Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Benito Mussolini, Olaszország fasiszta diktátora egy ló nyergére pattanva sziklaszilárd arccal jobbjában az égnek emeli az iszlám kardját. Az olasz uralom alatt lévő Líbiában készült bizarr, ugyanakkor rendkívül kifejező fotó jól érzékelteti a diktátorok nagyzolási mániáját, a szemfülesek pedig jókora csalás nyomait is felfedezhetik rajta. De hogyan került Mussolini abba a bizonyos nyeregbe, és mit módosítottak a képen?
Líbiából lett Olaszország „negyedik tengerpartja”
Olaszország az 1911–12-es olasz–török háború győzteseként kaparintotta meg Líbiát az Oszmán Birodalomtól, és tette gyarmatává, mely státusz a második világháború végégig megmaradt. A római kormány „Olaszország negyedik tengerpartjának” keresztelte el az észak-afrikai országot, és a kezdetektől fogva nagy erőkkel segítette az olasz állampolgárok Líbiába települését, mellyel a túlnépesedést és – az első világháború után különösen nagymértékben jelentkező – munkanélküliséget szerették volna orvosolni. Nem titkolt céljuk volt az Észak-Amerikába való kivándorlás mérséklése is, jobbnak látták, ha a távoli kontinens helyett inkább egy jóval közelebbi és olasz fennhatóság alatt álló célpontot választanak a távozók.
Benito Mussolini hatalomátvételét követően tovább erősödött az olaszok Líbiába vándorlása, a „negyedik tengerpart” különösen a délolasz területekről, Szicíliából érkező alacsony képzettségű, szegénysorban tengődő munkások körében számított hihetetlenül népszerűnek. Az olasz kormányzat rengeteg fejlesztést eszközölt az észak-afrikai országban, modern úthálózatot, oktatást, egészségügyet, vasutat és kikötőket hoztak létre, és a helyi gazdaságot is felvirágoztatták, ugyanakkor az arab és berber őslakosokat szinte az élet minden területén hátrányos megkülönböztetés érte a gyarmatosítók részéről.
Az Iszlám Védelmezőjének kiáltották ki az olasz diktátort
A Duce háromszor látogatott el személyesen Líbiába: az első alkalommal, 1926-ban leginkább a gyarmat akkor még viszonylag kaotikus politikai viszonyaival és a helyi mezőgazdaság problémás kérdéseivel volt elfoglalva, utolsó látogatásakor, 1942-ben pedig azért érkezett, hogy innét vonulhasson be győztesen az elfoglalt Alexandriába. Csalódnia kellett, a második el-alameini csatában a szövetséges erők áttörték a német és olasz erőket, és megfutamították a tengelyhatalmakat, akik ezután már csak korlátozottan voltak képesek offenzív hadviselésre Észak-Afrikában.
Mussolini legsikeresebb líbiai látogatása egyértelműen a második, 1937-es vizit volt, melyre az olasz uralom csúcspontján, a gyarmat státuszának három évvel korábbi hivatalos rendezését, megszilárdítását követően került sor; a látogatás elsősorban ceremoniális célokat szolgált, a Duce a saját hatalmát szerette volna hivatalosan elfogadtatni és megszilárdíttatni a helyiekkel. Mussolini a korábbi olaszosító és keresztényesítő politikával szembemenve igyekezett megnyerni magának az arabok és berberek támogatását, propagandájában a fasiszta Olaszország és az iszlám közös ellenségei, a franciák és a britek ellen ágált, és számos mecsetet, iszlám iskolákat, sőt, még főiskolát is létrehozott a gyarmaton.
Kamu volt a fotó és a kard is
Ennek a kapcsolatnak végső betetőzéseként Mussolinit látogatása során az Iszlám Védelmezője címmel tüntették ki, és hivatalosan elismerték az oszmán kalifák utódjaként, vagyis Líbia törvényes uralkodójaként. A líbiai berber közösség egyik vezetője, az olasz uralmat feltétel nélkül elismerő Juszuf Kerics Tripoliban átnyújtotta a Ducénak az iszlám kardját, melyet a diktátor PR-osai azonnal fel is használtak egy frappáns imázsfotóhoz. A híressé vált kép a líbiai fővárostól nem messze, a sivatagban készült, a felvételen Mussolini egy ló nyergébe pattanva emeli a magasba a kardot – a fotót az utókor a nagyzási hóborttól szenvedő diktátor egyik legkifejezőbb ábrázolásának tekinti.
A kép ugyanakkor csalást tartalmaz, a korabeli „photoshopmesterek” szándékosan kiretusálták róla a ló gazdáját, aki az állatot tartotta és nyugtatta, miközben Mussolini a nyeregben ült, így olybá tűnik, mintha a Duce egymaga tartaná kordában a paripát a nyereggel. Tripoliban 2600 líbiai lovas köszöntötte Mussolinit, később pedig a híres (és hamis) fotó alapján lovas szobrot avattak fel a város főterén.
Az arabeszkkel díszített, dupla élű, tiszta aranyszegélyű kard maga sem volt eredeti, valójában Mussolini személyes megrendelésére készítette egy firenzei cég; a díszes fegyver később a Duce nyári rezidenciáján, az észak-olaszországi Rocca delle Caminate kastélyban talált otthonra, melyet 1943-ban júliusában feldúltak és kifosztottak a partizánok. Az iszlám kardjának ekkor nyoma veszett, holléte a mai napig rejtély.
