Tévedtél már el valaha bevásárlóközpontban? Olyan is volt már, hogy felfigyeltél egy boltra, ami mellett már többször elmehettél, de eddig észre sem vetted? Mentél már be úgy üzletbe, hogy véletlenül tévedtél arra, és kíváncsi lettél rá? Netán vásárlásba is torkollott az efféle bolyongás? Ne magad ostorozd miatta.
Viktor David Grünbaum 1903-ban született Bécsben, ahol később építészetet tanult, majd 1933-ban megnyitotta első építészirodáját. 1938-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahová mindössze 8 dollárral a zsebében és még ennyit sem érő angol nyelvtudással érkezett. New Yorkban aztán nevét Victor David Gruenre változtatta, és szép lassan a munkaerőpiacon is önmagára talált. Amikor a Fifthy Avenue-n sikerre vitte a Lederer bőrárubutik tervezését, újabb és újabb megbízásokat kapott üzletek, majd kisvártatva üzletláncok tervezésére is.
Gruen ezen tehetségét kihasználva az első klasszikus bevásárlóközpontok tervezőjének vallhatta magát hamarosan. A róla elnevezett Gruen-transzfer ugyan örökre összefűzi személyét a jelenséggel, mégis a források szerint nem egyértelműen azonosult a nevével leírt módszer eszközeivel és céljaival.
Gruen-transzfer
Képzeletben lépjünk be kedvenc bevásárlóközpontunkba. Induljunk el a folyosóján, majd nézzünk körbe. Van hosszú folyosó? Van több emelet? Eltér a különböző emeletek dizájnja, színe vagy stílusa egymástól? A hosszú folyosót tagolja bármi? Észlelünk különböző falszíneket, másfajta dísznövényeket vagy járólapokat? Megkülönbözteti bármi azt a szakaszt, ahol éppen képzeletbeli lépteinkkel járunk?
Ha nem, ne csodálkozzunk, hogy közben még a kirakatokat is szemlélve, gyakran eltévedünk.
Nem a mi hibánk, és nem is a véletlen műve.
Gruen-transzfernek azt a jelenséget nevezzük, amikor egy üzletközpontban szándékos dezorientálás eredményeként eltévedünk, gyakran a kijárat helyett újra a vásárlótérben, esetleg megint ugyanannál, vagy éppen egy addig ismeretlen boltnál találjuk magunkat. Ennek a szándékolt „elvarázsolt kastély” hatásnak az elérésében egy sor egyéb tényező is a gondos és fifikás mérnökök, marketingspecialisták, reklámpszichológusok és kereskedelmi szakemberek kezére játszik.
A fények, a tükrök, az ablakok hiánya, a zene, de még a hőmérséklet és a páratartalom is, ahogyan a szagok is mind azt szolgálják, tudat alatt hatva a vásárlóra, hogy elveszítse idő- és térérzékét.
Minél több időt töltsön a potenciális pénzköltés helyszínén, és ha már időérzéke kizökkent, térérzékelésének megbolydítására is apellálnak az egyforma, véget nem erő, sokszor párhuzamos folyosókkal, többek között a mozgólépcsők és a függőhidacskák elhelyezésével. Nem ott térsz át egyik oldalról a másikra, ahol neked a legjobb lenne a célul kitűzött üzlet eléréséhez, hanem ahol erre terelve esélyt kapsz, lehetőség szerint minél ritkábban, hogy addig is több üzletet vehess szemügyre.
Pszichikai hatás
Mindezzel a dezorientációval annyira megzavarható a fogyasztó, hogy aztán könnyebben ösztönözhető impulzív vásárlásokra. Vagyis, amikor bekebelez ez az effektus, és eredeti, kristályos céljaidat homályosabban látva vezet téged a befolyásolt tudatalattid, akkor nehezebben hozol racionális döntéseket, erőfeszítésbe kerül ellenállni, és könnyebben adod át magad a fogyasztói társadalom csábító elemeinek. És már be is sétáltál a fölösleges költések és impulzív fogyasztói szokások csapdájába. Már megint több időt töltöttél el ott, mint tervezted. Már megint több pénzt hagytál ott, mint eredetileg gondoltad. No, de vigasztal a megszerzett termék. Vagy nem? Sokszor, még ha megbánás is a vége, legközelebb ugyanúgy belelépünk ugyanebbe a csapdába.
Így védd ki
Azt mondják a szakemberek, ha
- konkrét célokkal,
- limitált anyagi hozzáféréssel és
- egy, csak a legszükségesebbekre fókuszáló bevásárlólistával érkezel a shopping centerbe,
jelentősen csökkentheted a Gruen-transzfer rád gyakorolt hatását. Mert egyébként állítólag maga az 1980-ban elhunyt mérnök, Victor Gruen sem volt maradéktalanul boldog attól, hogy ilyen mértékű manipulációhoz kapcsolták a nevét.
