Már a neve is szokatlan, valószínűleg, ha azt halljuk, fumu, nem sok embernek ugrik be egy sütemény képe. A régi, élő népszokást azonban Magyarország egyes vidékein a mai napig őrzik.
A keresztelő, a menyegző, a temetés olyan, nemcsak a családot, de egész közösségeket megmozgató ünnepi alkalmak voltak, melyekhez számtalan babona és hiedelem mellett szinte kőbe vésett szokások is kapcsolódtak. Az új gyermek élete első ünnepére például fumut sütöttek az asszonyok.
A népszokás szerint tésztából készül a fura baba
A kelttészta-alapú, csecsemőforma sütemény különleges alkalmakkor, minden ember életében csak egyszer került terítékre a Zala vármegyei Hetésben. A különleges formájú finomságot ugyanis a 19–20. század során a keresztelőkre készítették. A három rúdból formázott sült babának neme is volt, a fiúknak kislányformára mintázták, a lányoknak fiúsra. Azt mondták átadáskor:
„Komaasszony, a lányodnak hoztunk egy fiút.”
A termékenységet szimbolizáló finomságot akkorára készítették, mint egy csecsemő. Némely településen lakodalmakkor is az asztalra került, komoly történetet kerekítettek az átadásának, hiszen fontos szerepe volt nemcsak a keresztelőn, hanem a menyegzőkön is, gyermekáldást kívánt az ifjú párnak.
Ma sem tudják, pontosan mit jelent a neve
A fumu kalács nevének eredete az idők homályába vész, néhányan azonban úgy vélik, a németországi településről, Fummelről kapta a nevét. 5-600 évvel ezelőtt már felbukkan a helyi iratokban egy hasonlóan különleges péksütemény neve, a fumolyt a jobbágyoknak kellett rendszeresen beszolgáltatni uraiknak. Hetés manapság elhelyezkedése és lakóinak összetétele okán is különleges, a néprajzi tájegység központja, mely az ország délnyugati csücskében található, és átnyúlik a már Szlovéniához tartozó Muravidékre is.
Nem pusztán egy falu, hanem hét házra végződő nevű, legendás település kulturális közösségét nevezzük a Hetés vidékének, Gálháza, Pálháza, Szijártóháza, Gáborjánháza, Bödeháza, Göntérháza, Nyakasháza környékét.
A hagyomány az első világháború időszakát megelőzően volt igazán mindennapos, akkoriban a lakodalmakra és a keresztelőkre is pólyás baba formájú, hatalmas süteményt sütöttek. A főkeresztanya egy drámajáték kíséretében adta át az ifjú párnak vagy a frissen megkeresztelt csecsemő szüleinek a finom ételt. A süteményt annyi felé osztották, ahány jelenlévő a helyszínen volt, és együtt fogyasztották el.
Benne van minden, ami jó
A mák jólétet, gazdagságot és termékenységet jelképező apró szemcséi a bejgliknek köszönhetően máig velünk élő, hagyományos szerencsehozó falatoknak számítanak, melyet főként karácsonykor fogyasztunk. Régen a templomból kiáramló menyegzői menet fejére is mákot szórtak, ezt azonban az olcsóbb rizsszemek váltották fel az elmúlt évtizedekben.
A dió a kereszténység esszenciájának szimbóluma. Az összetartozás, az egység, a törhetetlenség kis csonthéjasának belső magja Krisztust, míg a héj Máriát jelképezi a katolikus hagyományokban.
Az alma a szeretet, a szerelem, illetve a beavatottság egyik titkos attribútuma volt. A bűnbeeséshez kötjük, Ádám és Éva történetének köszönhetően, azonban a megbocsátást és a család egységét is szimbolizálja. Míg Hetésben az esküvőkön és keresztelőkön jelentek meg ezek a finomságok, az ország más tájegységein ugyanebben az időszakban Krisztus születését és az új év kezdetét ünnepelve fogyasztották őket.
Nemcsak formájában és jelentésében, de tartalmát tekintve is minden földi jót belesütöttek a különleges formájú kelt tésztába. A három részből álló tésztát ugyanis dióval, almával és mákkal töltötték meg. Az apró szemű magvak önmagukban is a termékenységet szimbolizálták.
A keresztanyának sok ideje volt felkészülni első nagy feladatára, ugyanis már a születést megelőzően kiválasztották és felkérték a feladatra. A babákat ekkoriban igyekeztek minél hamarabb megkeresztelni, ugyanis a nagy csecsemőhalandóság miatt igyekeztek bebiztosítani minden apró gyermek biztos helyét a mennyországban.
Akár a tündér keresztanyák, úgy kívánnak vele minden jót
„A hagyomány szerint a keresztanya a paszita alkalmával – ami a göcseji nyelvjárásban a keresztelő utáni vendégséget jelenti – a fiúknak lány kalácsot, a lányoknak fiú kalácsot ajándékozott. Az ünnepség előtt pólyába, helyi szőttesbe csomagolták a süteményt, szertartásszerűen megkeresztelték, majd a keresztanyák felvágták és szétosztották a vendégsereg között” – áll a Zala vármegyei Szeretünk, Zala összefoglalójában.
Minden ízében jelképes és minden esetben egyedi. Egynapi munka, mire elkészül, nemritkán 6-8 órán át sütik bele szeretetüket és jókívánságaikat a keresztszülők. Díszítésére is igazán ügyelnek, és ahogy a belsejében található finomságok, úgy a kialakítása sem véletlenszerű. A kígyó a rontások ellen kerül rá, a virágok, a nap és a hold boldogságot jelképez.
Szobor formában már bármikor megnézhetjük
A zalai települések manapság igyekeznek feltámasztani ezt a szép, száz évvel ezelőttig általános hagyományt. A fumu ráadásul szobrot is kapott, nemrégiben Zalaszombatfa központjában helyezték el Balog Anita, helyi művésznő kerámiából készített alkotását. A kétoldalú pólyás baba süteményt ábrázoló emlékmű egyik felén a fiú babát, másikon a lány verziót csodálhatjuk meg.
