Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számunkra megszokott saját országunk konyhája. Ebben is jelentős eltérések lehetnek tájegységenként, generációnként, de azért egyikünk sem ijed meg a pirospaprikától, a tejfölös ételektől, s bizony a pacal még a legmenőbb éttermekben is rendelhető fogás. De mit szólnak a magyar ételekhez a külföldiek?
A hazánkba látogató külföldiek, illetve az itt élő diákok, családok megdöbbenve szembesülhetnek azokkal a furcsaságokkal, amelyek nekünk már fel sem tűnnek. A hagyományos magyar konyhában rengeteg disznóhús szerepel, de nem vetjük meg a birkát, a nyulat sem, és ha már leölünk egy állatot, szeretjük minden részét felhasználni. A belsőségek – amelyek egyébként mértékkel és jól fogyasztva még nem egészségtelenek – a külföldiek számára nagy próbatételt jelenthetnek. Ugyanígy furcsa lehet nekik a túró és a tejföl gyakori felhasználása, miközben az ő hazájukban még csak hasonlóról sem hallottak, nemhogy palacsintába (eleve mi az a palacsinta?) vagy süteménybe tegyék. S akkor még nem beszéltünk a „hungarian pizzáról”, azaz a lángosról, amin szintén tejföl van. No de beszéljenek maguk az érintettek, mely magyar ételek hozták rájuk a frászt?
A főiskolások zöme még csak nem is hallott magyar ételekről
Egy videóban különböző nemzetiségű főiskolás fiatalokkal etetnek jellegzetes magyar ételeket. Legtöbbjük még csak hazánkkal sincs képben, nemhogy az itteni kulináris élvezetekkel, de legalább annál nagyobb a meglepetés. Az első adag paprikás csirkétől igencsak felszaladt a szemöldökük, bár ketten is a csilihez hasonlították. A rakott káposzta már trükkösebb volt, szegények azt hitték, valamiféle lasagna érkezik, semmit sem tudva a hazai káposztaimádatról. A palacsinta már nagyobb sikert aratott, de ez az az étel, amivel talán senkinél sem lőhetünk mellé: olyan sokféleképpen ízesíthető, hogy bárki megtalálhatja a kedvencét. A rakott krumplira viszont azt hitték, valamiféle tartalmas reggeli.
Ezt az ételt senki sem szereti
Egy amerikai nő elmondása szerint a magyar konyha kiváló, minden ízlik neki, de nem kéne tovább erőltetnünk a kocsonyát: senki sem szereti. Ez egyébként érdekes kérdés még hazánkban is, a fiatalabb generáció tagjai el sem tudják képzelni, hogy megegyék a rugalmasra dermedt, szokatlan disznóalkatrészekből főzött, fokhagymás zselét, míg szüleink, nagyszüleink rendszeresen finomságként fogyasztották. Ahogy a halászlébe is sokan nemcsak a hal húsát, de a nőstény halak ikráját is belefőzik: na ez volt a másik dolog, ami megriasztotta a külföldi vendéget.
Csak hurkát ne!
Egy amerikai férfi vallomása szerint viszont a hideg gyümölcsleves, amire eleinte nagyon furcsán nézett, hiszen hogy jön össze a gyümölcs a levessel, teljesen elvarázsolta. Viszont a legdurvább étel, amit soha többé nem akar a tányérján látni, az a fekete színű véres hurka. A fiatalember tényleg arról híres, hogy szinte bármit megeszik, de ezt nem tudta lenyelni sem. Azt hiszem, itthon is sokan csatlakoznának hozzá: a kocsonyához hasonlóan az idősebbeknek semmi baja a disznóvérrel, rizzsel elkészített véres hurkával, de a fiatalabbak közül sokan csak valami bizarr furcsaságnak látják, amit csak akkor ennének meg, ha tényleg nem lenne semmi más választásuk.
