Mi számított sikernek anno, miben tértek el évszázadokkal – vagy akár csak száz évvel – ezelőtthöz képest a karrierutak a mostaniaktól? Egy nőnek mióta van esélye arra, hogy bármilyen munkát végezzen? Áttörtük már az üvegplafont? A Dívány Időutazók podcastsorozatának második évadában is olyan témákat boncolgatunk, amelyek izgalmasak, és akár vitákat is gerjeszthetnek: a második epizód a karrier és a siker tematikáját járja körbe.
Több száz évvel ezelőtt nem kellett sokat gondolkozni a pályaválasztáson. Ha valaki megfelelő családba született, ki volt előtte kövezve az út, akinek származása vagy éppen neme viszont nem tette lehetővé azt, hogy várost vagy hadsereget irányítson, esetleg bekerülhessen egy főnemes vagy akár a király belső köreibe, annak sem nagyon volt min gondolkodnia. A témáról beszélgettünk az Időutazók podcast legújabb epizódjában, melyet itt hallgathatsz meg:
A történelmet férfiak írták – és az eredményeket is ők érték el
Egy nő például hiába rendelkezett ambícióval, tehetséggel, szinte semmi esélye sem volt arra, hogy kitörhessen a Kinder, Kirche, Küche – azaz gyereknevelés, vallási élet és háztartásvezetés – fojtogató hármasából. Erre utal, hogy kevés kiemelkedő nő neve maradt fenn az utókor számára… vagy talán nem is olyan biztos ez?
A történelmet ugyanis férfiak írták, vagy épp nem írták meg, és az is elképzelhető, hogy a nőket csak nagyvonalúan kifelejtették belőle, vagy legalábbis sokuk szerepét törölték el.
Az írott történelemről mindenesetre ismert tény, hogy apró kis töredékét tartalmazza csak annak az eseményhalmaznak, amely az emberiség történetét jelenti, az évszázadokon át szinte szolgai sorban tartott nők pedig ennek nagy vesztesei lehettek.
Egyutas karrierek: a siker sem mindig öröm
Tény ugyanakkor az is, hogy ami kívülről sikernek tűnik, az nem biztos, hogy valóban az is. Ahogyan arról a podcastben is szót ejtünk, a középkori karriereknek megvolt az az ára, hogy bebetonozódtak a születés pillanatában. Ha valaki szíve szerint egészen mással foglalkozott volna, arra lehetősége nem akadt, ráadásul egy teljes család, egy nemzetség sorsa függött attól, hogy képes-e a maximumot nyújtani örökölt szerepében.
Pályaelhagyásról így hát nem beszélhetünk: ami ma már teljesen természetes, az akkor elképzelhetetlen volt. Nem képezték át magukat – mert a legtöbben nem is képezték magukat –, nem dönthettek úgy, hogy inkább kipróbálnának valami mást is.
Régen sem minden volt jobb
Kijelenthetnénk tehát, hogy régen kifejezetten rosszabb volt a dolgozó emberek helyzete? Azért ez sem teljesen egyértelmű. A középkor ember például közel sem dolgozott annyit, mint ahogyan azt hajlamosak vagyunk gondolni, ilyen szempontból tehát most valamivel nehezebb az élet.
Biztonságosabbá teszi ugyanakkor a munka világát az, hogy az ipari forradalom idejével ellentétesen ma már odafigyelnek a munkáltatók a dolgozók egészségére,
létezik munkavédelem, nem lehet valakit kitenni az egészségkárosodás veszélyének, és óvodásokat sem lehet márbányába vagy éppen kéményekbe küldeni.
Ezzel szemben válogathatunk a karrierutak közt: aki alkalmazottként érzi magát nagyobb biztonságban, az kereshet így, aki viszont inkább vállalkozóként, önállóan és szabadon döntene, annak erre is lehetősége van. Dönthetünk úgy, hogy karriert váltunk, megtanulhatunk valami teljesen mást, mint amivel addig foglalkoztunk, és az sem feltétlenül jelent problémát, ha egy pillanatra megállunk, mert el szeretnénk gondolkozni azon, vajon jó irányba haladunk-e.
Vannak, akiknek ma is többet kell küzdeni a sikerért
A nők látszólag megvívták már szabadságharcukat a karrierformálás területén is: ott vannak az élet minden terepén, de az üvegplafonnal időről időre még mindig meg kell küzdeniük. Egyre tudatosabban tehetik ugyanakkor ezt, hiszen pontosan tudjuk már, milyen kihívásokkal jár a gyermekszülés után visszatérni a munka világába, a nemek közti fizetési egyenlőtlenség számszerűsíthető mivolta is közös tudás, nem véletlen, hogy a női kvóta gondolata van, ahol már gyakorlat is.
