Úgy tűnik, hamarosan azonosíthatják a magyar szent királylány, Árpád-házi Szent Margit koponyaereklyéjét.
Még 2018-ban kezdődtek a vizsgálatok az egyik legismertebb magyar szent, Árpád-házi Szent Margit ereklyéit illetően. A Magyarságkutató Intézet Erdő Péter bíboros kérésére nyúlt ismét a témához. A Margit hercegnővel kapcsolatos kutatások szinte töretlenül folytak az elmúlt évszázad során, hiszen szentté avatásához is szükség volt életének és ereklyéinek beható ismereteire.
Szűz királylányunk szent életének számtalan irodalmi és képzőművészeti alkotás is emléket állít. Nem volt azonban olyan egyszerű és egyértelmű, hogy valaha ő is a szentek közösségét gyarapítja majd, annak ellenére, hogy önfeláldozó magatartása és példamutató élete mindvégig ismert volt a katolikus egyház előtt.
Szűz királylány az Árpád-házból
IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária leánya a tatárjárás idején látta meg a napvilágot. Szülei a mai Horvátország területén található Klisszába menekültek a muhi csatát követő vesztes ütközetek után. Margitot születését követően felajánlották az ország megmenekülése érdekében. A felajánlás megmentette az országot – hitték –, hiszen abban az időszakban Belső-Ázsia sztyeppvidéke gyászba borult, a mongolok nagykánja, Ögödej elhunyt.
Margitot a felajánlás értelmében a veszprémi domonkos apácákra bízták. Hároméves volt ekkor. A domonkos apácák rendje, amelybe Margit csatlakozott, ekkoriban még csak néhány évtizede létezett. Béla király ezért leánya részére új kolostort építtetett a Duna egyik szigetén, ami ma az Árpád-házi királylány nevét viseli. Itt tett fogadalmat Margit 1254-ben.
Bár a király több ízben is felkereste lányát annak érdekében, hogy tegye le a habitust, ő ragaszkodott az Istennek tett ígérethez.
A róla szóló, 1510-ből fennmaradt legenda szerint nemcsak kifejezetten szorgalmas és alázatos volt, de jövendőmondó képességgel is rendelkezett, ezzel a tulajdonságával még apjának is segített diplomáciai gondjai megoldásában.
[neon-image id="32699" is_popup="True"][/neon-image]1270-ben, egy héttel 28. születésnapja előtt hunyt el a margitszigeti kolostorban. Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, leginkább bátyjának, a későbbi V. István magyar királynak és az ő lányának, Magyarországi Máriának köszönhetően. Utóbb volt akkoriban a nápolyi királyné, s mindenütt csak Margit szentségéről beszélt. Az Árpád-házi szűz királylány tisztelete pedig gyorsan elterjedt Itáliában. Első ábrázolásai itt születtek.
Boldoggá avatási perét érdekes módon sohasem fejezték be, ami a közvélekedést nem befolyásolta abban, hogy szentként gondoljanak rá. Tiszteletét a Vatikánban 1789-ben hivatalosan is engedélyezték.
Ereklyéi kalandos körülmények között maradtak csak fenn
Amikor II. József osztrák császár és magyar király feloszlatta a szerzetesrendeket, Margit hercegnő, korábban a pozsonyi domonkos apácáknál tárolt nagyereklyéinek is nyoma veszett. Ezeket végül megtalálták, és az akkor már erdélyi püspök, gróf Batthyány Ignác birtokába jutottak. Ő ezen felbuzdulva VI. Piusz pápától egy apostoli iratot eszközölt ki: a pápa engedélyezte Boldog Margit ünnepének megülését az Erdélyi Püspökség területén is.
A fennmaradt szentté avatási akták Margit nővér- és kortársainak, élete tanúinak vallomásait is tartalmazzák. Ezeket hosszú évszázadokon keresztül gyűjtötték tisztelői, akik nem mondtak le arról, hogy a boldoggá avatást követően a következő lépcsőfokra és a szentek közösségébe léphessen.
Az Árpád-házi királylány szentté avatására évszázadokat kellett várni
Margit királylány tisztelete az Árpád-házi romantika idején, a 19. század második felében vált tömegkultusszá. A frissen létrejött Katolikus Néppárt és sajtója zászlajára tűzte Margit szentté avatását is. A trianoni békediktátumot követő események következtében a magyar társadalom nagy részén eluralkodott a reményvesztettség. A tatárjárás okozta pusztítás egyik legendás nőalakjában azonban megtalálták azt a példaképet, aki ebben az időszakban enyhülést és reményt adhatott a sok tízezer apát-fiút elvesztő család számára.
Árpád-házi Szent Margit a kiutat szimbolizálta az első világháború utáni veszteségekből. Szentté avatását végül Piusz pápa engedélyezte 1943-ban.
Sokáig azt hitték, csak a legendákban létezett
A Margit-szigeten is ekkor kezdődtek meg az ásatások, amelyek megmutatták, hogy valóságos személyről van szó, nem csak egy legendáról, mint azt sokan gondolták. Egyre többen kérték a szentté avatási per folytatását is, míg végül Serédi Jusztinián esztergomi érsek 1930-ban hivatalosan is megbízta Böle Kornélt az előkészítő munkák irányításával. Mindeközben közel száz főpap írt levelet a pápának, amelyben kérték Boldog Margit szentté avatását. 1942-ben megtartották a Boldog Margit Emlékévet, majd XII. Piusz pápa 1943. július 23-án Rómában szentnek nyilvánította Árpád-házi Margitot.
2024. május 30-án a Magyarságkutató Intézet bejelentette, hogy vizsgálatnak vetik alá az Árpád-házi szent királylány feltételezett koponyaereklyéjét is, melyhez a megelőző genetikai mintavételeket még 2018-ban végezték el, többek között Macsói Béla herceg csontvázából is.
2020-ban az intézet Archeogenetikai Kutatóközpontja sikeresen azonosította Szent Margit mitokondriális haplocsoportját és egyedi mitokondriális mutációit.
"Macsói Béla azonosítása a csekély mennyiségű és rossz minőségű DNS-ből adódó technika korlátok miatt akkor még nem volt lehetséges, 2024 áprilisában azonban az újabb mintavételezés és genetikai analízis használható és biztató eredményeket hozott: a Magyarságkutató Intézet sikeresen azonosította és meghatározta Macsói Béla teljes genominformációját. Ezzel Árpád-házi Szent Margit fejereklyéje is genetikailag azonosíthatóvá vált" – számoltak be róla az Intézet honlapján.
Az 1243 és 1272 között élt Béla herceg IV. Béla király unokája volt, az ő genomjának és mitokondriális DNS-ének ismerete az Árpád-házi királyi családfa genetikai azonosításához is lehetőséget teremtett. A kutatók szerint a leányági leszármazottak genetikai vizsgálatai azért is fontosak, mert a mitokondriális DNS anyáról gyermekre öröklődik. Csakis női ágon mutatható ki ez az öröklődésmenet, így válhat alkalmassá generációkon átívelően az egyes személyek azonosítására.
Az Árpád-házi királyok kora előtt Magyarország területén élt népek genetikai vizsgálatairól ide kattintva olvashatsz.
