Az átváltozás szerzőjéről, Franz Kafkáról sok minden eszébe juthat az embernek, de az a bájos legenda, amely egy babáját elvesztett kislánynak írt leveleiről szól, a legtöbbek fejében nem illik bele ebbe a képbe.
Franz Kafkáról kinek A per, kinek A kastély, kinek pedig Az átváltozás jut elsőre eszébe: a három mű közül egyikről sem állíthatjuk, hogy idilli világot festene elénk. Az íróval kapcsolatosan azonban létezik egy olyan legenda, amelynek valóságtartalmával kapcsolatosan máig sem sikerült teljes mértékben konszenzusra jutni.
Egy parkban találkozott Kafka egy kislánnyal
Lássuk először a tényeket: Kafka soha nem nősült meg, és gyermeket sem hagyott maga után. A legenda szerint ugyanakkor nem sokkal halála előtt, 40 évesen a Steglitz parkban tett sétája során találkozott egy kislánnyal, aki keservesen sírt, mert elveszítette a babáját. Az író megsajnálta, segített neki keresni a játékot, majd miután nem találták meg azt, a kislánynak azt mondta, találkozzanak másnap ugyanott, ahol először összefutottak, és folytassák a keresést.
A történet szerint ez meg is történt, majd amikor nem bukkantak a baba nyomára, Kafka egy levelet adott át a gyermeknek, melyben a következők álltak: »Ne sírj, világ körüli útra indultam, írok majd neked a kalandjaimról!«
Ezt követően állítólag rendszeresen találkoztak, a kislány pedig boldogan hallgatta a történeteket, kalandokkal és párbeszédekkel telve, amelyekért a gyermek nagyon lelkesedett. A történet vége hasonlóan szívmelengető, mint az eddigiek: végül Kafka vásárolt egy babát a gyermeknek a legenda szerint, aki elfogadta, de azt azért megjegyezte, hogy ez a baba kicsit sem olyan, mint az előző babája volt. Az írónak persze erre is volt magyarázata – át is nyújtotta a lánynak a levelet, melyben a következő állt: „utazásaim megváltoztattak”. Évekkel később a baba testébe varrva találta meg a lány az utolsó levelet, benne a költői üzenettel: „Mindent, amit szeretsz, talán el fogsz veszteni, de a szeretet végül visszatér hozzád egy más formában.”
A legenda valóságalapja nehezen deríthető ki
De vajon mennyi lehet igaz mindebből? Az biztos, hogy mintegy ötven éve kering a sztori, és annak eredeti változatát állítólag Kafka utolsó partnere, Dora Diamant mesélte el. A Kafka-szakértők lelkesen igyekeztek bizonyítékot találni arra, hogy mindaz, ami ilyen meseszerűen hangzik, valóban megtörtént a valóságban is, de minden lelkesedésük ellenére nem sikerült semmilyen konkrétumra bukkanniuk.
Diamant 25 éves volt, amikor egy évvel Kafka halála előtt megismerte az írót, és együtt élt vele Berlinben egészen Kafka haláláig. A megható sztori szinte önálló életre kelt.
Szerepel az író egy 1982-es életrajzában, Paul Auster egy regényében, és ihletett egy képregényt is 2021-ben Kafka és a baba címmel.
Eredetileg Marthe Robert-nek, Kafka francia fordítójának mesélte el Diamant – de eléggé másként, mint ahogyan azt fent ismertettük.
A Diamant által vázolt történetben nem szerepel új baba, és az események meglehetősen rövid ideig, három hétig zajlanak. Kafka valóban leveleket ír a baba nevében – méghozzá, ha hihetünk Diamantnak, aprólékosan megtervezve azokat, nagy gondot fordítva rájuk. Később azonban gyötörni kezdi őt a lelkiismeret-furdalás, és érzi azt, hogy véget kell vetnie a lány megtévesztésének, amit végül egy utolsó levéllel tesz meg: ebben a baba azt írja,
férjhez fog menni, ezért nem láthatja többet kis pajtását.
Diamant szavahihetőségén ront, hogy Max Brodnak, Kafka barátjának a nő másféle sztorit tálalt: abban szerepel egy pótbaba. Mark Harman ír-amerikai Kafka-kutató és fordító szintén hiábavaló erőfeszítések közepette próbálta meg felderíteni ezt a sztorit. Egy esszében összefoglalta azt is, mit gondolt a sikertelen munkáról – elvetette azt az eshetőséget, hogy Diamant a teljes sztorit kitalálta volna, inkább azt gyanította, hogy a levelek másodpéldányai – mert gyanította, hogy Kafka meg is tartotta azokat – eléghettek. Vagy az író felszólítására, mivel Diamant sok kéziratát vetette tűzbe kérésére, vagy később, amikor a Gestapo egykori lakásából elvitte. Az is lehet, hogy valahol egy archívum mélyén lapulnak mind a mai napig.
A kislány sem szólalt meg soha
Jó kérdés ugyanakkor, hogy maga a kislány miért nem mesélt minderről a későbbiekben? Erre is létezik valószerű magyarázat: a gyermek – aki a Diamant által mesélt változatban még nem tudott olvasni, tehát nem volt iskolás – bele is halhatott valamilyen betegségbe, ha pedig esetleg zsidó származású volt, még valószínűbb, hogy nem érte meg a felnőttkort.
A történet mindenesetre sokaknak nyújt megnyugvást a gyászban, és Kafka személyiségének egy kevesek által ismert oldalára világít rá. Azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy tényleg úgy történt-e meg, ahogyan ma terjed az interneten, így kicsit mindig megmarad majd legendának.
Ha egy könyves kvízt is kitöltenél az olvasás után, ajánljuk ezt a villámkvízünket!
