Az egyiptomi fáraónő, Kleopátra és a római hadvezér, Marcus Antonius románca a világ egyik leghíresebb szerelmi története, kevesen tudják azonban, hogy a legendás ókori szerelmespárnak három gyermeke is született, és lányuk, Kleopátra Szeléné maga is királynővé lett.
Három gyermeke született a legendás szerelmespárnak
Caius Julius Caesar Kr. e. 44-ben bekövetkezett halála után fogadott fia, Octavianus (a későbbi Augustus császár) és szövetségesei, Marcus Antonius és Lepidus megalakították a második triumvirátust, és összefogtak, hogy leszámoljanak a gyilkosokkal. Két évvel később, Kr. e. 42-ben sikerült az utolsó összeesküvőket, Marcus Junius Brutust és Caius Cassius Longinust is legyőzni és megölni, a győztesek pedig felosztották maguk között a Római Köztársaság területét – Octavianus kapta a nyugati, Antonius pedig a keleti részeket.
A győztes triumvir elsődleges feladatának a Pártus Birodalom legyőzését tekintette (amit már Caesar is tervezett), ehhez pedig erős szövetségesekre volt szüksége, így került a képbe az Egyiptomi Birodalom uralkodónője, VII. Kleopátra. A fáraónő és a római hadvezér Kr. e. 41-ben találkoztak a kis-ázsiai Tarszoszban, ahol a legenda szerint Kleopátra első látásra elcsavarta Antonius fejét, és kezdetét vette kettejük legendás szerelme. A valóság ezzel szemben, hogy korábban már többször találkoztak egymással, Kleopátra, akinek született egy fia Caesartól, pedig kevésbé szerelemből, mint inkább stratégiai érdekből csábította el Antoniust, mivel Caesar halála után szüksége volt egy erős római támogatóra. Alaposan felkészült a találkozóra, úgy érkezett Tarszoszba, hogy a lehető legjobb színben, pompázatosnak, gazdagnak tűnjön fel a római hadvezér előtt, mind ő, mind pedig a birodalma.
A csel bevált, Kleopátra és Antonius szerelméből pedig a következő évben egy kétpetéjű ikerpár született: a kislány a Kleopátra Szeléné, a kisfiú pedig az Alexandrosz Héliosz nevet kapta, a Hold, illetve a Nap istene után, mely a kettejük közötti örök együttállást volt hivatott jelezni, egyben a Rómát illető „új aranykorra” vonatkozó jövendölésekre is utalt. A két kicsi hároméves koráig nem látta az édesapját, Antonius ugyanis a pártusok elleni hadjárattal volt elfoglalva, melyből ugyan vesztesen került ki, ez a tény nem akadályozta abban, hogy Kr. e. 34-ben hódító győztesként térjen vissza Alexandriába. A hadvezér – akinek időközben még egy fia született Kleopátrától, Ptolemaiosz Philadelphiosz – rengeteg földterületet ajándékozott szerelmének és közös gyerekeiknek, és helyreállította az Egyiptomi Birodalom korábbi nagyságát. Kleopátra Szeléné megkapta Kréta szigetét és a mai Líbia területén található Kürenaikát, ezzel mindkét szülőjéhez kapcsolódó földterület felett uralkodhatott, legalábbis névleg.
Szüleik halála után Rómába vitték a gyerekeket
A kislány tízéves koráig egyiptomi hercegnőként nevelkedett, sorsa azonban ekkor gyökeres fordulatot vett. Mialatt Antonius Kleopátra oldalán keleti despotaként uralkodott, nyugaton Octavianus sikeresen stabilizálta hatalmát, és jelentős népszerűségre tett szert Rómában; az eltelt évtized során kettejük között egyre jobban kiéleződött a feszültség, a földterületek eladományozása pedig az utolsó csepp volt a pohárban. Octavianus háborúba indult egykori szövetségese ellen, és flottája döntő győzelmet aratott az Aktion-hegyfoknál, így semmi sem állíthatta meg Egyiptom ellen vonulását. A rossz hírre Antonius és Kleopátra, akik képtelenek lettek volna komolyabb hadakat felállítani, saját kezükkel vetettek véget az életüknek; Kleopátra és Caesar fiát, a 17 éves Kaiszairónt a rómaiak menekülés közben elfogták és kivégezték.
Kleopátra Szelénét, Alexandrosz Hélioszt és öccsüket, Ptolemaioszt délre, Thébába menekítették, azonban szüleik és féltestvérük halálával rájuk szállt az egyiptomi trón, ezért visszatértek a rómaiak által megszállt Alexandriába. Uralkodásuk összesen két hétig tartott, Octavianus a három testvért Rómába vitette, ahol a győzelmet ünneplő diadalmenetben vonultak fel, Holdnak és Napnak öltöztetve (eredetileg azt remélte, Kleopátrát viheti magával hadizsákmányként, és mutogathatja a római tömegnek, de erről a tervéről természetesen le kellett mondania). A gyerekek nevelése ezt követően a győztes hadvezér lányára, Octaviára szállt, aki egyben Antonius törvényes (második) felesége, vagyis ekkor már özvegye volt.
A három gyerek Octavia házában lakott a római Palatinus-dombon népes számú féltestvérük társaságában (Antoniusnak első feleségétől, Fulviától is született egy fia, Octaviától pedig két lánya, de az asszonynak is voltak egy előző házasságából származó idősebb gyerekei), ahol előkelő római polgárokhoz illő neveltetést kaptak, megtanították őket a korabeli tudományokra és az illemre. A két fiú sorsa ettől kezdve ismeretlen, a történelem nem jegyezte fel, mi történt velük az Octavia házában töltött időszak után, Kleopátra Szeléné azonban édesanyjához hasonlóan maga is királynővé lett.
Kleopátra Szeléné afrikai királynő lett
A lányt 15 éves korában Octavia összeismertette egy hozzá nagyon hasonló előélettel bíró ifjúval, bizonyos Gaius Julius Jubával, akinek édesapját, I. Juba numidiai királyt Caesar győzte le. Jubát a Kleopátra gyerekekhez hasonlóan Rómába vitték, és Caesar győzelmi menetében mutogatták, majd a népes Octavius családhoz került, ahol kivételes intellektusról tett tanúbizonyságot, felcseperedve számos tudományos értekezést írt, és katonáskodásban is jeleskedett. A két, hasonló sorsú fiatal hasonlóan problematikusnak számított Róma számára, ezért Octavianus, aki időközben Augustus néven a Római Birodalom császára lett, elhatározta, kellően messzire küldi őket, ugyanakkor fontos, előkelő rangot jelentő és Róma számára is hasznos pozíciót bíz rájuk.
Kleopátra Szeléné és Juba Kr. e. 25-ben keltek egybe, az esküvőt maga a császár celebrálta, majd megtette a párt az újonnan létrehozott Mauretania klienskirályság uralkodójának, mely területileg a mai Algériát és Marokkót foglalta magába. A hatalmas afrikai régió uralkodójaként Juba és társuralkodója, Kleopátra Szeléné egyedül Augustusnak tartoztak elszámolással, országukat illetően saját maguk hozhatták meg a döntéseket, Róma beleszólása nélkül. A két fiatal hamar beletanult az uralkodás művészetébe, és jó uralkodónak bizonyult: rengeteget tettek az ország modernizálásáért, Iol társfővárost például teljesen újjáépítették és Caesarea néven újjáalapították, majd a görög, római és egyiptomi kultúra igazi központjává tették (a három kultúra érdekes, kozmopolita „összemixelésével”), ahová messzi földről érkeztek tudósok és művészek.
Kleopátra Szeléné húsz éven keresztül uralkodott királynőként Mauretania felett, mígnem Kr. e. 5-ben, mindössze 35 évesen váratlanul, ismeretlen betegség következtében meghalt. Férje, Juba egészen saját haláláig, Kr. u. 23-ig a trónon maradt, melyet követően közös gyermekük, Ptolemaiosz örökölte a királyságot. Ptolemaiosz tizenhét évig, Kr. u. 40-ig uralkodott, amikor távoli rokona, Caligula római császár elfogta és kivégeztette. A király örökös nélkül halt meg, így Caligula utódja, Claudius császár a helyzetet kihasználva saját maga vette át az irányítást a terület felett, melyet kettéosztott Mauretania Caesariensis és Mauretania Tingitana provinciákra. Ezek már nem kliensként, hanem egyszerű provinciaként Róma korlátlan fennhatósága alá tartoztak. Kleopátra Szeléné, Juba és Ptolemaiosz neve feledésbe merült.
