó Síp utcai falához: a férfi a folyamatosan bombázott Budapest területén saját életét is kockáztatva tette meg ezt.

Megemlékező gyújt mécsest a gettó emlékfalánál
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Egy-egy lakásba nem csak egy család költözött be: annyira sokan kerültek be, hogy feküdni is csak a padlóra tudtak a bútorozatlan helyiségekben. (4513 lakásba 40 ezren zsúfolódtak be eredetileg, de számuk hamar 70-80 ezerre nőtt – tiltakozás mellett védett gyermekotthonokból is a gettóba hurcoltak, sőt, szökött munkaszolgálatosok is érkeztek ide. Már az eredeti kalkulációk is lakásonként 14 emberrel számoltak, de ennél jóval többen érkeztek.)

Folyó víz híján a vécéket nem használhatták, latrinát alakítottak ki a pince egy részén ott végezhették el dolgukat, aminek következtében ott bűz terjengett, és járványok is elszabadultak.

A vérhas vagy a tífusz is áldozatokat szedett, gyógyszer a betegségek kezelésére nem volt, tömegek haltak bele ezekbe a fertőzésekbe. Ilyen körülmények közt eltemetni sem tudták a holtakat, a testeket a Klauzál téren gyűjtötték: itt ma park és játszótér található. Az éhezés is mindennapos volt: bár a Vöröskereszt is segédkezett az ellátásban, csak napi 700-800 kalóriányi élelmiszert kapott egy fő, kenyérből 15 deka jutott egy embernek. Istentiszteleteket a háborús körülmények ellenére is tartottak, és volt rendőri felügyelet is, bár ennek ellenére emberölések is történtek januárban.

Szovjet tank dübörgött be a gettóba

A gettó felszabadításának napja Kutas Péter számára tragédiát is rejtett. Édesanyja felment lakásukba a pincében található óvóhelyről, ám az épületet bombatalálat érte, az asszony pedig meghalt – fia a holttestét sem láthatta, így teljesen árvává vált, apja Ausztriában, jeltelen sírban nyugszik.

„Később kiszöktem a pincéből. Tudtam, hogy a halottakat a ház elé teszik ki. Reméltem, talán még egyszer láthatom Anyámat, de akkor már nem volt ott. Az utca üres volt. Csak a vérrel vörösre festett hó meredt rám a borzalom néma tanújaként. Nem tudom, meddig állhattam ott. Aztán egyszer csak a már megszokott fegyverzajt megtörve, valami irtózatos recsegés, ropogás hallatszott.

Hátranéztem: a gettó fala kinyílt és egy hatalmas acél szörnyeteg, egy szovjet tank robbant be a Síp utcába és robogott tovább a Wesselényi utca felé. 1945. január 18-át írtunk.

Felszabadultunk!” – írta Kutas. A felszabadított pesti gettóból 68 ezren jutottak ki élve, összesen 3000 temetetlen holttestet kellett ekkor örök nyugalomra helyezni a Dohány utcai zsinagóga környékén.

Józsefvárosban szinte lázadás tört ki 1944-ben: ennek történetéről is írtunk.

Múzsák a csók után könyv

Múzsák a csók után

Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában.

Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen!

hirdetés

Kálmán Szonja
Kálmán Szonja
Főszerkesztő
Kálmán Szonja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar-kommunikáció szakos bölcsészként, majd a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiájának posztgraduális képzésén szerzett kulturális újságíró képesítést. Az elmúlt húsz évben print napilapnál, online magazinoknál és híroldalnál is tapasztalatokat gyűjtött, de szövegírói, lektori és olvasószerkesztői pozíciót is betöltött már pályafutása során. 2022-ben csatlakozott a Dívány csapatához, 2025 júniusától a prémium magazin főszerkesztője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Életem

Átalakult a KRESZ-vizsga: így érdemes felkészülni rá

A digitalizációnak köszönhetően ma már szinte teljes mértékben felkészülhetünk online is a megmérettetésre. De nem elég az okoseszköz ehhez, a valós megfigyelésekre továbbra is szükség van a sikeres KRESZ-vizsgához.

Testem

Eleget alszol, mégis folyton fáradt vagy? Ez lehet az oka

Hiába kerülsz ágyba időben, és van meg a nyolc óra pihenés, mégis úgy ébredsz, mintha egy szemhunyást sem aludtál volna? Nem vagy egyedül. A krónikus fáradtság hátterében rengeteg olyan rejtett ok állhat, amelynek semmi köze a párnán töltött időhöz.

Offline

Biztos, hogy a paradicsom zöldség? Beugratós kvíz

Attól, hogy valamit gyümölcsként vagy zöldségként használsz fel a konyhában, még nem biztos, hogy botanikai értelemben is annak minősül. Te mennyire vagy tisztában a kategóriákkal? Itt a lehetőség, hogy próbára tedd a tudásod!

Offline

Petőfi felesége több volt múzsánál: Szendrey Júlia hozta el először Magyarországra Andersen meséit

Mindannyian ismerjük a lángoló lelkű költőfeleségként, aki siratta a segesvári hőst, de a történelemkönyvek gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy Szendrey Júlia zseniális alkotó volt a saját jogán is. Ő volt az a rendkívül művelt, lázadó és modern gondolkodású nő, aki az 1850-es években először hozta el Magyarországra és fordította le Hans Christian Andersen legszebb meséit. Utánajártunk, ez a különleges nő hogyan formálta át örökre a hazai gyerekirodalmat.

Önidő

Ismered az Árpád-ház női leszármazottait?

Az Árpád-ház női leszármazottai külföldön ismertebbek, mint hazánkban. Nem véletlenül, hiszen míg itthon „csupán” leánygyermekek voltak, későbbi hazájukban uralkodófeleségekké, apátnőkké, olykor szentekké váltak. Közülük válogattunk kvízünkhöz. Te tudod, kik voltak?